Nyári Egyetem 2012 Kunbábony

Miből lesz a cserebogár Zalában? – tehetséges fiatalok településükért, térségükért és viszont

Műhelybeszélgetés, vezeti: Herpainé Márkus Ágnes (Társadalmi Összetartozásért Alapítvány), meghívott résztvevők: Guitprechtné Molnár Erzsébet, ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás,

Zsuppán József polgármester, Zalabér

2011. július 28.

Lejegyezte: Varbai Mariann

Mi történt az elmúlt 19 évben fiatalokkal együtt a térségben?

• 1992-től települési, majd 1993-tól térségi gyermekönkormányzatok.
• Gyerekdemokrácia programok 1993-tól 1999-ig: gyerekek-fiatalok által szervezett gyereknapok, kézműves programok, túra-útvonal festések, közösségi tervezés a térség turizmus fejlesztésébe kapcsolódóan, jövőtervezéssel, fiataloknak, stb.
• Gyerekekre irányuló közösségi programokra alapozott közszolgáltatás-fejlesztés: térségi gyerekjóléti, majd családsegítő szolgálat kialakítása (1998, máig működő rendszer).
• Hazatérők program (CELODIN, ZalA-KAR) 2005 – térségi humánkapacitás-fejlesztés: diplomás fiatalok „hazacsábítása” „divatos munkákra” (projektmunka, pályázatírás).
• Zalai Hazatérők Egyesülete – 2006. A térségbe visszatelepült fiatalok civil szervezete
• Hazatérők Egyesülete: ifjúsági programok (információs pont, gyerektáborok, kulturális rendezvények, tehetségkutatás, tehetségfejlesztés mentorok segítségével) 2008-tól.
• Közben folyamatosan alakulnak civil szervezetek, különféle helyi fejlesztések zajlanak. Például megalakul a ZalabÉrték Egyesület, elnöke Zsuppán József.
• Őt, az első térségi gyerekpolgármestert Zalabér polgármesternek választja 2010-ben. A Hazatérők közül több aspiráns és végül valódi helyi önkormányzati képviselő.
• 2011 – párhuzamosan, egyre inkább egymás mellett több gyerektábor, ifjúsági program, helyi fejlesztés zajlik a térségben.

Hogyan, milyen módszerekkel és milyen szakmai fejlesztők segítik ezeket a folyamatokat?

1993-1998:

• külső közösségfejlesztő, fiatalok, külsős egyetemista és helyi pedagógus, egyéb önkéntesek –belső és külső erőforrások együttesen indítják el a folyamatokat;
• a pénzügyi források minimálisak, fontos a helyi adottságok (tornatermek, adományozó és segítő szándékú vállalkozók, családok, stb.) kiaknázása.

1998-2002:

• külső és belső erőforrások integrálásától elmozdulás a belső humán erőforrásokra és külső pénzügyi támogatásokra építő működésmód felé;
• alapvetően a helyi szakemberekre építő intézményesülés és professzionalizálódás; (gyerekjóléti szolgálat) – zömében ugyanazon szakemberekre alapozva, de más szerepben;
• jelentős pályázatok források, pénzügyi lehetőségek bővülése, saját helyiségek, stb.;
• a közösségi és önkéntes lendület kissé lecseng.

2002-2005:

• belső erők mozgása, főként humánerő-forrásokra építkező szakasz;
• helyi kezdeményezések, fejlesztések, néhány új és már eddig is működő civil csoport kisebb programokban (falunap, stb.) aktív.

2005-2007:

• külső pénzügyi és belső humán erőkre építő időszak;
• jelentős pénzügyi támogatás, nagy projekt segítségével képzés, munkalehetőség a fiataloknak;
• a szemléletmód és a valós társadalmi célok szem előtt tartása segíti a megfelelő klíma kialakítását egy új térségi, közel homogén ifjúsági csoport formalizálódására.

2006- 2010:

• állandósul a külső pénzügyi támogatással belső erőkre építő fejlődés – inkább intézményesülési, mint közösség- vagy társadalomfejlesztési fázis;
• pályázatok, sok projekt egymás után, szervezeti építkezés (pl. Beke Marciék segítségével);
• a fiatalok egyesülete professzionális szolgáltató szervezetté válik;
• a projektek során sokfelé szerteágazó szakmai tevékenységek, szolgáltatások, a gyerekek és fiatalok széles körét elérő, nekik szerveződő programok.

2010:

• a projektek között: újraépíteni a gyerekek, fiatalok öntevékenységére építő közösségi aktivitást:

◦   helyi értékek felismerését és megélését segítő gyerektábor 2010 nyarán (TÖA, ZalabÉrték);

◦   tehetségsegítés mentorrendszerének kialakítása (TÖA módszertan, sok önkéntes);

• új helyzetek, új szerepek: néhányan a közösségeket alkotó aktív fiatalok közül döntéshozókká válnak;
• helyi szinteken a fiatalok, gyerekek válogathatnak programok közül, de saját öntevékenységük terei hiányoznak.

2011.

• vannak minták a fiatalok körében, de a cselekvési mezők szűkösek;
• önálló életet élnek a régebben indult civil szervezetek egymástól jól megkülönböztethető programjai (CELODIN, HIA, Hazatérők, stb.);
• itt tartunk…

Ki kicsoda… ebben a történetben?

Guitprecthné Molnár Erzsébet

Az első, türjei gyerekönkormányzat kezdeményezője, akkor Türje polgármestere, több civil szervezet kezdeményezője, vezetője, a térségi gyerek és ifjúsági programok kiötlője, befogadója, támogatója, fejlesztője, jelenleg térségi társulás munkaszervezetének vezetője.

Zsuppán József

Az első térségi gyerekönkormányzat polgármestere, települési és térségi civil kezdeményezések elindítója, aktív tagja, a gyerek és ifjúsági programok önkéntese, segítője, a ZalabÉrték Egyesület alapító elnöke, jelenleg Zalabér polgármestere.

Herpainé Márkus Ágnes

Az első térségi gyerekdemokrácia programok szakmai tervezője, fejlesztője, segítője, a közösségi kezdeményezéseken alapuló humán közszolgáltató rendszerek megtervezője, szakmai vezetője, majd külső fejlesztő, jelenleg a ZalA-KAR és a Zalabéri Önkormányzat önkéntese.

Kérdések:

• Melyek a meghatározó élményeid?
• Mik kellenek ahhoz, hogy ilyen jó „spirálok” beinduljanak?

Guitprecthné Molnár Erzsébet

Eredeti szakmám népművelő, könyvtáros. Rám odafigyeltek fiatalkoromban, magam is megtettem mindent, hogy a fiatalokra figyeljek.

A térségfejlesztő társulás programjának célja a térségi diplomás fiatalok számára képzési program biztosítása. Van egy olyan fejlesztési folyamat, melynek a foglalkoztatás, a vidékfejlesztés, a fiatalok állnak a középpontjában.

Nagy eredménynek tartom, hogy a térségben 7 civil szervezet jött létre a kezünk nyomán az elmúlt tizennyolc évben, melyeknek több alkalmazottja van, és többmilliós projekteket, beruházásokat bonyolítanak le.

Kell egy helyi csapat, egy ember, aki összefogja a folyamatokat. Sokszor tudjuk, mit kell csinálni, de nem biztos, hogy nekünk kell kimondani, néha külsősnek kell ezt megtenni. Ma is dolgozunk külső szakemberekkel előadások, képzések, műhelybeszélgetések kapcsán.

Rendszeresen tartunk beszélgető köröket. Fontos, hogy a beszélgetések lebonyolításánál polgármester, civil szervezetek, fiatalok, stb. eljöjjenek, meghallgassák egymást.

A 20 év alatt elért eredmények közül leginkább a Hazatérés programra vagyok büszke. Munkanélkülieket képeztünk, közülük 10 főt kiválasztottunk, 9-en ma is ott dolgoznak: Leader program munkaszervezet vezető, munkaügyi központ vezető, helyi terméket népszerűsítő civil szervezet munkatársa, környezetvédő programokban gyerekekkel foglalkozó, stb. Ők viszik tovább ezeket a folyamatokat.

Kérdések:

• Mit tehetnél azért, hogy az utódlásban is legyenek ilyen lehetőségek?
• Az akkori elképzeléseid és a jelenlegi tapasztalataid mennyire esnek egybe?

Zsuppán József

Olyan a polgármesterkedés, mint a foci, mindenki ért hozzá…

Korábban vendéglátó üzem vezetője voltam, burgonyatermeléssel foglalkoztam. Erzsitől és Ágitól lestem el mindent. Mostanában minden estém egyeztetésekkel zajlik, megvan az előnye, bár fárasztó.

Nehéz az önkormányzat helyzete, rossz a pénzügyi helyzet, csapatra van szükség. Zalabérben össze tudtunk hozni egy csapatot, de sok szakember hiányzik. A választási kampány során elmondtam, amit nem tudok, ahhoz segítséget kérek, ezt betartom. Megválasztásomkor a korábbi polgármester támogatását élveztem, ma ő az alpolgármester, most nincs közöttünk megegyezés. A civil szervezetekkel jó viszonya volt az előző vezetésnek is, most is jó a kapcsolat. Megtalálható egy film rólunk a Youtube-on, mely a civilséggel, az önkéntességgel kapcsolatos (Köz(ös)ségek közösen).

Az egyik önkormányzati épületben helyiséget kapnak civil szervezetek, ahol programokat szerveznek a srácoknak, a hazatérők jövő tervező műhelye kap helyet.

Utalva a címre, a cserebogár életciklusa két év. Hogyan érzem magam polgármesterként? Annyit csak kihúzok én is.

Kérdés:

• Honnan tudjátok 5-10 évre előre, hogy mibe kell belefogni, mi a titka, hogy elébe mentek a dolgoknak?

Guitprecthné Molnár Erzsébet

Tőlem messze áll, hogy tudományos megközelítést tegyek. Az életem második cikke úgy jelent meg, hogy Márkus Ági tanulóként jött hozzánk, munkája nagy figyelmet kapott, beszélgetésre kért fel, amit leírt. Szeretek másokkal beszélni, rájuk figyelni. Nem mehet tovább úgy az ember, hogy nem beszél a körülötte élőkkel, és hogy ne vigye magával őket, hogy ne maradjon egyedül. Vannak tanulságok az életemben, rájövök, hogy ez is, az is kellett. Két ciklusban voltam polgármester, nem éltem meg traumaként hogy elvesztettem. Sok okos ember van körülöttem, akik ötleteket adnak. Ma már tudom, hogy az egyik embert erre, a másikat arra lehet megkérni. Ma sok energiámat elveszi, hogy ugyan felnőtt rengeteg kezdeményezés, jó ügy a maguk területén szakemberré vált fiatalokkal, de vannak konfliktushelyzetek. Ha nem kezeljük ezeket, kioltják egymást. Erre igyekszem figyelni. Magas azoknak a száma, akikre aggodalommal figyelek, most pl. az elszegényedett emberekre. Vannak ötleteink, de még nem kezdtünk hozzá a megvalósításhoz (önfenntartó gazdálkodás). Amit máshol hallunk nem másoljuk, hanem saját képünkre alakítjuk bizonyos elemeit, a helyi termék elemeit elsők között írtuk le. A rendezvényeinken csak helyi terméket lehet találni, felépült a helyi termék ház, hálózat működik. Kellenek a külső segítségek, de fontosak a helyi szereplők a helyi feltételek kialakításában. A zalai falvakért egyesület elnöke is vagyok. Tavasztól beszélünk róla, hogy ősztől olyan önképzőkört, műhelyt indítunk, ahol adott témában beszélgetéseket folytatunk. Nem szabad csak pályázatokra várni, e-mailen kiküldhető meghívó, leülünk és átbeszéljük, hogyan alakul át az önkormányzati rendszer, stb. Át kell értékelni mindent, különben a saját halálunk.

Herpainé Márkus Ágnes

Erzsike, az a fajta figyelem, amivel a helyi embereket és folyamatokat figyeled, a nyitottság, az együttműködés, a külső segítség elfogadása és beillesztése, mutatja a térséget különlegesnek. Sok éven keresztül fura volt, ha korábban polgármesterként közösségi civil folyamatokról, közösségfejlesztésről beszéltél.

• Zsupi, hogyan működtök? Ilyen méretű településeken nem lehetnek bizottságok.

Zsuppán József

Azokat, akik indultak a választásokon meghívtam egy beszélgetésre, ez kb. 18-20 fő. Végül összeállt egy 10 fős mag, akik folyamatosan részt vettek. 4 fő képviselő, a polgármester helyettes és a polgármester van a képviselőtestületben. 2 munkacsoport alakult egy szociális-humán, egy infrastruktúrafejlesztési, melyek másfél-két havonta összeülnek.

A ZalabÉrték Egyesület munkájában nem csak az egyesületi tagok, hanem külsősök is részt vesznek az üléseken.

• Melyek a meghatározó élményeid?

Korábban a ZalA-KAR-hoz kerülve terület- és vidékfejlesztési menedzser voltam, a közművelődési kolléga megpályázta a Közkincs pályázatot. A program keretében általános iskolásoknak legendákat, a helyi település értékeit kellett gyűjteni,” látó” utat szervezni. Be kellett mutatniuk egymásnak egy buszkiránduláson az értékeiket, magam is velük tartottam. Az egyik srác mondja a másiknak, téged hallottalak, én viszont téged nem, mondja a másik. Honnan jöttél?– kérdi. Döbröcéről – említette a szomszéd települést. Meglepve mondta a másik, Debrecenből, olyan messziről. Nem a szomszédból – feleli amaz.

Ha annak idején, én nem vettem volna részt az akkori ifjúsági programokban, én sem tudtam volna mi a szomszéd település neve. Ekkor mondtam, hogy csináljunk tábort a gyerekeknek, hogy jobban megismerjék a környéket.

Köszönjük a beszélgetést!

Klímabarát Közösségek

Műhelybeszélgetés, vezeti: Tracey Wheatley

2011. július 28.

Lejegyezte: Urugyia Klára

A bemutatkozás egy játékkal kezdődött, melyben kiderült, hogy ki honnan érkezett és, hogy véleménye szerint a településén hogyan reagálnának az energia- és élelmiszer árak 100, 200%-os emelésére. Mit tennének az emberek?

Amik elhangzottak:

- visszatérnek a mezőgazdálkodáshoz;

- vagy összehozná őket egy ilyen jellegű változás, vagy nagy feszültségeket szülne;

- tüntetéseket szerveznének (felháborodás);

- nagyobb figyelmet fordítanának az energiatakarékosságra (gyertya használat, fatüzeléses kályhák használata, stb.).

Miért függ össze az energiaárak és az élelmiszer árak növekedése? Mert a termékek előállításhoz energia szükséges.

Tracey 15 éve él Wekerle kertvárosban, ahol aktívan részt vesz a közösségi életben. Wekerle telep Európa legnagyobb tervezett kertvárosa 11000 lakossal. Tracey a Védegylet Egyesület önkéntese volt, ott indult a „Klímaébresztő” program.  A Wekerle Társaskör elnöke, mely 100 éves civil szervezet, és az utóbbi 5 évben nagyon aktív. Önkéntesekből áll, akik helyi lakók, különböző végzetséggel. Programjaik nagy része pénz nélkül lett megvalósítva. Együttműködésben állnak a kultúrházzal, a helyi óvodákkal, önkormányzattal, stb.

Az emberek számára általában nem prioritás a környezetvédelem. Ők közösségi szinten próbálnak változtatni.

Céljaik:

- közösség megerősítése;

- kiszolgáltatottság csökkentése;

- energiahasználat csökkentése;

- összefogás, érdekérvényesítési képességek erősítése;

- környezeti tudatosság fejlesztése;

- az emberek felkészítése a globalizáció okozta nehézségekre.

Egy átalakulóban lévő brit város programja alapján próbálnak dolgozni.

Programjaik: Magyar Energia Brigád program, bicikliműhelyek, bringa bazár, bolhapiac, részvételi tervezési program, havonta gyermekházi programok, hetente Élő Tisza vásár (kistermelői szövetség), Kecskeméten is indul hasonló program, hogy megoldásokat találjanak a fenntarthatóságra.

Közösségszervezés – témafelvezetés és nyilvános vita

A beszélgetést vezeti: Giczey Péter, Peták Péter, Varga Máté

2011. július 29.

Lejegyezte:  Balogh Flóra

A közösségszervezés olyan téma, ami számunkra is új terület, most tanuljuk. El kellene tudni mondani, hogy mi a közösségszervezés, de 10 éve folyik róla a vita. Ez egy amerikai társadalmi beavatkozásra épülő módszer, kulcsszava a képessé tétel.

Nagyon sok a hasonlóság a közösségfejlesztéssel, sokszor akkora, hogy a kérdésfeltevései kihatnak a közösségfejlesztés eredményeire is.

Előzményei Magyarországon:

amerikai tanulmányút 2010. december elején

Idén Joe Szakos és Chuck Hirt országos turnéja – képzés Kunbábonyban

tanulókör – műhely munka egy évre tervezve, találkozó havonta

Sokféle megfogalmazás létezik.

Egy lehetséges definíció: a közösségszervezés a hatalomépítés/átruházás folyamata, ahol egy adott csoport/közösség bevonódik saját problémái megoldásába.

Tehát:

-          megosztják/feltérképezik a problémákat és megoldási lehetőségeket;

-          azonosítják a struktúrákat és a szereplőket, akik ezeket a megoldásokat lehetővé tudják tenni;

-          célszemélyeket választanak, akikkel tárgyalásos úton, vagy nyomásgyakorlással/konfrontációval eljuthatnak a kijelölt célig;

-          olyan szervezetet építenek, amely a közösség demokratikus ellenőrzése alatt áll, és képes a további problémák megoldását segítő, illetve a közösség akaratát és erejét/hatalmát megtestesítő kapacitások fejlesztésére.

Központi fogalom a hatalom: hatalmat kell adni az embereknek, hogy nyomást tudjanak gyakorolni a döntéshozókra. Ki az, aki a legalsóbb szinten meghozza azt a döntést, amit el szeretnénk érni, őt kell megnyerni, rá kell nyomást gyakorolni. Ez nem működhet egy erős szervezeti struktúra nélkül, a közösségszervezés egyik legfontosabb feladata a szervezet építése.

Amerikai modell (4 stratégia párhuzamos működ(tet)ése): közösségfejlesztés, közösségszervezés, szolgáltatások, érdekképviselet.

Peták Péter:

Érdemes összehasonlítani a közösségfejlesztés és közösségszervezés hasonlóságait és különbségeit.

Különbségek a két szakma között:

A közösségszervezésben abszolút cél a tömegszervezet létrehozása. Tagságra építés, tagság növelése.

Alapvetően harci megközelítésű, mivel hatalommal ruház fel egy csoportot, hogy egy hiány betöltésére cselekvést szervezzen, döntést kényszerítsen ki.

Negatív érzelmek erőforrásként való használása, düh, harag kiengedése.

Miért újdonság a közösségszervezés nálunk? Nem tudjuk azt mondani, hogy mi ezt már használjuk?

Nálunk vannak példák társadalmi akciókra, de ügyközpontú megközelítésben. Itt a szervezet (egyáltalán) nem hangsúlyos. A közösségszervezésben az ügy csak apropó, a szervezet megerősítésén keresztül képeznek hatalmi szereplőt azokból, akiket sérelem ért.

Kérdések:

Aktuális-e Magyarországon? Kell-e ilyen? Van-e létjogosultsága?

Pl. a 4K is Alinsky-ra hivatkozik a honlapján, működésében/tevékenységeimben mégsem közösségszervezést csinálnak. Jelen társadalmi helyzetben legalább két dolog van, ami indokolttá tehetné a közösségszervezést: egyrészt a rendszerváltozást a legtöbben elszenvedték és nem vehettek részt aktívan ebben a folyamatban, másrészt egyre több a kirekesztett, s széles tömegek élnek nélkülözésben.

Péterfi Ferenc:

Az a benyomásom, hogy sokkal több a mentalitás/társadalmi különbségek adta eltérés, mintsem hogy ez adaptálható lenne nálunk. Ennek ellenére vannak eszközei, amiket érdemes lenne nekünk is alkalmazni.

A web2 szerepe tagadhatatlan, hatalmas mozgósításra képes, de kérdés, hogy megfelelő fel/kiépítettségű szervezet hiányában kaphat-e ekkora hangsúlyt (egyiptomi példa)?

Varga Máté:

A Facebookon szerveződő dolgok a Non-violent action kategóriájába tartoznak (Egyiptom, spanyol „forradalom”).

Giczey Péter: mi lehet a terepe a közösségszervezésnek ma Magyarországon?

Márkus Ági: A közösségszervezés radikális, kiindulópontja az az alaptétel, hogy a piaci szereplők a gazdasági hatalmat, a politika szereplői a politikai hatalmat birtokolják. Azokat a közösségi és társ-i együttműködéseket, amikről álmodunk, nem birtokoljuk. Akik a saját érdekeiket akarják képviselni, egy eszközt tudnak használni, a tömeg hatalmát. Számtalan kezdeményezést nyom el a politikai és gazdasági érdek. Ma nincsenek működő, széleskörű társadalmi mozgalmak. Muszáj lenne a közösségszervezés eszközeit használni.

Szeder-Kummer Mari: Nekem erről az egészről a szakszervezetek jutnak eszembe. Nagyon hasonló a működés/felépítés/lehetőségek.

Vercseg Ilika: A mélyszegénységben élő országrészek „öntudatra ébredése” egy hosszú folyamat, felismerni a kiszolgáltatottságukat, elismerni, hogy nincs más út, érdemes kockáztatni. Ebben a közösségszervezés módszer lehetne. Egyszerűbb, más lehetőségeket kínál.

Amíg a jobboldal radikalizmusa egy másik csoport ellen irányul, addig itt egy csoport a saját maga védelmében lép fel.

Péterfi Feri: Képződnek csoportok, akik cselekvőképtelenek, muszáj cselekedni, és emberi jóérzés szerint cselekedni.

Giczey: Jó közösség – rossz közösség ellentétpárja. A gyöngyöspatai példában a radikális jobboldali szereplők vélt hiedelmeket váltottak konkrét cselekvésre.

Bardóczi Sándor: A szélsőjobb használja ma ezeket az eszközöket. A kurucinfót külföldi szerverről működtetik, külföldi állampolgárok pénzéből. A Jobbik tűnik annak, aki jól ismeri ezt a módszert.

Mészáros Zsuzsa: Aki fejlesztő, képes-e arra a feladatra, megfelel -e azoknak a kívánalmaknak, amiket ez a módszer feltételez.

Márkus Ági : Társadalmi bűnbakképzés – ez zajlik ma a kiszolgáltatottak, romák esetében. Mi az a probléma, ki az az ember, aki egy specifikus területért felel, akit meg kell találni ahhoz, hogy elérjük, amiket akarunk.

Varga Máté: Szakosék könyve: We make change. Hogyan lehet országos szervezetet építeni? Pontosan mire? Mi mozgósítja az embereket? Van, ami miatt bármikor utcára megyünk. Majd’ egy évig álltak az emberek a Parlament előtt.  Máté felajánlása: lehet még csatlakozni a műhelyhez, ha van, aki egy éven át elköteleződne.

Giczey Péter összefoglalása:

A közösségszervezés a hatalom nélküliek felruházása hatalommal, érdekérvényesítés. Az okokat akarja megragadni, megszüntetni. Az egri Béke-telep példája: az ott élő romák képessé tétele arra, hogy a saját ügyeikben eljárjanak.

Milyen is a családbarát társadalom?
Holdam Egyesület, Kishonthy-Kardos Rita

Műhelybeszélgetés

2011. július 28.

Vezeti: Sélley Andrea

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

Bemutatkozás után felteszik a hallgatóságnak a kérdést, hogy milyennek képzelik a családbarát társadalmat. A többségében nőkből álló résztvevők felhozzák megélt saját családi tapasztalatikat, milyennek szeretnék látni a családbarát társadalmat (elfogadónak, ahol a gyermek léte természetes, nem zavaró stb.), és igényelnék a családbarát munkahelyet, a részmunkaidő lehetőségét, családbarát közintézményeket (pl. családbarát ügyfélszolgálat), valamint megfelelő gyermekellátó intézményrendszer. Felmerül, hogy akkortól ismerik fel az ilyen igényeket a tervezők is, amikor saját gyerekeiknél tesznek szert tapasztalatra.

Elhangzik a kérdés, tudnak-e érvényesülni a családok? Igényli e az állam a családok véleményét? Milyen párbeszéd van a társadalom legkisebb egysége, a család és az állam között? Rita mai magyarországi példákat sorol fel, beszél az igényről, ami a Születés Hete rendezése közben megszületett a nagyjából azonos idejű várandósságukat élő fiatalasszonyok körében.  A köztük kialakuló barátságról, ismeretszerzési és ismeretátadási szándékokról, és hogy ezek köré egyesületet kéne szervezni.

Megkerestek már működő hasonló csoportokat, a gödöllői Regina Alaptványt és a tatabányai Háztűzőrzőket.  Felismerték a női körök megerősítő szerepét. A Születés Hete szervezése közben megvalósult a vágyott ismeretszerzés és -átadás lehetősége, ezt 2007 óta minden évben fontos feladatuknak tartják.

A Születés Hete szervezése során lettek részei a TAVAM Egyesületnek, ami magát női körök ernyőszervezeteként határozza meg. Megalakították saját egyesületüket a Holdam Egyesületet, amiről, tevékenységéről és céljairól egyaránt információk találhatók az oldalukon: http://www.holdam.hu/ .

Megismerték a REGINA programját: A munka helyben-t, ami munkahely-lehetőségeknek a közvetítését szolgálta.

Családbarát munkahely címmel városi rendezvényeken kérdőíveztek, majd szintén a városi rendezvényeken szolgáltatásként kialakították és működtették a szoptatós sátrat.

Hamar megszületett az igény egy saját állandó tér megvalósítására. Sokáig saját lakásaikban fogadták egymást, szervezték a közös programokat. Ez jelentősen megerősítette ugyan a családok közötti bizalmat, azonban erősen behatárolta a bevonható emberek számát.

Rendszeres programjuk a női körben a holdtöltézés, ami a nőiség spirituális megélését, megerősítését segíti.

Részesei lettek már indulásakor a TAVAM-Hálónak, ami kapcsolatok és tapasztalatok megosztását segíti. A Regina meghívására Rita részt vett Szlovákiában egy Anyaközpont konferencián, ahol abban az élményben volt része, hogy otthon van, és olyan női körben, ami a számára a legtermészetesebb. A konferencia résztvevői megismerve az ő vágyaikat és terveiket, azonnal levelet fogalmaztak a miskolci polgármesternek és hetvenen alá is írták, hogy adjon helyiséget egy miskolci anyaközpont megvalósításához.

Majd egy pályázat segítségével Rita részt vett Hollandiában egy tréningen, amit szervezést vállaló nők számára tartottak. A tréningen alkalma nyílt más nemzetek anyaközpontjaival megismerkedni.

Az önkormányzat megszavazott nekik egy kétszintes helyiséget 5 éves használatra. Ezt a helyiséget romos állapotából, a családok maguk kezdték el rendbe hozni, megtervezni, az önkéntes munkákat megszervezni és pénzt szerezni a csak azzal megoldható feladatokra. Az anyaközpont, mint egy gyerek, 9 hónap alatt született meg.

Közben, ahogy nőttek a gyerekek, lejárt a gyes, két fő foglalkoztatását a Holdam Egyesületnél a Munkaügyi Központ támogatta (8, ill. 9 hónapig).

Pályáztak, képzést szerveztek, Ózdon szeptemberben indul Család és hivatás képzésük, amiből reményeik szerint majd kialakul a képzés végére egy közösség Ózdon is.

A Holdamban a férjek kezdetektől támogatták a csoport működését és egyre jobban bevonódtak. Ezekben fiatal családokban már munkamegosztás van a háztartásban és a gyerekek körüli teendőkben is részt vállalnak az apukák.

Akkor érte a sokk a csapatot, amikor a terv megvalósult, elkészült a Holdam udvarként elnevezett közösségi tér, hogy hogyan tovább, milyen módon fogják fenntartani, működtetni, hogyan tudják az eredetileg elképzelt elveiket tartani.

A hely Miskolc belvárosában van a fő utcán van, így a megnyitás után megkörnyékezték őket üzleti érdeklődők, aminek könnyű lett volna a fenntarthatóság érdekében behódolni, de ez az elveik elárulásával járt volna. Segítség volt a működés indulásában, hogy a tagok már a megelőző szívességi helyszíneken elindítottak ingyenes Baba-mama klubot, Szülők klubját, Szoptatós klubot, babahordozós klubot. Ezeket itt is folytatni tudták.

Közösen ki kellett alakítaniuk, hogy milyen módon tudják tartani az ingyenes programok arányát, hogyan tudják önkéntes munkák megszervezésével naponta nyitva tartani azonos időben.

Mi az anyaközpont? Alulról szerveződő, női közösség, napi fix időpontban történő nyitva tartással működtetve, vigyázva arra, hogy ne váljon anyagiassá.

A bemutatkozó szórólapjukban megfogalmazott küldetésükből: „Anyaközpontunk olyan informális, öngondoskodó közösségi tér, ahol az anyák és gyermekeik rendszeresen találkozhatnak.” „Itt, ha kérdéseink merülnek fel, egymáshoz fordulunk bizalommal.” „Célunk, hogy „második otthonként” működjünk, ahová mindenki szívesen tér be, s ahol a családok támogató közösségre lelnek.”

Az egyesülethez való csatlakozásra szigorú beléptetési rendszert alakítottak ki. Féléves önkéntes próbaidőt szabtak arra, hogy a belépni kívánó új tag megismerje, magáévá tegye a közösen kialakított elveket, szokásrendet, ne rombolhassa le ennek hiányában az eddigi eredményeket, elismertséget.

A mag élethelyzetének változásával, a gyermekek növekedésével egymásnak adnak egy abszolút bizalmi légkörben önmaguk kipróbálására, új útjaik elindítására lehetőséget. A tagok kedvezményes áron vehetik igénybe a helyiséget az általuk szervezett programok megtartására, a külsősök ennél magasabb áron.

A beszélgetés során megfogalmazódott, hogy ennek és a működő női körö többségének a tagjai általában középosztálybeli, főiskolát, egyetemet végzett, nyitott, érdeklődő, 30-as éveikben járó fiatal nők, anyák. Keresik az utat a nehéz sorsú, ismerethiánnyal küzdő fiatal anyák bevonására, és így kerültek szóba a környéken is indult roma-anyaközpont képzésen résztvevők, az ő segítésük, esetleges mentorálásuk.

Így kerültek kapcsolatba az idén szeptemberben Szikszón induló anyaközponttal, akiknek játékokat, eszközöket, gyerekruhákat kezdtek gyűjteni. Az Avason egy settlement ház alakításának terveiben szerepel, a házon belül egy anyaközpont lehetőségének a megteremtése.

Hosszú távú terveikbe az apák is bevonódnak, közösen alakítják az Ingyenélők programot, amivel indulásként egy ételközösséget alakítanak ki. Tervük arra vonatkozik, hogy az eredeti magot egyben tartva, a kialakult barátságokra alapozva egy közösségi falut alapítsanak, melyet közösen működtetve igyekeznek majd minél több természetes, egészséges életvezetési megoldást alkalmazni.

Lakner Zoltán: Mitől aktív az állam, a polgár?

2011. július 28.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

Az előadó bevezetőjében elmondta, hogy erről a kérdésről nehézséget jelent röviden beszélni, a téma mélysége és leágazásai miatt egyaránt.

Kétféle állampolgári kultúrát határozott meg, az egyik a parokiális alattvalói kultúra, ahol a csupán az output információkkal foglalkozik az állampolgár, és nem akarja azokat cselekvően megváltozatni, befolyásolni. Az aktív állampolgár részt akar venni a folyamatokban, üzeneteket és információkat küld a döntéshozók felé.

Aktív állam is csak aktív állampolgárokkal létezik. Az állam önmagában nem lesz aktív, illetve nem abban lesz aktív, amit mi helyesnek gondolunk.

A közöny oka, hogy Magyarországon sokáig nem volt magyar államkeret, csak idegen hatalmak irányították az országot, majd a XX. század totalitárius hatalmai gyakorlatilag nem engedtek  magánszférát, így az emberek nem erősödhettek meg önérzetükben.

A Kádár-korszak, ami még a legelviselhetőbb volt az egyén számára, már engedett némi magánszférát, az sem volt demokratikus rendszer, nem közmegegyezés volt, hanem társadalmi alku, de civil értelemben vett civil közélet nem volt. Ezért egyéni és legfeljebb szűk csoportérdekek érvényesültek. Megerősödtek – a legrosszabb magyar hagyományokra épülő – kijárási technikák. Emlékeztetőül visszautalt a Mikszáthtól olvashatókra. Ekkor alakultak ki azok a technikák, amik a szürke zónában, majd a fekete zónában működve már a maffiatechnikákat alapozták meg.

A rendszerváltás hozta a szabadság élményét, valamint a valódi civil technikák kialakulását és megerősödését, de azonnal két, aktivitást akadályozó tényezőt is.

A leszakadás és a napi életfenntartásért folytatott küzdelem nem teszi lehetővé a civil aktivitást, márpedig a rendszerváltáskor az állampolgárok nagy százaléka került ebbe a helyzetbe.

A másik, aktivitást akadályozó helyzet, hogy nem az állampolgárok nagy tömegeinek mozgalmai, tömegdemonstrációi határozták meg a rendszerváltás mikéntjét, az emberek többsége csupán „hagyta magát rendszerváltani”. Esetlegesen kiválasztódott elitekből, gondolkodókból kialakult csoportok ültek tárgyalóasztalhoz az állampárt képviselőivel és tárgyalási technikák felhasználásával érték el a rendszerváltást és annak mikéntjét, a hatalmát már fenntartani nem képes – és addigra ezt már felismerő – állampárttal.

Ezen a módon az új pártok alakulása azt eredményezte, hogy a „mindennapi társadalom” elszakadt a politikai és társadalmi elittől.

A rendszerváltás következtében megszűnő munkahelyek, kirekesztő folyamatok eredményezték a társadalmi hálózatok szétesését, a bezáródást. Jövedelmi frusztráció kialakulása, az átlag lecsúszása az 1980-as évek második felétől: szegénység és szegényedés, a társadalom kb. fele megmerítkezik a szegénységben – ekkor egyéni és családi túlélési stratégiák születnek, aminek a segítségével vannak, akik vissza tudnak kapaszkodni.

A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése a szétszakadás élményét hozza. A szegények azért válnak egyre szegényebbeké, mert a gazdagok az ő rovásukra gazdagodnak.

A pártok eleinte akarták a civil társadalom megerősödését, majd elkezdték érzékelni, hogy a hatalmi palettán osztozkodniuk kellene és ez már nem volt ínyükre. Ekkor alakult ki a civil szervezeteknek az a támogatási rendszere, melyben a hatalmon lévők elkezdték azokat a szervezeteket támogatni, amelyek az ő oldalukon álltak, és kimondott vagy ki nem mondott elvárásokat fogalmaztak meg a tevékenységükkel kapcsolatban.

Kialakul az a fajta alattvalói attitűd, amely felteszi ugyan a kérdést, hogy: „Négy évenként van csak ránk szükség?”, de közben azt igényli, hogy a két választás között hagyják békén élni a saját életét.

Csizmadia Ervin már 1991-ben írt arról, hogy hogyan válik el a gazdasági és a politikai elit.

Bekövetkezik a csalódás a pártokban, a téves azonosítások, az ígéretspirál és a korrupció következtében is. A pártok szavazóbázisai nem beazonosíthatók a hagyományos osztály-meghatározások alapján.

A helyzetmagyarázatok negatív hatása: „a kapitalizmus ilyen”-től a nyílt szegényellenesség, az önhiba és az érdemtelenség manifesztté válásáig, illetve a politikai korrektség hibáztatásáig, mind a közömbösség erősödését szolgálja.

A magyar gazdaságpolitikában sokáig jellemző volt a megszorítások és kiengedések egymást váltó ritmusa, ami 7 éve megszakadt, már csak a megszorítás van, s jövőre még nagyobb megszorítások következnek; ez egyik alapvető oka a jobboldal megerősödésének.

A társadalom szegmentálása mára a kormánypolitika szintjére emelkedett.

A kormánynak nincs eszköze a valós munkahelyteremtésre, gazdaságélénkítésre, az lakosság 30-40%-a a létminimum alatt élve, csak a közmunkaajánlatot kapja.

Kende Péter évekkel ezelőtt megfogalmazta, hogy nincs a szétszakadt társadalomban közösségszemlélet, Ferge Zsuzsa pedig 2008-ban azt, hogy azért nem sikeresek a társadalomegyenlősítő politikák, mert nincs közösségérzet a társadalom csoportjai között, megosztó politikákkal nem lehet esélyegyenlőtlenségeket csökkenteni, ügyeket közössé tenni.

Ma már nyílt szegényellenesség zajlik a kormánypolitika szintjén.

A most hatályát vesztő 90-es Alkotmány ellensúlyként fogalmazta meg és szervezte meg a települési önkormányzatokat. Most a pénz megvonása eredményezi a hatalommegfosztást és a társadalmi aktivitás csökkenését. Demokráciákban a hatalomnak és a pártoknak van határa, nálunk nem.

Nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk aktív államnak. Nem ez a határtalanság, hanem az állampolgárok aktivitása teszi aktívvá az államot.

„Nem lehet permanens hősiességben leérni az életet.” A különböző csoportok hivatástudatára alapozva, azzal visszaélve, a pártoktól független autonómiák forráshiányával történő visszaéléssel folyik a pártpolitikától független közélet-területek elfoglalása, álcivilek megjelenése. Normalitás kéne az élhető élethez és a civil aktivitáshoz.

Egyre tudatosabb a törekvés a társadalom felülről lefelé, hűbéri rendszerben történő megszervezésére.

Mindezzel szemben nem hősiességre van szükség, hanem új struktúrára, újfajta működésre.

A közügyhöz vezető lépésekről:

Az elmúlt egy évben erősödő civil mozgásokat észlel, amiknek az alapja a revelációk sorozata, ráébredés, „az érdekfelismerés magabiztossága”, a „senki nem csinálja meg helyettünk” érzés felülkerekedése.

Teendők, közös tanulandók: hálózatépítés, kooperáció, nyitottság, keresés, szövetségkötés, munkamegosztás, partnerség – „hozzon magával mindenki még egy embert”, akiben megbízik és akire rábíz valamit. Reális célok kitűzése, érintettek bevonása, ami az ellentétes hatások áradatában nem könnyű, de lehet eredménye.

Alapfeltétel a bizalom és a tudatosság. Felismerni, hogy az egész kicsi cselekvéseknek is van hatása az egészre. Mi csináljuk, amit a másik nem tesz meg helyettünk.

Az előadást követően sok kérdés és vélemény fogalmazódott meg a hallgatóságban: A finanszírozás hiánya elbizonytalanítja a civil szervezeteket. Érdekes a szakszervezetek jelenlegi mozgása. Van e egyáltalán munkásság? A „hagyta magát rendszerváltani a lakosság többsége” gondolatból következik e, hogy kommunista királyságot szeretnének, mert nem érzik magukénak a helyzetet? Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy az állampolgár változást akarjon, és aktívvá és képessé is váljon a változás kezdeményezésére? Az oktatásnak van ebben felelőssége. Milyen szerepe lehet a nevelésben a közösségi rádióknak és televízióknak?

Válaszaiban az előadó beszélt arról, hogy az új szervezetek keresik önmaguk határait, hogy szükséges e új pártot alakítaniuk. A szakszervezetek eredményességéhez nem elegendő a szakszervezeti elit megélénkülése, harciassá válása, eredményt akkor érhetnek el, ha jelentősen megnövekedett tagságra lesznek képesek szert tenni. Tusnádfürdőn a miniszterelnök megfogalmazta, hogy vége a jóléti államnak. Tehát a kormány nem tud és nem akar jólétet ígérni a polgárainak. Új korszak jön, amilyen még nem volt, most írják a szabályait, de nem tudják milyen lesz, ezért akármi lehet. Ki kell találni, hogy a függőséget az anyagi erők nélkül hogyan lehet megszüntetni, hogyan lehet teljesen civilnek lenni! Olvasmányélményeire hivatkozva elmondta, hogy az oktatás régen is rémes volt, de ezen is sikerült mostanra rontani. Azokban az országokban,  ahol ma működő közösségiségről beszélhetnek, mint pl. a skandináv országokban, történelmi alapjai vannak a közösségi hagyományoknak, de ezen nekünk most nem búslakodnunk kellene, hanem a példákat átvéve elősegíteni a saját ugrásunkat.

Nagy András: Az Y generáció – Negyedik Köztársaság

2011. július 28.

Lejegyezte: Boros Bence

Az elmúlt egy évben a civil társadalomban egyfajta mozgolódás kezdődött meg, aminek elsődleges színtere az internet: különböző Facebook csoportok, mint például az Egymillióan a sajtószabadságért. A polgárok próbálják megragadni a közügyekhez való jogukat.

Az Y generáció: mostanában sokszor vetődik fel ez a fogalom a sajtóban, a médiában. Számos definícióval írható le az Y generáció, de a legpontosabb értelmezés az 1980 és 1995 között (más vélemények szerint az 1970-től kb. 2000-ig) születettek népessége, ami megközelítőleg kétmillió embert jelent Magyarországon.

A generáció jellemzői: csak a rendszerváltás után kezdtek el tudatosan gondolkodni az életről, a közügyekről, az előző rendszert nem tapasztalták meg tudatosan. Ez a generáció már beleszületett az információs társadalomba, az internet és mobiltelefon használatát természetesnek tekinti.

Az Y generáció kommunikációjában meghatározó a közösségi jelleg: a magánéletüket tudatosan osztják meg mindenkivel. Azonban téves feltételezés az, hogy ez a generáció csak a digitális világban él, mert határozottan van igényük a közösségi életre, a személyes kapcsolatokra is.

A web2 és a közösségi kommunikáció elterjedése: a web2-nek köszönhetően egyenrangú kommunikáció jön létre a vállalatok (és az állam), valamint az ügyfelek között.

Az X és Y generáció ellentéte: az X generáció azt látja, hogy mennyivel több lehetősége van az Y-oknak, mint nekik volt. Ők „megcsinálták maguknak” az életüket, és szerintük az Y generációnak is ez lenne a feladata. Azonban már megmerevedett az a rendszer, ami az X-eknek a lehetőséget kínálta, ezek a lehetőségek már bezárulóban  vannak.

Az Y generáció önállósodási életkora megnő: ennek oka az anyagi helyzet, és a megnövekedett elvárások (a diploma leértékelődése), és nem a hajlandóság hiánya. További felvetődő problémák még a munkahelyek hiánya, illetve a Magyarországon megoldatlan bérlakás-rendszer. Ha nincs biztos jövőkép a felnövekvő generáció előtt, akkor csökken a gyerekvállalási hajlandóság, ezért tovább fogy a népesség. Mivel lassan ennek a generációnak kell átvennie az X-ek által betöltött pozíciókat, ezt a hiányos jövőkép-problémát kell megoldani.

A Rezidens Szövetség segélykiáltása: külföldre kell települni. Külföldön is nehéz boldogulni, de ott nincs ekkora bizonytalanság.

A Negyedik Köztársaság álláspontja ezzel kapcsolatban: itthon is lehet jól élni, de csak akkor, ha felismerjük, hogy azonosak a problémák, érdekek, és ezért közös fellépést is vállalunk. Az Y generáció tagjai fogékonyak a közösségi gondolkodásra és a fellépésre. A 4K! megérteti a generációval, hogy az ő saját problémáiról beszél, és ezek ellen tenni is akar (különböző játékokkal, amiknek jelentős üzenete van, mint például a közösségi terek visszafoglalása a grundfocival).

Sajnálatos módon megszűnt az abban való hit, hogy a polgároknak bármi beleszólása is van a közügyekbe, a politikába. A részvétel lehetőségeit keresni kell, és ha a megszokott utakon ez nem járható, akkor új ösvényeket kell keresni. Ezekre a megmozdulásokra mindenképp szükség van, mert ha mi nem teszünk semmit, akkor nem jön létre változás.

2011. július 27.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

Az előadó bevezetőjében megosztotta a hallgatósággal, hogy hogyan dolgozott benne a felkéréskor megkapott cím. A közösségekről azért sem kezdett gondolkozni, mert a közösségek állapotáról a Civil Szemle 2010/4. számában Kötődések és választási lehetőségek címen már megírta véleményét.

Ami izgalmasabbá tette a gondolkodás irányát az, hogy a mai magyar társadalmat a mozdulás és a visszanézés állapota egyaránt jellemzi. Jelenleg inkább a visszanézés állapotában vagyunk, és ennek a buktatóit igyekezett megfogalmazni. Elsősorban azt, hogy ez azt is jelentheti, hogy a jelenünkkel és kiváltképp a jövőnkkel nem tudunk mit kezdeni.

„Hol múlt idők filmje pereg/nincs elbukás, szűz némaság van”

A jelenben az elbukás lehetőségét adja, hogy a félelmetesnek tűnő jövőre nincsenek válaszaink.

“Pedig voltak, akik már a rendszerváltás után elkezdtek bennünket kérlelni – sajnos nem sok eredménnyel -, hogy Találjuk ki Magyarországot, s mostanában, hogy hozzunk össze egy Új reformkort.”

A közösségfejlesztés ezt a helyiek általi kitalálást segíti, vannak helyben elért sikerek, jó eredmények, de hiányzik a szinkronizáció, amelyet a jó politikának kéne megvalósítania, az állampolgári akaratok és tudások jó gyakorlatainak szintetizálásával, magasabb szinten történő összefoglalásával.

A szinkronizáció és a szintetizáció hiányának nem csak azt a hátrányát tapasztaljuk, hogy nincsenek felhangosítva az eredmények, hanem, hogy emiatt elhalhatnak a kezdeményezések és nem csupán az eredeti állapot áll vissza, hanem a kezdeményezők azzal szembesülnek, hogy hiába hoztak létre még oly jó dolgokat is, azok, hosszú távon, nem maradnak meg. Ettől pedig a kudarcélmény ég be a tudatunkba.

A továbbiakban előadását két témarészre osztotta, az első részben a közösségfejlesztők által generálható változásról és az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekről, a második részben a közösségfejlesztés, a változást csináló szakma aktuális kérdéseiről, lehetséges teendőiről és felelősségeiről beszélt.

I. Változás

A változás a mozdulás maga. Ami felveti azt a felelősséget is, hogy milyen változást akarunk, kit engedhetünk a változás segítői közé. “Milyen beállításúnak kell lennie a közösséggel foglalkozó szakembernek, és milyen beállítódással nem lehet ezt a munkát végezni? Kivel legyünk szolidárisak és kivel nem?”

A változás tartalmának kérdése azt a kérdést veti fel, hogy eddig azt mondtuk, hogy a közösségfejlesztő nem avatkozik tartalmilag a közösségek életébe, csupán az egymáshoz, a közösséghez, a társadalomhoz való viszonyuk alakulását kívánja segíteni. Mégis végig kell gondolnunk, hogy az óhatatlanul értékek mellé rendeződő változással mit akarunk elérni! “Demokráciát, igazságosabb társadalmat, fenntartható fejlődést, jó társadalmat, nyitott társadalmat, erkölcsös társadalmat, tradicionális, különutas társadalmat?”

A társadalmak életében az eddigi legnagyobb változásokat hozó forradalmak lényegi jellemzője, hogy azokat a nép a saját akaratából és erejéből, maga hajta végre, s eközben megismeri a saját erejét.

Bibó írja az 1945-48 közötti időszakról:

„Soha magyar földön annyira még nem hiányoztak egy forradalmi akció lelki előfeltételei, mint ma. A szabadságharc bukása óta a legkülönbözőbb kormányok egyben következetesek voltak magyar földön: az ellenállás szellemének a kipusztításában, s e munkásságuk éppen idejére, 1944-re érlelte be a maga gyümölcseit. “Bölcs” kormányaink a legkritikusabb utolsó években a nemzet fizikai életének megóvása címén visszatartottak bennünket minden “vakmerő” lépéstől. Az eredmény ugyan bebizonyította, hogy a száz százalékos gyávaság a lehető legéletveszélyesebb álláspont, azonban ez a tanulság legfeljebb magába szállásra indíthat, de ebből ma, elkésve, nehezen születnek termékeny forradalmi erők. Hiányzik a forradalmi akció leglényegesebb tényezője; egy egy irányból jövő, erős nyomás, mely pontosan a fejlődés irányával szemben hat, s mely a közösség minden jó erejét összefogásra készteti. Nem kevésbé hiányzik a forradalmi akció másik feltétele: a fejlődés útjának a világos tudata. Ezzel szemben Magyarország az utolsó tíz esztendő alatt a félforradalmaknak, az álforradalmaknak, a zsákutcába vivő, torz forradalmaknak és a legkülön­bözőbb ellentmondó világnézeti rendszereknek egy olyan összevisszaságát és a politikai gondolkozásnak egy olyan méretű fokozatos eltorzulását élte át, hogy ma itt nemcsak fizikai újjáépítésre és összeszedelőzködésre van szükség, hanem a világnézetek között való ide-oda ráncigálódásba halálosan fáradt- és beteg országnak politikai értelemben vett pihentetésére is. Nem azt jelenti ez, hogy Magyarországnak politikában híg kosztra volna szüksége; nagyon is erős és tartalmas táplálékra van szüksége, de nem drasztikus kísérletekre, mert ez az ország ma nem hisz ilyeneknek, s nem is bír ki ilyeneket.

Ne képzeljük, hogy a politikában a vállalkozás és az ellenállás elaltatott, visszahúzódott szellemét rövid idő alatt újságcikkekkel és harci riadókkal min­den további nélkül fel lehet kelteni. Mindazok, akiknek a magyar nép forradalmi megmozdulása szívén fekszik, őszinte pillanataikban be kell,  hogy vallják, hogy az apátiának, a közönynek és az akaratbénaságnak olyan félelmetes falába ütköznek, mellyel szemben tehetetlenek.”

Mit lehet itt tenni? kérdi maga Bibó is, és nekünk is ezt a kérdést kell feltenni magunknak.

Bibó ajánlata: „egy határolt és tervezett forradalom. Meg kell keresnünk az állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életnek azokat a pontjait, ahol az ún. konszolidáció végzetes megmerevedést, a régi beteg erőviszonyok visszatérését, egyszóval a szó legszorosabb értelmében vett reakciót jelent… Az abba nem hagyható radikális reformok területei: a közszolgálat, az önkormányzatok, a közokatásügy és a szövetkezetek alapvetése.

       A közszolgálat alapvető reformja szükséges ahhoz, hogy uralkodásra beállított közszolgálatunkat a népet tárgyi feladatok megoldásán keresztül szolgáló apparátussá tegyük.

       A helyi önkormányzat alapvető keretbeli, szervezeti és személyi átalakulása az egyedüli biztosíték arra, hogy a magyar nép nagy tömegei megtapasztalják a maguk erejét a hivatalbeli hatalmasságokkal szemben, és közvetlenül és közelről birtokba tudják venni a maguk fölötti igazgatásnak éppen a legközvetlenebb egységeit. ….

       A közoktatásügy az a terület, ahol az iskolai végzettség sáncai mögé elbújt beteg társadalmi szelekciós szerkezetünket sarkaiból ki kell fordítanunk: ez az a terület, ahol a jelenlegi elgyávult, lezüllesztett, előítéletektől terhelt, mégis mindenben megbizonytalanodott, tehát végeredményben a jövő szempontjából használhatatlan mai nemzedék helyébe lépő új nemzedék lelki és erkölcsi és társadalmi alakításának a feltételeit megszabhatjuk.

       A szövetkezetek jelentik végül azt a területet, ahol a szabadság, önkormányzat és emberi méltóság politikai biztosításával párhuzamosan a gazdasági társulásnak új, emberhez méltó formái kinőhetnek. Nem a szövetkezetről mint jelszóról vagy mint csodaszerről van itt szó, hanem a termelési és gazdasági társulásnak olyan formáiról és típusairól, melyeknek belső életét a társulásnak radikálisan szabad szellemű, minden feudális tekintélytől mentes formái kell hogy megszabják.

Ezek azok a területek, ahol a megállás halálos volna: merő hatalomgyakorlásban álló közigazgatás, élettelen önkormányzat, merő tekintélytiszteletre épített nevelés és felülről vezetett ál­szövetkezetek pontosan elegendők ahhoz, hogy Magyarországot nagybirtokosok és csendőrök nélkül is megtartsák az úri vezetés és népi alázat országának.”

Bibó István: A magyar demokrácia válsága. In: Válogatott tanulmányok, Magvető, Budapest, 1985. II. kötet 50-57.old.”

Feladatunk a formálódó demokráciánk megvédése. “Legfőképp az öntudatnak, a magára ébredésnek teret adó civil társadalom és annak szervezettsége az, amelyik a közszolgálat és az önkormányzatiság, a közoktatás és a gazdasági élet – szövetkezetek! – terén fokozhatja a részvételt és elősegítheti a mindinkább egyenlővé váló viszonyok kialakulását.”

II. A változást csináló szakma

A jövő kívánatos szakmai irányait meghatározandó, a konvergencia és az autonómia forgatókönyveit választották a közösségfejlesztés által járható útnak.

Felsorolta azokat a nem kívánatos jelenségeket, amik a konvergencia iránti igényt felkeltették a szakmában. Hogy a szakmán kívüli szervezetek elkoptathatják a szakma nyelvezetét, üzenetét, hogy vélhetően a jövőben fokozódni fog a szakma elbürokratizálódása, hogy a jövőben egyre több gyakorlati közösségi munkásra lesz szükség, hogy a közösségi beavatkozásra vállalkozó szakemberek nincsenek felkészítve a szervezetekkel, koordinációs testületekkel való munkára, a vezetési (menedzsment) ismeretek és készségek fejlesztését sem kapják meg a felkészítő intézményektől. Ezek oda vezetnek,  “hogy sokan közülük nem tudnak ellenállni a támogatók nyomásának és készséggel vetik bele magukat az általuk felkínált projektek szervezésébe, hisz az új kihívások kezeléséhez nem értenek.”

Mindez indokolttá teszi a “a közösségfejlesztés  bevonódását szakmaközi stratégiák elkészítésébe és megvalósításába“. Ezáltal képessé válik alapelveinek terjesztésére és megerősítésére, saját eszközeivel segítve és megerősítve a legkülönbözőbb civil társadalmi kezdeményezéseket. “Fontos, hogy a közösségfejlesztés kidolgozza interdiszciplináris együttműködési stratégiáját és azt, hogy mit tud ajánlani a szakmák és intézmények társadalmasítása érdekében.”

A közösségfejlesztés függetlenségének megőrzése érdekében nemzeti és európai segítséggel el kell érni, hogy a szakmai segítség megrendelői elsősorban “a helyi, kistérségi és regionális fejlesztésekben részt vevő közösségekből kerüljenek ki.”

A legjobbnak ítélt forgatókönyv a mozgalom-orientált közösségi munka. Szükség van a mozgalmi jelleg erősítésére, a közösségi és civil mozgalmak indukálásával is, de a mozgalmat az érintetteknek kell megszervezniük. Hatása visszahat magára a közösségfejlesztésre is.

Szólt a jelenleg általunk megismerendő közösségszervezésről, ami a mozgalmi munka segítője lehet. A jelen és a jövő szerveződéseit segítő új formákról, eszközökről, például az ügyek szervezésére is vállalkozó közösségi portálokról, példaként említve a http://addtovabb.kozossegfejlesztes.hu portált.

A szakmának, autonómiája megőrzése érdekében, végig kell gondolnia saját eredetét, tennie kell azért, hogy döntéshozókat és az oktatási-nevelési rendszert gyakorlat-orientáltabbá tegye.

A változó világban egy változást elősegítő szakmának magának is nyitottnak kell lennie a változásokra, amit a változások megértése és megragadása segíthet elő.

A szakma az egyensúlyozás művészete is, ami megerősíti a szakmán belüli és szakmaközi együttműködés és szervezettség szükségességét.

“Három, mindenen átívelő, a közösségfejlesztés értékeivel és céljaival egyező jelenség teszi még szükségesebbé az egyensúlyozást:

-     az állampolgárok elidegenedése a politikai folyamatokból. Csakis a részvételi demokrácia erősítése vezethet minket az elidegenedés mérséklése felé, adhatja a demokrácia megerősödésének lehetőségét;

-     a szegénység és kirekesztés nagy tömegeket sújtó európai élet valósága és gyakorlata, mely ellen fel kell lépniük a közösségfejlesztő szervezeteknek csakúgy, mint a

-     rasszizmus és xenofóbia megnyilvánulásai ellen, melyek teljességgel idegenek a civil társadalom eszméjétől, s sajnálatosan kifejlődött gyakorlatuk fenyegettetést jelent a civil társadalom számára is.

A közösségfejlesztésnek ilyen és más jelenkori problémák megoldásán is együtt kell dolgoznia a civil társadalommal … a demokratikus megoldásokon, a képessé váláson és a részvételen keresztül.”

Az előadás után elhangzott kérdések többsége a közösségfejlesztés lehetséges hatásai körül forgott.

Hozzászólások

Lejegyezte: Katona Kriszta

Halmai Zsuzsa: Képesek vagyunk-e a helyi közösséget egy egész részeként értelmezni? El sem jutunk odáig, hogy föltegyük az igazán fontos kérdéseket – valódi kérdések megfogalmazása nagyon fontos lenne, elsősorban a helyi közösségekben. Mindennek ára van – tetteink következményei.

Vercseg Ilona

-         talán azért nyomott a világunk, mert a vélemények nem csatornázódnak bele egy nagyobb közös akaratba; lenne a társ-nak öngyógyító mechanizmusa, de ez nem tud erővé válni, nem elég a kisközösségekben beszélni erről, hanem magasabb szinten is párbeszéd kell, hogy szülessen;

-         svédek: az önkormányzat mi vagyunk, az önkormányzat azokat a dolgokat tárgyalja, amiket mi kezdeményezünk;

-         kezdeményezőkészség a szektorok közti párbeszédben is.

Benedek Gabi: Hogy lehet érvényes mára vonatkozóan is a Bibó-idézet? 45 után társadalom-változtatási kísérlet történt, ezért nem lehet érvényes mára is; ha képesek vagyunk másképp látni a világot, hogyan tudjuk megérteni még mindig ezt a Bibó-gondolatot?

Vercseg Ilona

- mindig mások teszik helyettünk a dolgokat, nem vagyunk benne a kitalálásban, a megvalósításban;

- kőbányai példa: lakótelepen elkezdtek önállóan kitalálni maguk környezetét, megoldásokat a problémákra – nem elkergették az autókat meg a kutyákat, hanem olyan rendszert próbáltak létrehozni, ahol mindennek kialakították a helyét, és így létre tudott jönni a gyerekek tere is. Saját kezdeményezés sikerének megélése.

Mészáros Zsuzsa: A kezdeményezések Magyarországon nem adódnak össze, nem tudnak társadalmi erőt képezni, inkább féltékenység, a magunké védelme jellemző.

Velenczei Ágnes: hatalmas a média felelőssége abban, hogy a jó dolgokról nem hallunk.

Vercseg Ilona: az Új Reformkor a jó dolgok terjesztését célozza.

Gergely Attila: Tükrök és jelzések, kicsiben és nagyban – kulturális önismeretünk kérdéseiről (kultúrák, értékek, intézmények)

Vázlat

2011. július 27.

Lejegyezte: Katona Kriszta

Milyen világban élünk?

- a változások tesztelik fogalmainkat, fogalmaink megszokottságát;

- a napi hírek sajátos időhorizonton mozognak;

- milyen lehetőségeket, esélyeket tartogat ez az idő számunkra;

- a világ állandóan próbára tesz;

- nagyban és kicsiben: a nagybani mozgások, amikkel szembesülünk, hogyan függnek össze a kicsivel – a globális a mikroszintűvel, a 70-es évektől egyre erősebben láthatjuk ezeket az összefüggéseket;

- két nagy irányzat: 1. big history –több száz/ezer éves távlatokban megérteni a jelen történéseit; 2. mikrotörténelem: pl. egy milánói háztömb száz éve –egész apróban próbál a lehető legmélyebbre menni;

- egységben gondolkodni, közösségfejlesztő munkájában ott kell, hogy legyen ez a szemlélet (Jacques Barzun: Hajnaltól alkonyig –a nyugati civilizáció utolsó ezer évéről);

- 2016-ra vége lesz az amerikai korszaknak (pl. USA eladósodottsága versus „rendelkezéseink hatály kiterjed az egész Föld bolygóra” (egy amerikai politikus gondolata);

- Japán: az államadósság a GDP 200%-a (az önkormányzatok eladósodottságát is figyelembe véve: 350 %-a) – kezelhetetlen jelenség;

- vagyis: bizonytalan, szakadékos közegben élünk, a biztosnak vélt dolgok alapjaiban mozdulnak el, és rendülnek meg

Miért szerepel a kulturális önismeret fogalma az előadás címében?

- nem arról van szó, hogy hol helyezzük el magunkat más kultúrák között;

- a mostani kor milyen lehetőségeket nyújt magunk és mások megismeréséhez? – felerősödtek a kultúrák és civilizációk közti kapcsolatok;

- mit jelent egy kultúrához tartozni?;

- amit kultúrának nevezünk, az alapvetően tudatosan tervezett, szándékolt, ugyanakkor a kultúra természetes is;

- minden kultúra sajátja bizonyos mértékű részrehajlás, előítéletesség, inkonzisztencia, stb.;

- eredendő ellentmondás: mindannyian emberek vagyunk, minden kultúra hordozói, DE nem tudjuk befogadni a teljes emberi valóságot, emiatt a különbségek kibékíthetetlenek, egyoldalúságok, részlegességek feszülnek egymásnak;

- Goethe: csak az egész emberiség élete tekinthető teljes emberi életnek;

- Tolsztoj: minden emberben mikroszinten benne van az egész világ;

- az átlagéletkor Indiában 26 év, a század közepére hatalmas népesedés várható egyes ázsiai országokban és Afrikában;

- Kaliforniában törvényt hoztak a bennszülött lakosok egyetemre való bejutásának segítésére azért, hogy csökkenjen az oda járó koreai és kínai egyetemi hallgatók aránya;

- Magyarország most a 86. helyen áll a népesedési listán, a század végére a 110.helyen fog állni;

- Keresztúri Dezső: A magyar önismeret útja;

- japán cég filozófiája: az életet úgy kell megbecsülni, hogy azt Istentől kaptuk (ez úgy volt elvük, hogy lehet, hogy nem is mind vallásosak) – magyar cég nem tudta elfogadni; japánok válasza: tudunk mutatni valakit, aki saját magát szülte?;

- az ember adós lény, a létünkért tarozunk valakinek;

- Gandhi: a jogok Gangesze a kötelességek Himalájájából folyik;

- kulturális értékek részlegessége, intézményesített egyoldalúság (abszolutizált és leszűkített értékek) –> erkölcsi értékhorizont szűkössége, vakság az egy időben mellettünk létező más kultúrákra;

- Kelet-Nyugat vizsgálata: az én szerepének különbözősége – Kelet: interdependens (kölcsönös függőségekbe ágyazódó) én, Nyugat: independens én;

- értékválasztások határozzák meg az életünket: tudunk-e egyszerre ellentétes értékeket választani?;

- kritikus trade off (kiegyenlítődés, alku), dilemmákkal nézünk szembe az értékválasztás során, egymással kibékíthetetlen dolgok közt választunk – hogyan lehet egymással szemben kibékíthetetlen dolgokat mégis egységbe hozni?;

- a közösségfejlesztő résztvevő és megfigyelő is egyben, de nem egy időben;

- az élet továbbadása van kódolva az intézményekbe;

- áldozathozatal nélkül nem mehet tovább a kibékíthetetlen ellentétek együttélése, vagyis a kibékítés áldozattal jár.

Hozzászólások

Katona Dénes: Kína és India esetében elképzelhető-e, hogy egyenletesen fejlődnek tovább vagy ugrásszerűen meg kell, hogy nőjenek egyes gazdasági ágazataik?

Gergely Attila:

-         Kínának lehet még 30-40 éves kifutása;

-         a globalizáció 20 évvel ezelőtt megszűnt pusztán amerikanizáció lenni, most már kelet és nyugat állandó egymásra hatásáról van szó;

-         mit nyerhetünk mi ebből? – pl. egy globális horizontú uralkodó volt Szt. István; a magyarok keleti kultúrával érkeztek Európába, találkoztak a kor uralkodó nyugati kultúráival, birodalmaival – hogyan tudtuk összeegyeztetni a különbözőségeket; szintézisnek kellett születnie, egyetemes szemléletnek, ami túlmutat csak az egyik vagy csak a másik választásán; nem szabad beérni kevesebbel, a teljes emberi horizont mindig ott van a cselekvéseink mögött;

-         a Nyugat egyetemes történelmi teljesítményét az tette naggyá, hogy meg tudta haladni saját Nyugat-voltát, amennyiben egyetemes tudott lenni, megszervezte az egész Föld életét.

Velenczei Ágnes: A részlegességünk felismerése vezethet-e az elfogadáshoz? Más kultúrák elfogadása, megismerése segíthet-e az országunkon belüli más népek elfogadásában?

Gergely Attila:

-         Németh László: kelet-európai tejtestvérek története, N.L. Krlezával való találkozása: Krleza legyintett: „Ah, nem szeretik ezek a népek itt egymást!”;

-         mit tudunk mi a körülöttünk lévő kultúrákról; a tiszteletnek egymás ismerete, ismerése lehet az alapja;

-         Apor Péter: Metamorphosis Transylvanae: „mentül szegényebbek vagyunk, annál cifrább gúnyára vágyunk”;

-         Japánok és a nagymellényű magyarok példája – akik nem beszélnek idegen nyelveket, semmit nem tudnak Japánról, nem tudnak betartani határidőket – élesek a tükrök;

-         az EU-t a nyolc dimenzióban 7 kelet-ázsiai állam előzi meg, a világban a legtöbb szabadalmat Japánban, utána az USA-ban, majd Dél-Koreában, Németországban, Kínában jegyezték be;

-         az objektívebb tájékozódás jót tenne az európai népeknek, érdemes lenne együttműködni, mert ezek az államok külön-külön is nagy erők.

Varbai Mariann: Most azért tud vezető lenni sok mindenben a Kelet, mert, ahogy korábban a Nyugat, most a Kelet tud egyetemes lenni?

Gergely Attila:

- az, hogy mennyire tud előre menetelni Kelet attól is függ, hogyan viselkedik Nyugat, a Nyugat alulmúlja korábbi önmagát;

- minél inkább az anyagba ragad a Nyugat, annál kevesebb esély lesz a részlegességünk meghaladására.

Az Állampolgári Részvétel Hetén 2009-ben 18 ország vett részt. 2005 óta rendezik meg minden évben, Magyarország a kezdetektől részt vesz benne.

Az ÁRH egy decentralizált hét, öt főszervező igyekszik a kereteit kialakítani. Feladatuk a szervezés, a koordináció, valamint közös honlap gondozása.(www.arh.kozossegfejlesztes.hu) Itt megtalálhatók az elmúlt 5 év eredményei, programjai, a felmérések eredményei,  média-visszhangok – egyszóval az összes háttéranyag az ÁRH-val kapcsolatban.
A sajtózás, médiumok megszólítása nehéz feladat, minden szervezőtől kérjük, hogy a maga területén publikáljon a helyi médiában.
Különböző akciókat szerveznek, pl. kérdőíveken mérik fel, hogy milyen mértékben vesznek részt az emberek a közügyekben, sajnos lehangoló eredményeket mutatnak a felmérések. Az iskolákban demokráciáról szóló tanórákat rendeznek, különböző képzések szerveződnek, 2009-ben 80-100 média-visszhang történt (a nagy szám ellenére ez sohasem elég).
Eddig sikerült két pályázati forrásra is szert tenni, így a társszervezők számára előreláthatóan szóróanyagokat, röpiratokat, sapkákat, karkötőket tudnak biztosítani, amelyeket minden szervezkedő csapatnak elküldenek. Aki bekapcsolódik, eldönti, mivel tud hozzájárulni, tavaly 215 esemény zajlott az ÁRH alkalmából, ezek különböző figyelemfelkeltő összejövetelek – érdemes átfutni minden év akcióit az ötletgyűjtéshez.
Az ÁRH-nak blogja is van: www.arh.blogol.hu
Beszámolók, képek, eredmények láthatók itt, bárki felrakhatja a saját anyagait.
Minden évnek van speciális fókusza, 2009-ben egyrészt a fiatalok nagyobb fokú beszervezése (a rendszerváltáskor születettek 20 évesek voltak), másrészt a helyi önkormányzatok bevonása (ennek apropója egy fölülről jövő kezdeményezés: a helyi demokrácia európai hete), és harmadrészt az esélyegyenlőség volt a fő irányvonala az ÁRH-nak.
Tavaly egy spontán akció volt a nyitó rendezvény, az ESZA épülete előtt tüntettek a magyar forráselosztás problémái miatt. Az istenkúti csapat védelmében volt aktuális, és ezt követően azóta is tárgyalnak az NFÜ-vel, illetve az illetékesekkel. Ennek a folyamatnak a hírei megtalálhatók a www.papirorszag.hu web oldalon.
A mostani műhely egyik célja, hogy meghatározzuk a 2010. évi ÁRH fő témajavaslatait. Varga Máté a tolerancia, a szolidaritás és az esélyegyenlőség témáit javasolta, ezen belül a
fiatalok a rasszizmus ellen gondolatát is szeretnék hozzákapcsolni az ÁRH-hoz.

Fontos ügy még; a Nemzetközi Nyári Egyetemen is több napon át foglalkoztak vele, hogy az NGO (nem kormányzati szervezet), amely tanácsadói státuszban van az Európai Tanácsnál, létrehozta A döntéshozatalban való állampolgári jogok gyakorlatának kódexét.  Ez a dokumentum az ÁRH szervezéséhez nagy segítséget jelent, amelyet több más fontos intézmény is elfogadott, így jó hivatkozási alap. A kódex a jó gyakorlatok repertoárját igyekszik bemutatni, nem határoz meg kötelező érvényű dolgokat, de felajánl egy vonalvezetést, egy kézikönyvet, hogy hogyan lehet praktikusan segíteni az állampolgári jogok gyakorlását, illetve a dialógust, együttműködést a civil szervezetek és az önkormányzatok között. Facilitálja a párbeszédet helyi, regionális és európai szinten. A 17 oldalas dokumentum bemutatja az állampolgári részvétel különböző szintjeit, a politikai döntéshozatal folyamatát.

Az ÁRH rendezvényein mindenféle szinten igyekezzünk ezt a kódexet bemutatni, támogatni, promotálni.

Felmerült, hogy hogyan kezeljük az önkormányzati választás közelségét, semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni – nem pártpolitizálni akarunk, de politizálni igen.
Dér Zsuzsa (Tolna megyei közösségfejlesztő) elmondta, hogy ÁRH hetén a Szekszárdi Civil Kerekasztal meghívja az összes képviselőjelöltet, akiktől nem a beetető szöveget várják, hanem elmondják nekik, mit várnak el a képviselőjelöltektől és egy egyezményt, amolyan oklevelet íratnak alá azzal, aki egyetért.
Alapozni lehet arra, hogy ilyenkor aktívabbak a politikusok, bevonásuk sem okoz nehézséget, viszont figyeljünk arra, hogy ne a saját, hanem az ÁRH kampányát szolgálja a jelenlétük.
Kérdés, hogy az Esélyek Háza mennyire kapcsolódik a rendezvénysorozathoz.
Megerősítést nyert, hogy a szolidaritás témát most kellene elfogadnunk, mert  az Európai Unióban 2010 a szegénység éve.
Farkas Gabriella azt tapasztalta, hogy az információ eljuttatása a civil társadalomba nem akkora feladat, mint amekkorának látszik. Elég a kulcsemberekhez eljuttatni az infrmációt, rajtuk keresztül mindenkihez el lehet jutni, fontos, hogy időben történjen az indítás. Felveti, hogy tavaly az jelentett gondot, hogy 5 nappal a rendezvény előtt találtuk ki az akciót, ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Időben értesíteni kell a civileket, a tavalyihoz hasonló nyitóeseménnyel kell kezdeni. Fontos, hogy az ütős legyen.
Varga Máté szerint a krétakörösök biztos tudnának e köré egy látványvilágot varázsolni, ilyenen is lehet gondolkodni.
Tavaly voltak az úgynevezett “arcok”, az ÁRH minden napján neves közéleti személyekkel készültek interjúk, amik ma is elérhetők az oldalon.
Velenczei Ágnes a fiatalok a rasszizmus ellen mint témát, fontosnak tartja. Fájdalma, hogy tavaly nem sikerült ezt a témát átvinni, létezik egy angliai kezdeményezés – Zenével a rasszizmus ellen. Tavasszal indult ez a program, és arról volt szó hogy folyamatos program lenne, magyarországi zenészeket is késztetve, hogy a téma mögé álljanak, nem egy egynapos program

Varga Máté a wiki oldalra felteszi az összes ötletet, és kéri, hogy aki kapcsolódni akar vagy csak ötletjavaslata van, ott jelezze.

Ligeti Juli és Velenczei Ági jegyzete