Közösségfejlesztői szerepek és eszközök a radikális mértékű közösségi változásokban
Műhelybeszélgetés, vezeti: Kovács Edit-Giczey Péter
2011. július 29.
Lejegyezte: Katona Kriszta
Nagy változások zajlanak, melyek igénylik a közösségfejlesztői szerep változását is.
Sík Endre (2009) cikke: Zavarban lévő keselyű esete a csapással
Ha a baj/zavar kicsi, egyénileg is kompetensek lehetünk a megoldásban.
Ha a csapás/katasztrófa hirtelen történik, és nem lehet rá felkészülni, nagy, váratlan, közösségi, akkor nemzeti kompetencia a megoldás.
Válság: lehet számítani a bekövetkezésére, orvosi műszó: fordulópontot jelent, életünk hullámokkal teli hegyek-völgyek.
A műhely témája szempontjából a csapás a legérdekesebb.
Megoldási utak:
KÖZÖSSÉGI BEAVATKOZÁS – helyi cselekvés (moccantás), társadalmi tervezés, társadalmi akciók (széles tömegek figyelmének felhívása, aktivizálása – szűk kör tud általában bevonódni)
Mikor jut el egy közösség vagy helyzet oda, hogy külső segítőnek oda kell mennie? Amikor olyan súlyos a helyzet, hogy egyedül nem megoldható.
Győri Egyetem kiadványában: a Catarina hurrikán esetében, a new orleans-i helyzet megoldásáról: közösségfejlesztői szerepek, szociális szakmák bevonása:
beleszólás és részvétel jelei: az állampolgárok bele akartak szólni az újjáépítésben, a segélyek elosztásában;
amikor sikerült a traumákat feldolgozni, látszott, hogy ez nemcsak a szociális szakembereknek volt köszönhető, hanem a közösségszervezéshez, -tervezéshez értő szakemberek bevonásának is;
el akarták halasztani a 2006-os helyhatósági választásokat, a helyi állampolgárok álltak ki amellett, hogy megtartsák – meg kellett, hogy tartsák (ekkor még csak a lakosság fele költözött vissza az evakuáltak közül, és mégis ugyanolyan számban jelentek meg választók, mint amikor a teljes lakosság helyben lakott).
Devecser – iszapkatasztrófa:
nem kapták meg a megfelelő közösségi segítséget;
Pécsi Playback Társulat kríziskezelő előadásai;
az élet újratervezését segítő folyamatok, párbeszéd nem történt a károsultakkal.
Olyan esetben, ahol bizonyos sérülékenyebb társadalmi csoportok nem tudnak megjelenni, tudunk-e olyan formát találni, ami lehetővé teszi e csoportok jelenlétét is?
A szakember hitelessége: egy helyi cselekvő ember válhat-e széles rétegek előtt is képviselőjévé egy ügynek?
A helyi közösség alkalmasnak érzi-e magát arra, hogy beleszóljon saját közössége történéseibe? Az emberek nem akarnak felelősséget vállalni.
Általános szakmai gyakorlatunkban az a nehézség, hogy sok feladatot el kell vállalnunk, amit nem szoktunk meg, felőrli az energiákat – hosszú távon ez fenntarthatatlan. Melyek azok a dolgok, amit valóban a civileknek kell megoldaniuk, és mi az, amire már van meglévő intézményrendszer?
Az emberek nem akarják tudomásul venni, amikor csapás éri őket. Amíg nincs fizikai nyomás, a túlélési stratégiák olyan jól működnek bennük, hogy nem veszik észre, hogy valamit már korábban meg kellene/kellett volna oldani.
Nehéz civileknek kitalálni egy olyanfajta működést, amiben a tervezés, fenntartás és megvalósítás jól elhatárolható. Az is elég nehéz, hogy a szervezeten belül világosak legyenek ezek a feladatok, folyamatok, nemhogy külsősöket bevonni. Ahhoz, hogy a civil szervezet gyorsan tudjon reagálni helyzetekre, gyorsan kell tervezni, gondolkodni, cselekedni, sokszor ez zárja ki mások bevonását.
A tervezésnek az a legnagyobb eredménye, hogy a bevontak megtanulták valóban közössé tenni az ügyet: tervezés, részvétel, eredmények, stb.
Társadalmi akciókat először békés helyzetben, saját ügyet képviselve valósítani meg, aztán kevesebb energia-befektetéssel tudjuk alkalmazni a megszerzett tudást éles helyzetben, nagyobb tömegekkel.
Egy külsős szervezet vállalta el egy település Közösségi Házának működtetését, minden ott lakó ledobta magáról a felelősséget, pedig, aki a közösségi színteret használja, az mind felelős is kellene, hogy legyen érte. El sem tudták képzelni, hogy ők beleszólhatnak egy szervezet által működtetett dologba, annyira kívülállónak érezték magukat. Ha van egy szervezet, ami valamit már csinál, nehéz kívülállókkal elfogadtatni, hogy abba ők is beleszólhatnak. Dilemma: miért lenne érdeke a szervezetnek mindenkit bevonni a működésébe, te