‘Nincs kategorizálva’ kategória archívum

Thiesz Angéla közösségi művészeti prezentációi

2011. augusztus 2. kedd

Thiesz Angéla (Retextil)

Közösségi művészet – Lépés. Lehetőség

2011. július 30.

Lejegyezte: Lannert Eszter

Angéla a műhelybeszélgetésen a következő linkeken szereplő anyagokat mutatta be.

https://sites.google.com/site/koezoessegimuveszet/home

Húsvét

https://picasaweb.google.com/retextil/Husvet?authkey=Gv1sRgCM63pYWYmZWRdA&feat=flashslideshow#5608311677256193362

Szombat

https://picasaweb.google.com/retextil/Szombat?authkey=Gv1sRgCIrH_NfexIXx4wE&feat=flashslideshow#5608319369348372098

Tér itt és ( labirintus napló)

http://www.youtube.com/watch?v=TeVJgGMTQd4&feature=player_embedded

Labirintus -werk

https://picasaweb.google.com/retextil/Labirintus?authkey=Gv1sRgCOOKmtyRwZCCpgE&feat=flashalbum#5559371654290911634

Hozz egy fát

https://picasaweb.google.com/retextil/Hozzegyfat1?feat=flashalbum#5457322375031123106

Uránváros

https://picasaweb.google.com/retextil/Uranvaros?authkey=Gv1sRgCPPRicyFrdDLzQE&feat=flashslideshow#5625392575779398242

Klíma+ program: film és beszélgetés

2011. augusztus 2. kedd

Klíma+ program az iskolai konfliktusok kezelésének támogatására

Műhelybeszélgetés, vezeti: Benedek Gabriella, Fellegi Borbála, Győrfi Éva

2011. július 29.

Lejegyezte: Katona Kriszta

Amikor egy osztályban kezdenek foglalkozást sokszor tapasztalható, hogy a gyerekek beraknak plusz széksorokat, vagy kapucniban ülnek, körből kívül ülnek – ezek mind taktikák a kívülmaradásra, távolságtartásra.

A Forsee Klíma+ projekt megvalósító csapatának bemutatkozása:

Győrfi Éva: jogász, iskolába járó gyerekekkel foglalkozik, gyermekotthonosok, akik nem tudnak beilleszkedni az iskolarendszerbe.

Faltörő kos. Saját gyereke önkormányzati iskolába jár, jó helyre szeretné járatni. A munkacsoport pont azt vizsgálta meg, milyen az a jó hely.

Benedek Gabi: közösségfejlesztő. A változás érdekli, egyre kifinomultabb módszerekkel rendelkezünk arra, hogy egy csoportot segítsünk. Szerinte nem ez a beavatkozás lényege. Van egy rendszer, ami meg akar változni, vagy nem képes már megállítani a változást. Ez a közös minden olyan terepben, ahol beavatkozás szükséges. A változással gyakran együtt járnak a konfliktusok: vagy a konfliktusok jelzik előre a változást, vagy mihelyst elkezdődik a változás, akkor keletkeznek vagy felerősödnek a konfliktusok. Igyekszik szokni azt a gondolatot, hogy a konfliktusok lehetőségek, a barátaink. Együtt kell élnünk azzal, ha valami megváltozik, a dolgok soha nem lesznek többet olyanok, amilyenek voltak. Az előre nem kiszámítható, zűrzavaros dolgokon keresztül hogyan tud kísérni közösségeket, személyeket.

Fellegi Borbála: szociálpolitikus végzettségű, posztgraduális kriminológia képzést végzett Angliában, dolgozott Belgiumban, pártfogóként segített bűnelkövetők visszailleszkedésében, nagyon érdekli a bűnelkövetők világa. Valamilyen csoport élére állva vezetőnek lenni, nem szimpatikus neki, megismerte a mediációt, valamint a helyreállító igazságszolgáltatást. Konfliktusokból indult a közösségek világába. A sértett-elkövető viszonyban korábban a mediáció volt elterjedt, ma már egyre gyakoribb a közösségi megoldáskeresés, konferencia, több fél bevonása.

A Forsee kutatócsoport nem szakmákra specializálódik, hanem bármilyen területen ügyek, nehézségek megoldására. Sokféle szakmából érkeztek hozzájuk: jogász, közgazdász, szociológus, stb. Voltak nehézségek az összecsiszolódás folyamatában, ma is vannak még zökkenők. 4 kulcsszó: közösség, kommunikáció, konfliktuskezelés, kohézió, (az angolban: community, communication, conflict management, cohesion, 4C); forsee: előrelátás. Sokféle közösséggel dolgoztak már: pl. börtön, iskola.

Amit Bori kriminológiából tanult, az leképezhető, megtalálható az iskolában is, csak nem ütközik törvénybe. Amit megelőzünk, kezelünk az iskola szintjén, az megelőzés a büntetés-végrehajtás, bűnelkövetés szintjén.

A Belügyminisztérium bűnmegelőzési pályázatára adták be a projekttervet. 3 hónapos program.

Amit a média az iskolai erőszakról közvetít, az csak a jéghegy csúcsa.

A projekt célja: eszközt létrehozni, aminek a segítségével az iskolákban meglévő, már eleve érdeklődő, segítő személyzet eredményesebben tud eljárni: hogyan tudnak pedagógusokat, diákot bevonni a folyamatba, konfliktusaik megoldására legyenek képesek az alternatív vitarendezés módszereiből meríteni. Rugalmas, alacsony küszöbű eszköz, érzékenyítő folyamat.

Az iskolák könnyen bezárnak – elzárják magukat ismeretlen módszerektől. A projekt lebonyolítása során megpróbáltak az iskola számára minél kisebb kihívást jelenteni: óvatosan kopogtatni; filmet vetítettek, arra törekedtek, hogy ne a jó tanuló, sémákat válaszoló diákok legyenek ott, hogy picit megkapargassák a felszínt.

A film célja az alternatív konfliktuskezelési eljárások iránti érzékenyítés.

Az alternatív konfliktuskezelés filmben szereplő lépései:

1. Közel menni a konfliktushoz – lehet hibázni, a pozitívumok észrevétele.

2. Konszenzusteremtés – a kompromisszum nem jó, mert úgy jön étre, hogy valaki enged, a konszenzus hosszabb távra szól, érettebb megoldás.

3. Bevonás – figyeljünk az érzelmekre, tegyünk fel kérdéseket; minden érintett bevonása, konfliktus megélésének kibeszélése.

4. Partneri viszony, tiszteletadás – odafordulás, az együttműködés alapja a személyes kapcsolat.

5. Tudunk jobbat a büntetésnél: jóvátétel – a diákot nem érdekli a büntetés, sokszor nem is értik, miért kapják a büntetést, ha együtt találják ki a jóvátételt, sokkal nagyobb lesz a személyes felelősségvállalás, aktivizálniuk kell magukat a feleknek, kell egy hiteles helyreállító cselekedet.

6. Elfogadás, befogadás, közösség: ismerjük meg a másik erősségeit és gyengéit.

A film megtalálható és megnézhető a www.klima.forsee.hu honlapon.

Reflexiók és válaszok

-         az iskolákban általában hiányzik a konfliktusos helyzetek normális kezelésének lehetősége (idő, hely, szakértelem, elkötelezettség);

-         a film nem igazán hiteles; a program jó, fontos és szükséges, de a film nem mutatja be hitelesen az építkezési folyamatot;

-         az iskolában dolgozókról készült felmérés szerint aki használta ezt a fajta konfliktuskezelést, az egyre több időt kezdett a suliban tölteni;

-          a filmmel impulzust akarnak adni, az az ideális, ha a megtekintése után a gyerekek fordulnak a tanárhoz, hogy legyen náluk is ilyen. Az, hogy az iskola utána hogyan tudja alkalmazni az eszközt, nekik kell kitalálni.

-         érdemes inkább részekben vagy meg-megállítva levetíteni;

-         a film alapján nem világos, hogy kik a célcsoport – lehet, hogy két filmet kellene csinálni: egyet a diákoknak, egyet a szakembereknek;

-          a film vetítéséhez mindenképpen szükséges egy facilitációval bonyolított kísérőbeszélgetés

A projektnek a filmhez kapcsolódó szakmai része

Meghirdettek egy vetítőműhelyt, egynapos felkészítő műhelyre hívták a felnőtt-diák párosokat. Szituációs játékok segítségével kipróbálták a módszert, foglalkozásvázlatot, valamint a vetítéshez szükséges segédlet-füzetet adtak nekik. Elsősorban nem tanárokat, hanem más felnőtt iskolai segítőket céloztak meg, nem akarták a tanárokat terhelni, azonban nagyon nagy arányban jelentkeztek pedagógusok, őket is beengedték a programba, sőt, végül ők kerültek többségbe. A cél az volt, hogy az egyes iskolaközösségekbe a műhelyben részt vett felnőtt-diák segítőpáros vigye be a filmet.

A felhívásra nagyon sokan jelentkeztek, ami azt jelzi, hogy a téma aktuális. Tripla annyian jelentkeztek, mint ahány emberre számítottak.

A műhelymunkában 56 vetítőpár vett részt. Nekik blogon kellett visszajelezniük, hogyan zajlottak a vetítések az iskolákban. A Facebookon és általában a neten pozitív visszajelzések érkeztek. Senki nem jelezte azt, hogy a film hiteltelen.

Közben a gyerekek leforgatták saját werkfilmjüket is. A film szerkesztőinek egészen más látásmódja van, mint a mai gyerekeknek, nem lennének képesek úgy megcsinálni, ahogy ők képesek.

Ha egy intézmény kritikus tömegű tagja megnézné a filmet, és történne ott egy konfliktus, akkor talán eszükbe jutna a film, az alternatív vitarendezési módszer.

A műhelymunkára Budapestről és nagyobb vidéki városokból jöttek: Tamási, Szeged, Balatonfüred, Szekszárd, Pécs.

Közös ÁRH tervezés

2011. augusztus 2. kedd

ÁRH Tervező beszélgetés

Vezeti: Varga Máté

2011. július 30.

Lejegyezte: Balogh Flóra

Az ÁRH egy kampányhét, Magyarország egyik legnagyobb civil eseménye, célja a részvételi demokrácia népszerűsítése, az állampolgárok minél szélesebb körű bevonása. Országosan átlagosan 200 esemény történik 100 településen, egy héten keresztül. Felmérés is készül az állampolgárok részvételéről, minden évben több ezer kérdőívet értékelünk ki.

Minden évben igyekszünk új fókuszt/aktualitást keresni a hétnek (tavaly pl. fiatalok részvétele, esélyegyenlőség). Van egy Wiki felület, ami közös ötletelést kínál a tervezésben, ez elérhető itt: http://cpw-arh.wikispaces.com/ARH11 .

Idén a civil társadalom jelenlegi helyzete, a civil törvény ügye is lehetséges fókusz. A megfogalmazott üzeneteket az Országgyűlés képviselőinek lehetne címezni.

Egy másik lehetséges fókusz az önkéntesség ügye, tervezzük az Add tovább! mozgalmat összekötni az ÁRH-val.

A Magyar Szegénységellenes Hálózat tagszervezetei is terveznek bekapcsolódni a programokba, a soros szegénységellenes találkozó is kapcsolódna az ÁRH-hoz, cél, hogy a szervezetek a lokalitásban mozgósítsák az embereket.

Spanyolországban forradalmi események (tüntetések) zajlanak, október 15-re ennek folytatásaként világforradalmat hirdettek a kezdeményezők, a világ összes országát hívják békés demonstrációra, csatlakozásra. Létrehoztunk egy magyar Facebook eseményt, ezzel csatlakozva a szimpatizánsok sorához.

Idén újra tervezzük az országos felmérést, illetve az anyagi lehetőségek függvényében pr anyagokat biztosítunk a szervezők és a résztvevők számára.

Lehetőség van arra, hogy ki-ki javasoljon programot, akciót, amit saját közegében megvalósít, illetve kezdeményez.

Javaslatok, hozzászólások:

-         Toljuk el időben az ÁRH-t, s csatlakoztassuk a spanyol eseményekhez

-         A szakszervezetek szeptember 29-re tervezik országos demonstrációjukat, azzal is össze kellene kötni.

-         Ne keverjünk össze semmit semmivel. A mi ösvényünk a részvétel, nagyon sok esemény lesz szeptemberben, tartsuk meg az önazonosságunkat.

-         A parlamenti képviselők volt civil életéről lehetne kiállítást tartani.

-         Szolidárisak vagyunk a kirekesztettekkel, az elnyomás alatt élőkkel, a létbizonytalanságban élőkkel, a spanyolokkal…  Ez lehetne üzenete az ÁRH-nak. Csinálhatnánk egy pollt, ki-ki nyilatkozzon arról, hogy miben, illetve kivel szolidáris.

-         Az ÁRH tipikus résztvevője nem az a világforradalmár alkat.

-         Az is egy lehetőség, hogy aki az ÁRH-n részt vesz, jelezze a pólóján a részvételét.

-         Most mindenből az önkéntesség folyik, vigyázzunk ezzel a szlogennel, nagyon el van idén csépelve.

-         A szegénység nálunk helyi szinten nagyon jó hívó szó, ha erre alapozunk, az sokkal nagyobb bevonást eredményezne.

-         Részt veszünk, vagy elveszünk?

-         Demokrácia és szolidaritás – ezek a legfontosabb hívószavak. Ezután meg lehet fogalmazni, hogy mivel szolidarítunk.

-         Bekerülhet a kérdőívbe is a szolidaritás: ki mivel szolidáris?

-         Vegyetek részt, használjátok az oldalt, szerkesszétek a wikit!

-         Vigyázzunk azzal, hogy két eseménnyel, két fókusszal (ÁRH, ill. Világforradalom) ne vesszünk el a Facebook útvesztőiben. Először az ÁRH-ra helyezzük a hangsúlyt!

Máté felhívása itt olvasható:

Minden kedves ÁRH szervezkedő!

Ezúton szeretnénk benneteket is megerősíteni (reményeink szerint) átfogó közös szándékunkban, hogy idén is lesz Állampolgári Részvétel Hete.

A honlapokon már frissített információt találtok az eseményről.

Most szeretnénk megosztani veletek az ÁRH 2011 felhívását, amihez kapcsolódóan szépen és kifejezetten kérünk benneteket, hogy a felhívás egészét, vagy részleteit mutassátok meg minden felületen, csatornán, levlistán, amelyet magatokénak éreztek. A csatlakozások érdekében nagyon fontos lenne, hogy mindez gyorsan és széles körben történjen….szóval ez szuperfontos!

Még augusztus 20-ig nagy izgatottsággal várjuk további témajavaslataitokat, ötleteiteket az ÁRH tervezőoldalán is, itt:

http://cpw-arh.wikispaces.com/

Továbbá ne feledkezzetek el a Facebook felületünkről sem (katt a tetszik gombra is!):

http://www.facebook.com/pages/%C3%81llampolg%C3%A1ri-R%C3%A9szv%C3%A9tel-Hete/144950822207292

Végül egy szintén óriásfontossággal bíró kérés:

Szervezői szándékotokat kérjük jelezzétek hamar e-mailben ÉS/VAGY a Facebook esemény oldalán:

http://www.facebook.com/event.php?eid=189906634399093

Várjuk gyors és pozitív visszajelzéseiteket!

Varga Máté

Kutatási beszámoló a közösségi kapcsolatok igényéről

2011. július 31. vasárnap

Kalocsai Janka és Széll Krisztián

Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye

Kutatási beszámoló

2011. július 30.

Lejegyezte: Babos Zsuzsanna

Kutatás vezető: Dr. Prof. Utasi Ágnes

Kutatás ideje: 2008-2012

OTKA 673034 MTA PTI

Kiindulópontok: gyengülő társadalmi integráció, bizalomhiányos emberi kapcsolatok.

A posztszocialista országok lakosságához képest a magyarok:

- a demokráciához negatívabb társításokat alkotnak;

- kisebb baráti társaságokkal rendelkeznek;

- kevesebben kötődnek civil szervezetekhez;

Alaphipotézis:

A demokratikus működés kulcselemei: közösségi lét, civil társadalom megléte, társadalmi nyilvánosság. A közösségi részvétel hatására fokozódhat a közéleti döntések iránti érdeklődés és beleszólási hajlandóság.

Kutatási fázisok:

- 26 mélyinterjú különböző tevékenységet végző közösségek vezetőivel, szervezőivel (pl. a korábbi élettörténet – gyermekkori szocializációs hatását mérték);

- 2009 végén kérdőíves felmérés 1051 fővel;

- falukutatás 7 faluban – 3 magyarországi, két vajdasági és két erdélyi faluban.

Motivációk: a közösséghez való tartozás igénye, együtt erősebbek vagyunk, közösen hatékonyan tudunk fellépni pl.: önkormányzatnál, a közös fellépésben erő van, együtt csodákra lehetünk képesek, nem élek hiába, csinálok valami jót, ami másoknak is jó.

Először mindig pesszimisták voltak a megkérdezettek, de aztán kijött a lehetőségek válasza.

A civilségről: a civil társadalom civil szervezetek nélkül csak névleges demokrácia lehet. Azt jelenti a civilség, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni egymással. Ennek következtében elkezdenek mozgolódni, történik valami.

Kvantitatív felmérés: 7 kérdés

1 blokk: közösségi aktivitás;

2 blokk: internet és közösségi kapcsolatok;

3 blokk: szolidáris kapcsolatok felmérése (kihez fordul, ha segítséget szeretne kérni), bizalom a helyi intézményekben, társasági élet (hova szoktak járni), közösségi kötelékek, mik azok a célok, amikért részt vennének civil szervezetek munkájában.

Gondolatok az ábrák alapján:

A visszahúzódó szülők évente 1-2 alkalommal mennek közösségbe.

Akik jelenleg nagyon intenzív kapcsolattartók, azok szüleinek 68 százaléka is intenzív kapcsolattartó volt. Hasonló köztük a közösségre való igény.

Az emberek közösségi kapcsolatainak típusai: családi, segítő baráti, ill. civil kapcsolatok.

A megkérdezettek ötödének egyáltalán nincs közössége. 29%-nak volt civil közössége. Kizárólag civil közössége csak 3 %-nak volt, akik idősek és vallási közösségük van. 71% egyáltalán nem vesz részt civil közösségben.

Milyen jellemzőkkel rendelkeznek, akik civil közösségekben vesznek részt? Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, annál több civil szervezetben vesz részt. Az elégedettségi listán is magasabb helyre teszik magukat, nagyobb a közösségük, és jobban is blogolnak. Vallási és sport közösségekben vesznek részt a legtöbben.

Motivációk: csoportos motivációk, majd az individualizált célok motiválják a részvételüket.

Akik már csatlakoztak civil szervezetekhez, azok könnyebben segítenek saját településük közösségén.

Mennyire okoz örömet a közéleti tevékenység?

Mennyire érzik azt, hogy tudják befolyásolni a helyi országos döntéseket?

A kapcsolatoknak helyi szinten nagyon nagy szerepe volt, országosan pedig a kenő pénznek volt nagyobb szerepe a befolyásolásban.

Kétharmad úgy gondolja, hogy nem tudja befolyásolni a döntéseket.

A civil közösségben való részvétel növeli a befolyásolásban való részvétel igényét, pl. aláírna felhívást, petíciót.

A civil közösségi részvétel milyen befolyással járhat a közösségi akciókban? Aktívabban vesz részt.

Érdekérvényesítési attitűd: 38% inkább közérdekből cselekvő, 32% inkább önérdekből. Akik közérdekből cselekszenek, azok részt vesznek civil szervezetekben.

Más kutatások eredményei szerint a magyarok 1985-93 között még pozitívan gondoltak a demokráciára, de ez a tendencia átfordult, és folyamatosan növekedett azok aránya, akik úgy érzik, hogy semmilyen befolyásuk nincs a döntésekre.

Attitűd-csoportok: (Mennyire hisz a demokratikus befolyásolási eszközökben? Mennyire bízik a demokrácia intézményrendszerében?)

Teljesen kiábrándultak csoportja (26%): nem hisznek egyik eszközben sem, kevésbé érdekli őket a demokrácia, elégedetlenek az életükkel.

Pozitív demokrácia képpel rendelkezők csoportja

Bizalmatlanok csoport

Megkerülők csoportja

A pozitív demokráciaképpel rendelkezők csoportjában volt a legmagasabb azok aránya, akik jobban részt vesznek aláírásgyűjtésben.

Hozzászólások, válaszok:

A gyermekkori közösségi minta nagyon fontos és befolyásoló dolog.

Az aktivizáló egyén egy településen nagyon fontos, nélküle nem működnek a dolgok, neki kell bevonnia az embereket.

Érdekeltté kell tenni az embereket abban, hogy megmozduljanak. Ha csinálunk valamit, akkor annak legyen eredménye, mert különben ismét apátiába esnek. A helyi kis körök nagyon fontosak (a szabadság kis körei).

73% azt mondta, hogy szót emelne mások érdekeiért.

A Mennyire érzi úgy, hogy befolyása van a döntésekre kérdés kapcsán voltak olyan kistelepülési képviselők, akik maguk sem érezték úgy, hogy befolyással vannak a döntésekre, mert nem kapnak visszacsatolást saját véleményükről.

Akik nélkülözések között élnek, azok egyetlen civil szervezet életében sem vesznek részt. Minél jobb anyagi helyzettel rendelkezik valaki, annál inkább jellemző rá a civil szervezeti részvétel.

A kapcsolódó kötet (Utasi Ágnes: Közélet és demokrácia) letölthető az internetről.

Műhelybeszélgetés settlement házak indításáról

2011. július 31. vasárnap

Miként indítható settlement ház?

Közösségi alapú szolgáltatások egy kistelepülésen: Ramocsaházán, illetve Nyíregyháza egy városrészében, Huszártelepen

Műhelybeszélgetés, vezeti: Giczey Péter, Peták Péter

2011. július 30.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

Giczey Péter: Negyedik alkalommal van settlement műhely a Nyári Egyetemen, és minden alkalommal a mozgalom aktuális helyzetéről és lehetséges lépéseiről gondolkodunk itt közösen.

Az Angliából induló mozgalom frissen végzett egyetemistákból állt, akik kiköltöztek a szegénységben élő munkástelepekre, és helyben, a célcsoportokkal együtt élve végezték szociális szervező munkájukat.

Magyarországon, 2007-ben, az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület, az Istenkúti Közösségért Egyesület és a Nap Klub Alapítvány adta indította el a mozgalmat a Legyen settlement mozgalom Magyarországon! felhívással, és a settlement típusú tevékenységet végző, és ez iránt érdeklődő szervezetek párbeszédre hívásával. Az első fázisban szervezetek bevonása volt a cél, 2008-2009-ben pedig az egyetemeket kezdtük bevonni. Számukra hasznos és értelmes terepgyakorlati lehetőséget kínáltunk.

A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Kara, az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület és a HUMAN-NET Alapítvány konzorciuma 2010-ben elindította a képzésre való felkészülést. Egy eredményes közös pályázatunknak köszönhetően elkezdődhetett a tananyagfejlesztés, a Közösségi Alapú Tanagyag-fejlesztés=KAT. Elkészült egy elektronikus felület, ahonnan a tanulók letölthetik az e-learning anyagokat.

Jelenleg az I. féléven vannak túl az első hallgatók a settlementben dolgozó közösségi animátor végzettséget adó két féléves képzésben.

Sain Mátyás: Pár mondatot mondanál arról, hogy mi a settlement? Mert számomra még nem világos.

Giczey Péter: A settlement egy olyan szolgáltató központ, amely több célt valósít meg: kulturális, szociális, segítő és fejlesztő szolgáltatások érhetők el benne.

A Közösségi animátor képzés modulrendszere a következő modulokból áll: magyar társadalom; művészet a settlementben; csoportanimálási modul; közösségi gazdaságfejlesztés, szociális gazdaság, szociális szövetkezet.

A hallgatókkal a gyakorlati munka két helyszínen kezdődött el, Ramocsaházán és Nyíregyháza Huszártelepen. Nyíregyháza Huszártelep egy a városon (vasúton) túli régi, lerobbant laktanyaépületben kialakult gettó, ahonnan a korábbi iskolaépületből a gyerekek az integrált oktatás keretében a város más iskoláiba kerültek. A felszabadult épületet a HUMAN-NET működteti, itt működik a gyermekjóléti szolgálat, a Tanoda, a családsegítő szolgálat és a Roma Kisebbségi Önkormányzat. Ezeken túl 2-3 civil szervezetnek van itt helye.

A gyakorlat keretében a hallgatókkal elkezdtünk megismerkedni a helyi lakosokkal. Kiderült, hogy az ott lakók jó helynek tartják, és szeretnek ott élni. A szülők örülnek annak, hogy gyerekeik az integrált oktatás keretében vegyes közösségekbe kerültek, oldódik a gettóélmény, és tanulmányi eredményeik is javulnak.

Most egy váratlan helyzet nehezítheti az eredeti tervek szerinti továbblépést. Valamelyik nap kaptam egy telefont a Ház vezetőjétől, hogy este 8-kor felhívta a polgármester, és jelezte, hogy másnap reggel 8-ra kimennek a Ház előtt sajtótájékoztatót tartani a görög-katolikus püspökkel. Bár az ott dolgozókat nem hívták meg erre a tájékoztatóra, ők odamentek és így értesültek arról, hogy az egyház elindít az épületben egy elsős elemis évfolyamot, és felszólítják a szülőket, hogy írassák ide át a gyerekeiket.

Ramocsaházáról Peták Péter fog beszámolni.

Peták Péter: Ramocsaháza egy kis falu. Nincs roma-magyar ellentét. Az ismerkedés, felmérés során kiderült, hogy itt már túl vannak egy részvételi tervezési folyamaton, s egy GYEP (Gyermekesély Programot) készülnek elindítani. Megvásároltak egy viszonylag nagyobb családi házat. Itt akarják majd a felújítás, átalakítás után indítani a programot.

A faluban 20% a roma lakosság, de ez is két rétegre oszlik, akik két utcában laknak. Az egyik utcában fizetik a lakásfenntartási számlákat, a másik utcában laknak a nehezebb életkörülmények közt lévők. Ennek az utcának a szélén van a megvásárolt ház. Az emberekben van egy olyan félelem, hogy ezzel az a cél, hogy abból az utcából a faluban lévő egyéb szolgáltató helyekre ne menjenek be.

A házat segítő háznak nevezik, és az ősszel induló programhoz helyi lakosokat választottak vezetőknek. A hallgatók által végzett lakossági személyes beszélgetéses lekérdezés során találtak segítséget felajánló helyi lakosokat, akik szívesen bekapcsolódnak a ház életébe. Egy helyi nyugdíjas tanárnő például korrepetálást vállalna az ide bejáró tanulók körében.

A helyi református pap szervez a gyerekeknek, fiataloknak programokat. Futballmeccset szervezett, és a roma fiatalok kérték, hogy ne vegyes csapatot állítson össze, hanem nekik külön lehessen foci saját csapattal. Nagyon szigorú szabályokat szabtak. A foci előtt közösen imádkoznak, és aki káromkodik, azt először kiállítják, másodszori alkalom esetén eltiltják a csapatból. A fiatalok egyelőre tartják magukat a szabályokhoz, hogy részt tudjanak venni a programon.

A hallgatók között van az a hölgy, aki a segítőház vezetője lesz, valamint két, a helyi családsegítőben dolgozó munkatárs. Ők a képzés után a településen fognak maradni. A családsegítő munkatársai helyi lakosok, a segítőház vezetője környékbeli lakos.

A jegyző a program fenntarthatóságáról nem festett hamis képet. Elmondta, hogy amennyiben a GYEP-nek vége lesz, és ha nem tudnak új pályázati pénzhez jutni, akkor a település nem fogja tudni folytatni a programot.

Előadás a társadalmi részvétel fejlesztéséről

2011. július 31. vasárnap

Pallai Katalin

Társadalmi részvétel fejlesztése – más nézőpontból

2011. július 29.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

Pallai Katalin vagyok, mióta az eszemet tudom, a városok érdekelnek meg a települések, a rendszerváltás óta önkormányzatokkal dolgozom. A 90-es években főleg helyi stratégiákkal foglalkoztam, ami nem csak önkormányzatokat jelent, hanem a települést, a település polgárait, többi szereplőjét is. A 2000-es évek óta egyre inkább a társadalmi részvétel felé fordult a figyelmem: hogyan lehet egy olyan folyamatot létrehozni, amitől nem csak papíron lesz egy stratégiánk a pályázatok elnyeréséhez. Hogyan lehet olyan együttműködési folyamatot létrehozni, ami tényleg vezeti a települést. Azért fordult efelé a figyelmem, mert hazai terepen ez egy elég gyenge pont az önkormányzatok működésében.

Tehát aktuálisan ilyen stratégiai folyamatokkal foglalkozom és közösségi konfliktuskezeléssel, olyan konfliktusokkal, melyek különböző szereplők, önkormányzatok, civil és egyéb szervezetek, magánszemélyek, üzleti szereplők között kialakuló érdekellentétekből fakad. Mediátorként is dolgozom, és konfliktuskezelést is oktatok. Nem csak Magyarországon dolgozom, nemzetközi megbízásaim is vannak, ami fontos szerepet tölt be a munkámban. Ezekben ugyanis nem csak az önkormányzatot kell felkészíteni jó stratégia készítésére, hanem a többi szereplő együttműködési folyamatait is segíteni kell. Ez egy sokkal jobb lehetőség, mert többféle helyzettel, és különbözőképpen gondolkozó, működő szereplőkkel lehet dolgozni. Eddigi munkáim során inkább az önkormányzatok oldalát ismertem meg, nemrégiben azonban új tereppel találkoztam. Február óta, „amatőr civilként” egy iskolamentő szerveződés részese vagyok. Így a másik oldalról is megtapasztaltam a civil oldalnak az önkormányzattal történő együttműködését, megoldás-keresését.

Azt a feladatot kaptam, hogy a mai előadásban arról beszéljek, hogy miként tudnak a civilek az önkormányzattal együttműködni, úgy, hogy mindkét fél képes legyen túllépni saját szempontjain. Néhány lépésen keresztül próbálom megmutatni, hogy egy civil szervezet miként tud az önkormányzattal együttműködni, hogyan tud egy ilyen folyamaton végigmenni.

Az előadás tervezett módszereinek elhangzása után Katalin egy játékot ajánlott, amiben kipróbálhatták a hallgatók, hogy egymással szembefordulva és egymás kezét megfogva 20 másodperc alatt hányszor képesek egyik és másik oldalra lehajtani a kezeiket. Az eredményt megismerve, rávilágított, hogy a többség ösztönszerűen versengő játékot kezdett (szkanderezés), ahogy ezt általában tesszük olyan helyzetekben, amikor érdekellentétek megoldásába kezdünk, akkor is, ha nem egy kiélezett konfliktusról van szó, csupán úgy érezzük, hogy nem bízunk az ellenfélben.

Nagyon fontos, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mi történik akkor, ha versengő módon gondolkodunk, versengő módon beszélünk, illetve mi akkor, ha kooperatív módon; ez egy nagyon fontos különbség. A 70-es évek vége felé komoly gondolkodás indult el arról, hogy a tárgyalási technika arról szól, hogy amikor leülök az ellenféllel és mindkettőnknek megvan a saját érdeke, akkor megpróbálok minél többet érvényesíteni a saját érdekeimből. Kompromisszumra törekszünk, alkura, ami arról szól, hogy az adott tortából minél nagyobb szelet jusson nekünk.

1981-ben Roger Fischer és William Ury egy nagyon fontos könyvet jelentetett meg. A Harvardon, egyikük a jogi karon, a másikuk az üzleti karon dolgozott, és azon kezdtek el gondolkodni, hogy hogyan lehetne másképp tárgyalni. Ők vezették be azt a gondolatot, hogy van az érdekalapú tárgyalás és van a pozíció-alapú tárgyalás. Ez a kettő nagyon más gondolkodást kíván. A kiosztott anyagban lévő forrást mindenkinek ajánlja az előadó: Fischer–Ury–Patton: A sikeres tárgyalás alapjai. Bagolyvár Kiadó. 1998.

A könyv megkülönbözteti a versengő és az együttműködő tárgyalást, s mindkettőnek bemutatja a jellemzőit. A versengő (pozíció alapú) tárgyalás során taktikai harc alakul ki. Az érdekalapú tárgyalás együttműködő tárgyalás, melynek során a két fél érdekei folyamatosan szem előtt maradnak. Az előadó háromszöget rajzolva vezeti le, hogy a háromszög felső részében helyezkedik el a pozícióm (ami a tárgyalás kezdetén a fejemben van), ez alatt vannak az érdekeim, alattuk a szükségleteim. Az érdekek és a szükségletek között az a különbség, hogy a tárgyalás során az érdekeimből hajlandó vagyok, engedni a szükségleteimből nem tudok. Ha nem a pozíciónkhoz ragaszkodunk, hanem az érdekeknél keressük a közös pontokat, akkor el tudunk jutni a megoldáshoz. Ez egy más gondolkodásmód, ami nem a kompromisszumot tartja célnak, hanem azt, hogy egy olyan megoldást találjunk, ami mindkét félnek jó, és ez lehet, hogy egy teljesen más pozíció lesz, mint amiből kiindultunk. Sokszor előfordul, hogy ha az egész érdekterületet feltérképezzük, akkor egy új, konstruktív megoldást találunk, ami mindkettőnk számára sokkal több eredménnyel jár, mint ha megpróbáljuk a meglévő tortát felosztani. Az angolok azt mondják, hogy a tortát nem felosztani kell, hanem megnövelni. Egy együttműködő tárgyalás során meg kell értenünk, hogy hol vannak a másik fél szükségletei, amitől nem mozdulhat el, és ebben az esetben eljuthatunk egy olyan helyzetbe, hogy a tortából mindkettőnknek nagyobb rész jut. Mi kell ehhez? Kell az a bizalom, hogy harc helyett elfogadom, hogy a másik fél is az érdekeink metszéspontjait keresi, és megpróbálunk erre jó megoldásokat keresni. Nem az emberre és a pozíciójára, hanem a problémára koncentrálva keresem a megoldást. A másik nagyon fontos tényező, hogy először találjak ki megoldásokat és csak utána köteleződjek el, mert ez sokkal kreatívabbá tesz. Ez esélyt adhat a mindkét fél számára jó megoldás megtalálására.

Ezeket a gondolatokat az előadó a települési sokszereplős megoldási technikák kapcsán mondta el. Mostanában kormányzási paradigmában gondolkozunk, tehát nem abban, hogy van a kormányzat, amely egyedül cselekszik, hanem van a kormányzás maga, amikor a kormányzat együttműködik az összes többi szereplővel is. Ez a korszerű kormányzás. Ezt javasolja az Európai Unió is. A legtöbb eu-s dokumentumban szerel az a meghatározás, hogy határokon átívelő. Ez a csoportok közötti határokról, a formális és informális határokról szól. Tehát bármilyen lehatárolt egységek között átívelő kommunikációt ideérthetünk. Ha egy civil szervezet és az önkormányzat közötti kommunikációról beszélünk, abban ez nagyon benne van. Tudomásul kell vennünk, hogy mindkét típusú szervezetnek megvan a saját működési logikája, s csak ezen belül képes mozogni. Tehát az önkormányzat is csak saját működési logikáján belül mozogva lesz képes kooperálni velünk, és ezt tudomásul kell venni.

Az előadó említést tett a könyvéről (A társadalmi részvételről települési képviselőknek), mely innen letölthető: http://www.pallai.hu/publikaciok/konyvek-es-konyvfejezetek/ .

Katalin a hallgatóság megkérdezésével összegyűjti azokat a szempontokat, hogy miért lép be az ember egy részvételi folyamatba, illetve milyen pozitív és negatív dimenziói vannak/lehetnek egy társadalmi részvételi folyamatnak. Beszél a jelenlegi önkormányzati gyakorlatról, ahol a részvételt legfeljebb a kész tervek legitimálására használják, és így nem élnek a hosszú távú, konstruktív együttműködés lehetőségével. Ha ugyanis az önkormányzat kellő időt és energiát fordít a tervezésre (lakosság valódi bevonása már a kezdeti lépésektől), akkor sokkal gördülékenyebbé és hatékonyabbá válik a kivitelezés. Az is bekövetkezhet, hogy elkezdenek az elképzelések közös mederbe kerülni, kialakul egy tanulási folyamat. Ha a részvétel egy hosszú távon fenntartott folyamat, akkor kialakul egy állampolgári tanulás, egy intézményi tanulás, kialakulnak az együttműködés normái, kialakulnak bizonyos szabályok, melyek betartásával biztonságosan tudunk együttműködni. Kialakul egy bizalom, hogy ez nekünk megy, ezt érdemes csinálni. Elkezd tisztává válni, hogy a településemen vagy a közösségemben milyen típusú vélemények, milyen típusú korlátok vagy milyen típusú elvárások vannak.

A társadalmi részvételről szóló füzetnek ez a legfontosabb mondanivalója: az egyszeri, projekt alapú participáció nagyon fontos dolog, de az, amire igazán szükség lenne, ahhoz, hogy egy demokratikus társadalomban éljünk, az egy folyamatos párbeszéd, illetve a párbeszéd intézményeinek kialakulása. Intézmény alatt azt a fajta közösséget érti, ami kimunkálja saját céljait, saját normáit, saját szabályait, és amely igényli részvételünket az akciókban és a megvalósításokban. Azt lehet mondani, hogy az igazi cél az, hogy egy más viszonyrendszerbe kerüljünk.

Az a kérdés, hogy egy kisebb közösségből hogy tudunk kilépni, átlépni a határt, miként lehet az önkormányzattal ilyen viszonyba kerülni. A magyar önkormányzatok a részvételről általában nem így gondolkodnak. A legitimáció törvényi kötelezettség, bizonyos tervek elkészülte után kötelező konzultációs folyamatot lebonyolítani, ez azonban pusztán egy legitimációs eszköz. Ez azért veszélyes, mert a folyamatnak ezen a pontján már nagyon nehéz azt mondani, hogy szép a terv, de rossz a kiindulópont. Ekkor már csak legitimációról lehet szó. Vannak más típusú, együttműködő mechanizmusok, amikor kezdettől elkezdünk gondolkodni, és elindulunk az információk és érdekek mentén, meghatározzuk, hogy merre akarunk menni, aztán arra csinálunk tervet. Ez egy együttműködő folyamat. Ekkor a szakembert nem arra „használjuk”, hogy mondja meg a tutit, hanem hogy technikai tudását használva készítsen tervet arra, amit mi szeretnénk. És meg is tudjuk fogalmazni, hogy mit szeretnénk, és hogy hol vannak a korlátaink, s a szakember ezeket fordítsa le hatékony megvalósításra.

Katalin az említett kis könyvet önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek és döntéshozóknak írta azzal a szándékkal, hogy megértesse velük: ezeket a lépéseket nap mint nap meg kellene tenniük. Miért nem teszik? Mindenkinek, aki kívülről nézi az önkormányzatot, tudnia kell, hogy aki közpolitikát tanul bárhol a világban, az első dolog, amit megtanul, hogy a közpolitika egy racionális folyamat. Arra van a közszolga, arra van a közigazgatás, hogy racionálisan elemezzen, megoldásokat dolgozzon ki, és azokat a megoldásokat megvalósítsa. Ha ebben a gondolkodásban maradunk, akkor mi az önkormányzat logikája? Az, hogy van legjobb megoldás, meg tudom találni a legjobb megoldást, utána pedig érvelni kell, hogy ez egy jó megoldás, hogy mindannyian megértsétek azt, hogy ez A jó megoldás. E mögött az a szemlélet áll, hogy van a szakértő és van az amatőr. Ez az egész közpolitikai gondolkodás alapja. Noha ezt már 20-30 éve elkezdték különböző módokon fölülírni, alapvetően ez a közpolitikai logika. Ebbe nem fér bele ez a részvételi játék. Saját működési logikájában a hivatalnak a döntések meghozatala érdekében a közpolitikai racionalitás szerinti lépéseken kell végigmennie.

De sajnos a magyar önkormányzatok nagy része még ezen a szinten sem áll. Vannak szakemberek, akik elindulnak ezen a racionális úton, és aztán van egy politikai folyamat (partikuláris egyéni vagy csoportérdekek), ami jelentősen torzítja ezt a racionális utat. Ráadásul az önkormányzat is nehezen megfogható, mert minden ügy más ügyosztályon dől el. Egy ilyen önkormányzattal szemben állva a civil csinál egy közösséget, a közösségen belül megpróbálja kimunkálni azt, hogy mik az én céljaim, mik az én értékeim, milyen irányba akarok menni, mit szeretnék elérni és mi a mozgásterem ezek elérésében. És a civil általában tud egy sokkal egységesebb hangot kialakítani, és megpróbál megegyezni az önkormányzattal. A civil fejében az van, hogy nem bízik az önkormányzatban és nem reméli, hogy képes átlépni az önkormányzatban meglévő buktatókat. Ez a bizalomhiány falat épít köztünk. Amíg ez a bizalom hiányzik, addig csak méregetem a tárgyalópartneremet. Egyik problémánk tehát a bizalomhiány, a másik, hogy sokszor nincs is partner.

Márkus Ági megfogalmazza, hogy ez csak egy demokratikus rendszerben gondolkodva jelent problémát, mert egy diktatórikus rendszerben a hivatal elfogadtatja saját normáit, és nincs vita.

Pallai Katalin: Egy másik kultúrában gondolkodik, egyáltalán, másként látja a világot. De mi a célom? Hogy együttműködjek vele. Az én civil sztorimban az is kiderült, hogy amíg ő ebben a kultúrában él, és azt mondja, hogy én vagyok az önkormányzat, addig én nem vagyok szereplő, mint civil. Tehát nem csak az kérdés, hogy a részvételre szükség van e, hanem az is kérdés, hogy én szereplő vagyok -e. És ez egy nagyon fontos dolog. Az önkormányzat az ügyeket jól megoldható technikai ügyként értelmezi, és mivel technikai ügy, ezért nem vagy szereplő, hiszen megválasztottál engem, és majd négy év múlva sommásan mondd meg, hogy hova menjek! Tehát egészen más a demokrácia-felfogása azoknak, akik harcolnak a közösségekért és a részvételért és azoknak, akik azt mondják, hogy a részvétel zaj egy racionális politikai folyamatban. Saját küzdelmünkről a blogomban számoltam be (http://www.pallai.hu/2011/07/lehet-a-tudas-demokratikus-vagy-antidemokratikus/).

Miért tudott ez működni? Mert amíg nem voltunk szereplők, addig a közösség erejét használtuk arra, hogy belépjünk egy konzultációs folyamatba. Nem kértük az önkormányzati pozíciók felülvizsgálatát, elfogadtuk azt, hogy az önkormányzatnak is az a célja, hogy jó megoldást találjon. Fontos volt, hogy a szülők generálták azt az együttműködési folyamatot, melynek során és következtében jöttek létre azok az önkormányzati (a szülők számára pozitív) elköteleződések, amikből utána már nehéz volt kilépnie az önkormányzatnak. Közben egyetlenegy negatív hír nem került nyilvánosságra, bár csúnya dolgok történtek, mert az alapítvány nem akarta, hogy megmaradjon az iskola. A történet végig egy pozitív hírként működött, tehát az önkormányzat is nyertessé vált, noha az eredeti pozíciójából jelentősen elmozdult a végleges megoldás elfogadásával. Nyertessé vált, mert elismerést kapott, mert jól érezte magát, mert aki kezdetben úgy nézett ki, hogy egy tapodtat nem mozdul el abból, hogy más iskolákban helyezi el a mi gyerekeinket, egy idő után boldogan kooperált velünk. És most ő próbálja megvalósítani a programjainkat, mert a bizalom révén ő is el tudott kezdeni velünk együtt gondolkodni. És miért? Mert nem a versengő, hanem a kooperációt építő stratégiával jöttünk be.

Azt szoktuk mondani, hogy ha van egy érdekellentét, háromféle módon lehet megoldani: az egyik az erő, ami igen gyakori (a média is itt van, mert a médiához fordulás is erőből próbálkozás). A másik a jog. Mi nem használtuk a jogot, amikor eszköz lehetett volna, mert részkérdésekben nem lehet kiugrálni a kezdeti, bizalomépítő megállapodásból. A harmadik az együttműködő tárgyalásos megoldás. Mért fontos ez? Azért, mert ha, például, a jogot alkalmazzuk, vagy az egyik fél győz, vagy a másik, de valamelyik mindenképpen vesztes lesz, vagy legjobb esetben valamiféle kompromisszumos döntés születik, de mindenképpen óriási lesz a veszteség az időhúzás miatt, és a maximum tehát az, hogy zéró összegű lesz a játszma. Ha erőt alkalmazok, akkor bizonyosan negatív összegű játszmában vagyok, mert vér folyik, valaki veszíteni fog. Ha sikerül az együttműködő tárgyalás, az egy pozitív összegű játszma, mert meg tudom találni azokat az elemeket, amik kezdetben nem voltak ott, de létrejöttek.

Nem akarom azt mondani, hogy a civileknek az a dolguk, hogy szereplőt csináljanak magukból. Ha itt most polgármesterek ülnének, akkor azt mondanám, hogy a ti dolgotok az, hogy szereplőnek nézzétek a polgárokat, meg a civileket, meg mindenkit. De amíg ez nem így van, addig abból kell kiindulni, hogy hogyan tudom kiépíteni azt a folyamatot, amiben szereplővé teszem magamat. És a közösségépítőnek megvan az az ereje, hogy mögötte áll egy közösség, amit ő használni tud. Ami egyébként fenyegetés is, csak nem kell használni. Nincs egyedül, pozitív céljai vannak, ezt a pozitív célt meg kell értetni, és ki kell építeni azt a bizalmat, amitől kialakulhat az a légkör, amiben kooperatívan tudunk tárgyalni.

Nemrégen olvastam egy idézetet: „Nem az a kérdés, hogy kivel vagyok beszélő viszonyban, hanem hogy kivel vagyok odafigyelő viszonyban”.

Beszélgetés az Állampolgári Tanácsról

2011. július 30. szombat

Az Állampolgári Tanács. Módszer a gyakorlatban.

Meghívott előadó: Kuna Gábor, Cromo Alapítvány

2011. július 29.

Lejegyezte: Lannert Eszter

Demokratikus előfeltevések:

  • Ha elég idő,tér, és információ áll az állampolgárok rendelkezésére, akkor képesek összetett kérdésekben is felelős döntéseket hozni.
  • Ha egy döntési folyamatba korán vonják be az érintetteket, akkor van esély a konszenzusos megoldásra.
  • A megfelelő módon előkészített állampolgári döntés megalapozottságában és hitelességében nem különbözik a választott testületek, hatóságok által hozott döntésektől.

Fontos az egyenrangú partneri viszony kiépítése.

Kulcsszavak

  • Egyenlő részvétel
  • Kompetencia
  • 12-30 résztvevő képviseli saját közösségét
  • Reprezentativitás
  • Meghívott szakértők (független szakértők, függetlenek a konkrét ügytől, szakmai hátterük a fontos)
  • Az eredmény konszenzus
  • Nyilvánosság bevonása
  • Független facilitátorok irányítják
  • Végeredmény: írásos ajánlás
  • Legfontosabb a hitelesség, a helyi közösség az ajánlást magáénak érezze
  • Felhasználási területek: jövőtervezés, vitás kérdés eldöntése egy tervezett intézkedés vizsgálata

Előnyök és várható eredmények

  • Megfontolt és felelős döntések
  • Bizalom, kommunikáció erősödése a lakosok és a választott testületek között
  • Pedagógiai hatás

Tapasztalatok

2004-2006

  • Pócsmegyer: illegális hulladéklerakás
  • Diósd: Bevásárlóközpont vagy sportpálya
  • Pilisszentlászló: Közösségi terek és kulturális élet
  • Tápiószele: a temetők állapota

2007

  • Állampolgári tanács a GLOBFESZT konferenciafesztiválon: klímaváltozás

2008-2009

  • Erdőkertes: települési hulladékkezelés
  • Csór: jövőtervezés, településfejlesztési koncepció
  • Gyöngyös: Bevonás, állampolgári részvétel bátorítása a települési klímavédelmi stratégia kialakításában.
  • Hat kis- és közepes magyarországi település: A lakosság bevonása a települési egészségtervek kialakításában

2010-2011

  • Roma közösségi facilitátor képzés, Pécs www.gemkapocshalo.hu
  • Települési jövőtervező fórum

2011

  • Sásd: Lakossági tervezőfórum – az új közösségi házról
  • Törökszentmiklós: 7 egymást követő Állampolgári Tanács, településfejlesztés

Műhelybeszélgetés a városmegújítás példáiról

2011. július 30. szombat

A közösségi alapú városmegújítás példái

Meghívott vendégek: Gábor Péter, Sélley Andrea, Bardóczi Sándor, Somfai Ágnes

2011. július 30.

Lejegyezte: Boros Bence

1) Avasi közösség (Mozgó Mónika, Sélley Andrea)

Avas, Miskolc városrésze, 30 ezer ember otthona. Ezen a területen régen gyümölcstermesztés folyt, de növénybetegség miatt tönkrement a termés. Az 1970-es években lakótelep épült a területen. Az építkezés három ütemben zajlott, amelyből az első kettőben szociális alapon osztották ki a lakásokat, majd a harmadik ütem lakásait értékesítették. A folyamatos beépítések miatt a zöld területek rohamosan fogynak, az egész lakótelepen nincs közösségi tér, közösségi ház.

Néhány évvel ezelőtt „fészekrakó” program indult a lakótelepen, és a főleg hátrányos helyzetű roma családok betelepítése konfliktusokhoz vezetett.

Az Avasi közösségek csoport: először felmérte a lakosság igényeit, ötleteit a közösségi terek létrehozásával kapcsolatban. A helyszínválasztás egy négy lejáratú aluljáróra esett. A tér kialakítására, és programok szervezésére ifjúsági csoport alakult a Jezsuita gimnázium és avasi fiatalok közreműködésével.

Időközben az akkori városvezetés az aluljárót hirtelen egy sportegyesületnek adta, azóta látszólag semmi nem történt a helyszínen. A mostani városvezetés azonban hajlik arra, hogy átadja az aluljáró használati jogát az avasi közösségnek.

A lakótelep nagy problémája közösségfejlesztési szempontból a cigány-magyar ellentétek kiéleződése. Emiatt nem sikerültek az első próbálkozások egy közösségi tér kialakítására, ugyanis a magyarok nem akarták, hogy a cigányok még többet legyenek az utcákon, mert zavarják őket együttléti szokásaik.

Az avasi közösség projektje nem egy racionális program véghezviteléről szól, hanem általánosságban szeretnék fellendíteni a közösségi életet Avason.

2) Angyalzöld (Gábor Péter tájépítész)

Az Angyalzöld feladata, hogy a budapesti kerületi közterek jobb hellyé váljanak. Az önkormányzatokkal való kommunikáció problémákat szült annak lakossági fórum jellege miatt. Ezért az Angyalzöld stratégiájába bekerült a vállalható fenntartható kommunikáció.

A XIII. kerületben egy közgazdász vezetésével állt össze a stratégia, ami sokat segített a költségek és az igények összehangolásában. A cél olyan zöld hálózat létrehozása volt, amit a kerületi önkormányzat elfogad, és szívesen használ.

A stratégia elfogadása után az ötletek megvalósítására kerülhetett sor, az Országbíró lakótelep kapcsán új elemeket vezettek be: a programalkotásba bevonták a lakókat, így közösségi programalkotás valósult meg; valamint létrejött az Angyalzöld interaktív honlapja, ami kommunikációs felületet jelentett a lakókkal. Itt véleményezhették a terveket az érdeklődők. Próbálkoztak előzetes közvélemény kutatás alapján létrehozott tervekkel is, azonban kevesen nyilvánították ki véleményüket.

Az Angyalzöld stratégiáját felülvizsgálta az önkormányzat: monitoring vizsgálatokat folytattak, ami (a szokásostól eltérően) nem a parkosított területek méretét, hanem esztétikai szempontokat és a közvélemény változását vizsgálta.

3) Városháza – főtér (Somfai Ágnes, Bardóczi Sándor)

A fővárosi Városháza előtti terület 1,5 hektár méretű, és Budapest egyik legértékesebb területeként tartják számon. A főpolgármester-jelölti vitában mindenki egyetértett abban, hogy a területet be kell parkosítani. A javaslat arra vonatkozott, hogy újra kell gondolni a terület tervezését, és ebbe a nyilvánosságot is be kell vonni.

Az épület jelentős műemlék, ezért sok szempontot kell figyelembe venni. Ezen a helyen húzódott az egykori városfal is, így régészeti szempontoknak is meg kell felelni.

2008-ban elkészült egy irreális program a tér rendezésével kapcsolatban, amihez a főváros nem talált kivitelezőt, ezért a tervet elvetették.

Kell egy városi főtér! – rendezési javaslat (LMP): Olyan embereket lehetne itt befogadni, akik ünnepelnek, fesztiváloznak, más alkalomból gyűlnek össze, vagy egyszerűen csak arra járnak, beszélgetnek, kávéznak, leülnek.

A Városháza már régebben is alulhasznált volt, most, a reformok után pedig még inkább azzá vált. Olyan ötlet is született, hogy az önkormányzat használja csak a felső szinteket, az alsókat pedig adják bérbe kávézók, éttermek részére. A befolyó összegből felújíthatnák az általuk használt szinteket.

A közösség bevonása nehezen kivitelezhető a Városháza tekintetében, mert az esetleges módosításokról nem csak a budapestiek, hanem vidékiek, sőt, külföldről érkező turisták véleményét is meg kéne hallgatni egy releváns eredmény érdekében.

A közösségi tervezés javasolt folyamata:

1) Társadalmi vita elindítása

2) Alapadatok gyűjtése, annak érdekében, hogy ki lehessen írni az ötletpályázatot

3) A lakosság aktivizálása, ötletpályázat kiírása

4) Együttműködés a szereplőkkel, eredményhirdetés

5) Konfliktusok feloldása

6) Nyílt tervpályázat

7) Forráskeresés

8) Megvalósítás

Műhely a közösségi falfestésről

2011. július 30. szombat

Katona Kriszta

Közösségi falfestés  és a módszer, ami mögötte van

2011. július 28.

Lejegyezte: Knyihár Éva

Kriszta 2007-ben találkozott a közösségi falfestés módszerrel, amikor környezeti nevelőként a pécsi Zöld Híd Alapítványnál dolgozott. Berecz Ági kolléganőjével kaptak egy meghívást Nicaraguába, egy csereprogram keretében mehettek ki, és tanulmányozhatták az ottani programot. Nagy hatással volt rá ez az utazás, és hazaérve azonnal elkezdték a helyi csapatok szervezését. Szociális munkásokat, ifjúsági munkásokat, közösségfejlesztőket, ifjúságsegítőket és egyéb érdeklődőket hívtak a csoportba.

Utcai képzőművészet – Életre keltett falak című, újdonság erejével ható projektjük 8 szervezet összefogásával valósulhatott meg, ami figyelemre méltó teljesítmény. Bizonytalanok voltak a projekt fogadtatását illetően. A legextrémebb helyszín a fiatalkorúak börtöne volt. Ez egy olyan közeg, ahol a fiatalok nem hogy elismerést nem kaptak, de résztvevői sem voltak semminek. A falfestés az ő vezeklésük volt, jelképesen leomlott egy fal bennük, köztük és a társadalom között.

A módszer lényege: az emberek közösség-befolyásoló képességére való figyelemfelhívás, annak tudatosítása, hogy befolyásolhatják környezetüket. Ez a művészetterápiai módszer egyfajta tudatformálás is. A módszerben fontos a közösségfejlesztés és a személyiségek kibontása. Eredménye: hatalmas közös alkotás, amely azt bizonyítja, hogy van hitük és alkotóerejük. Fontos a minőségi munka, egy lépcső, mely utat nyit saját maguk felé, s ez jó talaja a továbbfejlődésnek.

Nagy kérdések: hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a megkezdett folyamatot? Hogyan lehet megújulni, további embereket bevonni, fejleszteni?

Páran kiváltak az eredeti csapatból, de a mai napig használják a technikát. Kriszta hiszi, hogy a módszernek terjednie kell, be kellene vinni az intézményekbe: iskolákba, ifjúsággal foglalkozó szolgáltatásokba, ellátásokba, jó módszer lehet a szervezetfejlesztés területén is.

Most a legfontosabb, hogy stabil állapotot kellene elérni, aztán fejleszteni a módszert, és továbbadni.

Arra a kérdésre, hogy miért nem elég a produktum, a kész fal élménye, Kriszta válasza: van, ahol könnyen ott tudjuk hagyni a közösséget, de van, ahol „megpiszkáltuk” a közösséget, kibuggyant egy energia, ott érdemes lenne folytatni, tovább lehetne fejleszteni.

Személyiségfejlődést elindítani nagy felelősség egy közösségben. Sosem tudhatjuk, hogy egy szó vagy egy érintés milyen hatással van valakire. Azt, hogy meddig maradjunk, befolyásolhatja, hogy mekkora és milyen a konfliktus, mely meghatározza az adott közösség állóképességét. Itt felelősség lehet a maradás.

A különböző helyszínek és csapatok szervezésénél nagy különbségek volt a bevonódás foka és a csapatok összeállítása terén. A csatlakozás mindenhol önkéntes volt, a befogadó pedig intézmény. Kivéve Pécsbányán, ahol a közösség minden intézményen kívül élő helyi lakosság (fiatalok) volt. „Háború” dúlt körülöttük, feszültségekkel teli légkör, így nem volt kinek továbbadni az ügyet.

Nem rajzolni és festeni tanítanak, hanem ezek segítségével önkifejezést, melyek így egy fejlődési folyamat eszközei. Feladatuk: támogatás, dicséret, kísérés a kibontakozásban, megerősítés az alkotásban.

Nicaraguában a szabadművészet korai kifejezése később oktatóvá teszi a fiatalok egy részét.

Vercseg Ilika: ha a módszert beemeljük egy közösségfejlesztési folyamatba, akkor a lényeg a módszerben, hogy teszek valamit, csinálom a dolgom, együttműködöm. Vannak emberek, akik nem tudják magukat verbálisan kifejezni, de valamilyen művészeti alkotás által igen.

Kriszta elmondta, hogy az akciók lázba hozták az embereket, nem lehetett nem bevonódni, igények fogalmazódtak meg, spontán csoportok jöttek létre. Pld. főzőcsoport alakult, családok álltak meg egy rövid alkotásra.

Hozzászólás: az egyszerű szimbólumok használatával egyértelmű üzenet jön létre, ami túlmutat az alkotói közösségen.

Kriszta terve, hogy egyéb közösségi művészeti módszereket ki akar próbálni: cirkuszművészet, kézműves tevékenységek, mozgásművészet, drámapedagógia.

A módszer Nicaraguában magas szinten áll, a „nyelv” alkalmas a hatalomnak való üzenet megfogalmazására is. Pl. a diktatúrában a falfestés elfogadott módszer volt a nemtetszés kinyilvánítására.

A nemzetközi irodalmakban megtalálható 3 legfontosabb megközelítés, amire a Funarte (a nicaraguai szervezet) alapozta a módszerét:

-          Paolo Freire: tapasztalati, részvételi tanulás/pedagógia,

-          Franz Cizek (cseh): szabad alkotás lehetősége,

-          Malcolm Ross és Robert Whitkin: érzelmi intelligencia fejlesztése.

Semmit rólunk nélkülünk!

2011. július 30. szombat

Semmit rólunk nélkülünk! Vagy mégis?

Műhelybeszélgetés, vezeti: Márton Izabella, Magyar Szegénységellenes Hálózat

Meghívott résztvevők: Szvoboda Zoltánné Irén és Sipos Andrea (MSzH)

2011. július 29.

Lejegyezte: Kishonthy-Kardos Rita, Sélley Andrea

Márton Izabella:

Szeretnék visszaevezni a közösségszervezés felé, kapcsolódik hozzá, hogyan szervezzük meg a szegénységben élőket.

MSZH igazgatója, 2004-ben jött létre – akkor 17 szervezet, most 140 valahány szervezet a tagja.

Érdekvédő, érdekérvényesítő szervezetként jött létre, külső kezdeményezésre – Európai Szegénységellenes Hálózat; az uniós csatlakozás előtt vettük fel a kapcsolatot.

Az eredeti elképzelésekhez képest változott a szervezet, néhány szegénységben élő is szeretett volna helyet a hálózatban; eddig a tagság szakemberekből állt. 2007-től magánszemélyek, szegénységben élők is tagok lehetnek – aktívan beleszólhatnak, cél, hogy a tevékenységek a szegénységben élők társadalmi részvételét segítsék. A fordulópontot az Szegénységben Élők Európai Találkozója hozta, a soros uniós elnökségben lévő ország szervezi. Gyakorlattá vált: 7 tagú vezetőség – legalább 3 tag szegénységben élő ember, részt vesznek a munkacsoportokban. Nagy energiák a szegénységben élők kapacitásfejlesztésére (pl. Hallasd a hangot! tréning, területek: ismerd fel a jogaidat, fogalmazd meg a véleményed, hallasd a hangod, tudjál másokkal együttműködni). Mostanában képzéstéma a konfrontáció a döntéshozókkal.

Szegénységben élők találkozója a korábbi években lefelé ívelt (a döntéshozók nem mutattak érdeklődést).

Közösségszervezéshez való kapcsolódás: Bp. centralizált, nincs tömegbázisa a hálózatnak, nincsenek helyi fejlesztők.

Péterfi Ferire reagálva: kell a közösségszervezés, a médiahack-ekkel, flashmobokkal nem tudunk semmire menni – tömegeket kell megmozdítanunk.

Andi: be vagyunk határolva egy bizonyos helyre, nem tudunk azonnal menni, nehezen mozdíthatók vagyunk. A szegénység letaglózza az embert, röghöz köti. Nem mindenkinek van internete, nem tudjuk használni se. Inkább abban lenne szükségünk támogatásra, hogy ezeket az embereket össze tudjuk szervezni. Ne csak az utcasarkon mondhassuk el a problémáinkat.

Irén: Ezt tanítja meg a Hallasd a hangod! képzés. Azt tanultam most a közösségfejlesztésnél, hogy együtt oldjuk meg a problémákat. Romániában radikálisabban oldják meg a dolgokat. Pl. az útjavítás az önkormányzat feladata. Énbennem ez merült fel, nem is vagyunk erre felkészülve, máshogy szocializálódtunk – mi magunk oldjuk meg, ha más nem. Egyre jobban kellene megszerveznünk civil szervezeteket is.

Herpainé Márkus Ági: Milyen élethelyzetekből jövő emberek vesznek részt a Hallasd a hangod képzésen? Szerintem sokkal több történik, mint csak az életben maradás…

Irén: Elmeséljük a képzésen a saját élethelyzetünket, és közösen oldjuk meg. Az európai találkozón megdicsérték a magyar csapatot, mert nem csak a problémákat hoztuk, hanem a megoldásokat is.

Nehéz a szegénységről beszélni, és másnak is elmondani, hogyan élünk, mert naponta találkozunk az előítéletekkel, ki a szegény, miért nem akar dolgozni, elveszik a gyerekedet, mert 10m2-en élsz, rád mondják, hogy koszos vagy, büdös vagy. Nem nézik meg az okokat, hogyan jutottál oda. Hosszú folyamat, míg mi is feldolgozzuk.

Márton Iza: Még nem kezdtük el a közösségszervezést. Októbertől lesz arra forrásunk, hogy legyen egy ember, aki elkezdi.

Andi: Nem rég volt a közmunkaprogramban egy akció (rabruhában a parlament elé vonultunk). 3 éve, november 17-én zsíros kenyeret osztottunk a gazdagabb embereknek, a szegénység világnapján.

Elmegyünk mellette, ha nincs közvetlen kapcsolatunk, azt mondjuk, ők a saját hibájukból kerültek ide, ahova kerültek. Amikor Brüsszelben voltunk, akkor volt olyan vélemény, hogy igenis van érdemes és érdemtelen szegény, van, aki nem akar tanulni, dolgozni.

Mi egyre inkább azt mondjuk a hálózatban, hogy nem munkanélküliek vagyunk, hanem fizetés-nélküliek – önkéntesen vagy feketén dolgozunk, mert erre is rákényszerülünk. Reméljük, hogy egyszer, a hátunk mögött több százezer emberrel, elmondhatnánk a véleményünket.

Ureczky Tünde: Jó lenne, ha minél többen hallanának a hálózatról. Most más lassan magam is közösségfejlesztő vagyok, de a közösségszervezésről először hallok, a saját közegemből azt tapasztalom, hogy a készre várnak. Az a feladat, hogy ezen változtassunk, ez fejlesztő munka, s eszköznek tudom elképzelni a közösségszervezést. Nyitott vagyok, Észak-Abaújban is terepe lehet ennek: akár a Hálózatnak, akár a közösségszervezésnek.

De azért van rossz példa is: visz a szomszéd egy vödör barackot, hogy főzzék be, és az volt a válasz, hogy most nincs olyan hangulatban…

Irén: Lehet, hogy nincs 1 kg cukra, hogy befőzze.

Lucy: Miért mondja azt, hogy nem? Bizalomhiány is lehet az indok. Előtte kell egy bizalom, egy felkészítési folyamat arra, hogy belépjen. Tapasztalatból tudom, nálunk volt egy munkanélküli mentor program, kb. 400 ember tudott munkába állni. Felkészítés, az önbizalom építése kell ahhoz is, hogy munkába visszaálljon egy szegény ember. S ha dolgoznak már, akkor is a kirekesztettség élményével találkoznak. Ahhoz, hogy megértsük, szegénynek kell lenni, le kell menni szegénybe.

Kérdés: A kormányzat több szakembert bevont, pl. a közmunkaprogram előkészítésében. Ti miért nem vagytok benne ebben a szakembergárdában?

Magócs Kriszta: azt is meg kell tanulni, hogy egy minisztériumban hogyan kell tárgyalni, hogyan lehet érdeket képviselni.

Iza: ezek a folyamatok most úgy zajlanak, hogy nem is tudunk róla, hogy most x szakember írja ezeket az anyagokat, s ők nem nyitottak arra, hogy bevonjanak ebbe civileket. Országos szinten lehet érdemben hallatni a hangunkat, annak érdekében, hogy partnerként vonjanak be. S helyi szintről kiindulva, országos hálózatot kell építeni.

Az is meghatározó, hogy a 4 éves ciklusokban kihozunk jó kapcsolatokat, akár önkormányzati képviselői kapcsolatokat, akiket meg tudtunk arról győzni, hogy partnerként kezeljenek. Most váltás volt, s a jelen képviselő nem áll szóba velünk.

Márkus Ági: Miért nem mászik ki a szegénységből? Strukturális problémák vannak, amire a hálózat azért jó, mert unikális. A szakemberek, és a szegénységet megtapasztaló emberek együtt dolgoznak, ezt hangosítjuk ki, hogy a döntéshozó előtt tudják ők elmondani, hogy ezen változtatni kell; s mögöttük van az a szakmai segítség, aminek segítségével megfogalmazhatóak javaslatok. Egy klasszikus hálózatból megyünk át egy olyan hálózatba, melyben egyre több embert, a társadalom egyre szélesebb rétegeit próbáljuk megszólítani. Közös felelősségünk a változás elérése,

Kérdés: Hány tagszervezetetek van? S hogyan fedik le az országot?

Iza: 140 tagszervezet, több észak-alföldi, Észak-Magyarországon inkább Borsodban.

Vannak tapasztalati szakértők, akik hajléktalanok, mélyszegénységben élők voltak, akik fel lettek készítve. Nálunk a hálózatban a régiós képviselők így dolgoznak párban, egy szegénységben élő és egy szakember.