Semmit rólunk nélkülünk! Vagy mégis?
Műhelybeszélgetés, vezeti: Márton Izabella, Magyar Szegénységellenes Hálózat
Meghívott résztvevők: Szvoboda Zoltánné Irén és Sipos Andrea (MSzH)
2011. július 29.
Lejegyezte: Kishonthy-Kardos Rita, Sélley Andrea
Márton Izabella:
Szeretnék visszaevezni a közösségszervezés felé, kapcsolódik hozzá, hogyan szervezzük meg a szegénységben élőket.
MSZH igazgatója, 2004-ben jött létre – akkor 17 szervezet, most 140 valahány szervezet a tagja.
Érdekvédő, érdekérvényesítő szervezetként jött létre, külső kezdeményezésre – Európai Szegénységellenes Hálózat; az uniós csatlakozás előtt vettük fel a kapcsolatot.
Az eredeti elképzelésekhez képest változott a szervezet, néhány szegénységben élő is szeretett volna helyet a hálózatban; eddig a tagság szakemberekből állt. 2007-től magánszemélyek, szegénységben élők is tagok lehetnek – aktívan beleszólhatnak, cél, hogy a tevékenységek a szegénységben élők társadalmi részvételét segítsék. A fordulópontot az Szegénységben Élők Európai Találkozója hozta, a soros uniós elnökségben lévő ország szervezi. Gyakorlattá vált: 7 tagú vezetőség – legalább 3 tag szegénységben élő ember, részt vesznek a munkacsoportokban. Nagy energiák a szegénységben élők kapacitásfejlesztésére (pl. Hallasd a hangot! tréning, területek: ismerd fel a jogaidat, fogalmazd meg a véleményed, hallasd a hangod, tudjál másokkal együttműködni). Mostanában képzéstéma a konfrontáció a döntéshozókkal.
Szegénységben élők találkozója a korábbi években lefelé ívelt (a döntéshozók nem mutattak érdeklődést).
Közösségszervezéshez való kapcsolódás: Bp. centralizált, nincs tömegbázisa a hálózatnak, nincsenek helyi fejlesztők.
Péterfi Ferire reagálva: kell a közösségszervezés, a médiahack-ekkel, flashmobokkal nem tudunk semmire menni – tömegeket kell megmozdítanunk.
Andi: be vagyunk határolva egy bizonyos helyre, nem tudunk azonnal menni, nehezen mozdíthatók vagyunk. A szegénység letaglózza az embert, röghöz köti. Nem mindenkinek van internete, nem tudjuk használni se. Inkább abban lenne szükségünk támogatásra, hogy ezeket az embereket össze tudjuk szervezni. Ne csak az utcasarkon mondhassuk el a problémáinkat.
Irén: Ezt tanítja meg a Hallasd a hangod! képzés. Azt tanultam most a közösségfejlesztésnél, hogy együtt oldjuk meg a problémákat. Romániában radikálisabban oldják meg a dolgokat. Pl. az útjavítás az önkormányzat feladata. Énbennem ez merült fel, nem is vagyunk erre felkészülve, máshogy szocializálódtunk – mi magunk oldjuk meg, ha más nem. Egyre jobban kellene megszerveznünk civil szervezeteket is.
Herpainé Márkus Ági: Milyen élethelyzetekből jövő emberek vesznek részt a Hallasd a hangod képzésen? Szerintem sokkal több történik, mint csak az életben maradás…
Irén: Elmeséljük a képzésen a saját élethelyzetünket, és közösen oldjuk meg. Az európai találkozón megdicsérték a magyar csapatot, mert nem csak a problémákat hoztuk, hanem a megoldásokat is.
Nehéz a szegénységről beszélni, és másnak is elmondani, hogyan élünk, mert naponta találkozunk az előítéletekkel, ki a szegény, miért nem akar dolgozni, elveszik a gyerekedet, mert 10m2-en élsz, rád mondják, hogy koszos vagy, büdös vagy. Nem nézik meg az okokat, hogyan jutottál oda. Hosszú folyamat, míg mi is feldolgozzuk.
Márton Iza: Még nem kezdtük el a közösségszervezést. Októbertől lesz arra forrásunk, hogy legyen egy ember, aki elkezdi.
Andi: Nem rég volt a közmunkaprogramban egy akció (rabruhában a parlament elé vonultunk). 3 éve, november 17-én zsíros kenyeret osztottunk a gazdagabb embereknek, a szegénység világnapján.
Elmegyünk mellette, ha nincs közvetlen kapcsolatunk, azt mondjuk, ők a saját hibájukból kerültek ide, ahova kerültek. Amikor Brüsszelben voltunk, akkor volt olyan vélemény, hogy igenis van érdemes és érdemtelen szegény, van, aki nem akar tanulni, dolgozni.
Mi egyre inkább azt mondjuk a hálózatban, hogy nem munkanélküliek vagyunk, hanem fizetés-nélküliek – önkéntesen vagy feketén dolgozunk, mert erre is rákényszerülünk. Reméljük, hogy egyszer, a hátunk mögött több százezer emberrel, elmondhatnánk a véleményünket.
Ureczky Tünde: Jó lenne, ha minél többen hallanának a hálózatról. Most más lassan magam is közösségfejlesztő vagyok, de a közösségszervezésről először hallok, a saját közegemből azt tapasztalom, hogy a készre várnak. Az a feladat, hogy ezen változtassunk, ez fejlesztő munka, s eszköznek tudom elképzelni a közösségszervezést. Nyitott vagyok, Észak-Abaújban is terepe lehet ennek: akár a Hálózatnak, akár a közösségszervezésnek.
De azért van rossz példa is: visz a szomszéd egy vödör barackot, hogy főzzék be, és az volt a válasz, hogy most nincs olyan hangulatban…
Irén: Lehet, hogy nincs 1 kg cukra, hogy befőzze.
Lucy: Miért mondja azt, hogy nem? Bizalomhiány is lehet az indok. Előtte kell egy bizalom, egy felkészítési folyamat arra, hogy belépjen. Tapasztalatból tudom, nálunk volt egy munkanélküli mentor program, kb. 400 ember tudott munkába állni. Felkészítés, az önbizalom építése kell ahhoz is, hogy munkába visszaálljon egy szegény ember. S ha dolgoznak már, akkor is a kirekesztettség élményével találkoznak. Ahhoz, hogy megértsük, szegénynek kell lenni, le kell menni szegénybe.
Kérdés: A kormányzat több szakembert bevont, pl. a közmunkaprogram előkészítésében. Ti miért nem vagytok benne ebben a szakembergárdában?
Magócs Kriszta: azt is meg kell tanulni, hogy egy minisztériumban hogyan kell tárgyalni, hogyan lehet érdeket képviselni.
Iza: ezek a folyamatok most úgy zajlanak, hogy nem is tudunk róla, hogy most x szakember írja ezeket az anyagokat, s ők nem nyitottak arra, hogy bevonjanak ebbe civileket. Országos szinten lehet érdemben hallatni a hangunkat, annak érdekében, hogy partnerként vonjanak be. S helyi szintről kiindulva, országos hálózatot kell építeni.
Az is meghatározó, hogy a 4 éves ciklusokban kihozunk jó kapcsolatokat, akár önkormányzati képviselői kapcsolatokat, akiket meg tudtunk arról győzni, hogy partnerként kezeljenek. Most váltás volt, s a jelen képviselő nem áll szóba velünk.
Márkus Ági: Miért nem mászik ki a szegénységből? Strukturális problémák vannak, amire a hálózat azért jó, mert unikális. A szakemberek, és a szegénységet megtapasztaló emberek együtt dolgoznak, ezt hangosítjuk ki, hogy a döntéshozó előtt tudják ők elmondani, hogy ezen változtatni kell; s mögöttük van az a szakmai segítség, aminek segítségével megfogalmazhatóak javaslatok. Egy klasszikus hálózatból megyünk át egy olyan hálózatba, melyben egyre több embert, a társadalom egyre szélesebb rétegeit próbáljuk megszólítani. Közös felelősségünk a változás elérése,
Kérdés: Hány tagszervezetetek van? S hogyan fedik le az országot?
Iza: 140 tagszervezet, több észak-alföldi, Észak-Magyarországon inkább Borsodban.
Vannak tapasztalati szakértők, akik hajléktalanok, mélyszegénységben élők voltak, akik fel lettek készítve. Nálunk a hálózatban a régiós képviselők így dolgoznak párban, egy szegénységben élő és egy szakember.