Katona Kriszta
Közösségi falfestés és a módszer, ami mögötte van
2011. július 28.
Lejegyezte: Knyihár Éva
Kriszta 2007-ben találkozott a közösségi falfestés módszerrel, amikor környezeti nevelőként a pécsi Zöld Híd Alapítványnál dolgozott. Berecz Ági kolléganőjével kaptak egy meghívást Nicaraguába, egy csereprogram keretében mehettek ki, és tanulmányozhatták az ottani programot. Nagy hatással volt rá ez az utazás, és hazaérve azonnal elkezdték a helyi csapatok szervezését. Szociális munkásokat, ifjúsági munkásokat, közösségfejlesztőket, ifjúságsegítőket és egyéb érdeklődőket hívtak a csoportba.
Utcai képzőművészet – Életre keltett falak című, újdonság erejével ható projektjük 8 szervezet összefogásával valósulhatott meg, ami figyelemre méltó teljesítmény. Bizonytalanok voltak a projekt fogadtatását illetően. A legextrémebb helyszín a fiatalkorúak börtöne volt. Ez egy olyan közeg, ahol a fiatalok nem hogy elismerést nem kaptak, de résztvevői sem voltak semminek. A falfestés az ő vezeklésük volt, jelképesen leomlott egy fal bennük, köztük és a társadalom között.
A módszer lényege: az emberek közösség-befolyásoló képességére való figyelemfelhívás, annak tudatosítása, hogy befolyásolhatják környezetüket. Ez a művészetterápiai módszer egyfajta tudatformálás is. A módszerben fontos a közösségfejlesztés és a személyiségek kibontása. Eredménye: hatalmas közös alkotás, amely azt bizonyítja, hogy van hitük és alkotóerejük. Fontos a minőségi munka, egy lépcső, mely utat nyit saját maguk felé, s ez jó talaja a továbbfejlődésnek.
Nagy kérdések: hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a megkezdett folyamatot? Hogyan lehet megújulni, további embereket bevonni, fejleszteni?
Páran kiváltak az eredeti csapatból, de a mai napig használják a technikát. Kriszta hiszi, hogy a módszernek terjednie kell, be kellene vinni az intézményekbe: iskolákba, ifjúsággal foglalkozó szolgáltatásokba, ellátásokba, jó módszer lehet a szervezetfejlesztés területén is.
Most a legfontosabb, hogy stabil állapotot kellene elérni, aztán fejleszteni a módszert, és továbbadni.
Arra a kérdésre, hogy miért nem elég a produktum, a kész fal élménye, Kriszta válasza: van, ahol könnyen ott tudjuk hagyni a közösséget, de van, ahol „megpiszkáltuk” a közösséget, kibuggyant egy energia, ott érdemes lenne folytatni, tovább lehetne fejleszteni.
Személyiségfejlődést elindítani nagy felelősség egy közösségben. Sosem tudhatjuk, hogy egy szó vagy egy érintés milyen hatással van valakire. Azt, hogy meddig maradjunk, befolyásolhatja, hogy mekkora és milyen a konfliktus, mely meghatározza az adott közösség állóképességét. Itt felelősség lehet a maradás.
A különböző helyszínek és csapatok szervezésénél nagy különbségek volt a bevonódás foka és a csapatok összeállítása terén. A csatlakozás mindenhol önkéntes volt, a befogadó pedig intézmény. Kivéve Pécsbányán, ahol a közösség minden intézményen kívül élő helyi lakosság (fiatalok) volt. „Háború” dúlt körülöttük, feszültségekkel teli légkör, így nem volt kinek továbbadni az ügyet.
Nem rajzolni és festeni tanítanak, hanem ezek segítségével önkifejezést, melyek így egy fejlődési folyamat eszközei. Feladatuk: támogatás, dicséret, kísérés a kibontakozásban, megerősítés az alkotásban.
Nicaraguában a szabadművészet korai kifejezése később oktatóvá teszi a fiatalok egy részét.
Vercseg Ilika: ha a módszert beemeljük egy közösségfejlesztési folyamatba, akkor a lényeg a módszerben, hogy teszek valamit, csinálom a dolgom, együttműködöm. Vannak emberek, akik nem tudják magukat verbálisan kifejezni, de valamilyen művészeti alkotás által igen.
Kriszta elmondta, hogy az akciók lázba hozták az embereket, nem lehetett nem bevonódni, igények fogalmazódtak meg, spontán csoportok jöttek létre. Pld. főzőcsoport alakult, családok álltak meg egy rövid alkotásra.
Hozzászólás: az egyszerű szimbólumok használatával egyértelmű üzenet jön létre, ami túlmutat az alkotói közösségen.
Kriszta terve, hogy egyéb közösségi művészeti módszereket ki akar próbálni: cirkuszművészet, kézműves tevékenységek, mozgásművészet, drámapedagógia.
A módszer Nicaraguában magas szinten áll, a „nyelv” alkalmas a hatalomnak való üzenet megfogalmazására is. Pl. a diktatúrában a falfestés elfogadott módszer volt a nemtetszés kinyilvánítására.
A nemzetközi irodalmakban megtalálható 3 legfontosabb megközelítés, amire a Funarte (a nicaraguai szervezet) alapozta a módszerét:
- Paolo Freire: tapasztalati, részvételi tanulás/pedagógia,
- Franz Cizek (cseh): szabad alkotás lehetősége,
- Malcolm Ross és Robert Whitkin: érzelmi intelligencia fejlesztése.