Vendég: dr. Kósa Karolina
Lakatos Bianka, Góré Borostyán Leona
Házigazda: Péterfi Ferenc
Kósa Karolina:
A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán tanít, fő szakiránya az egészségfejlesztés, az oktatás és kutatás területe. Ebben a közösségfejlesztésnek nagy jelentősége van, és ennek kapcsán kezdett együttműködni Péterfi Ferivel.
Az Opre roma (cigányul: Állj fel) egyesület tagja és irattárosa.
Két fiatal lánnyal érkezett:
Lakatos Bianka 14 éves, édesanyja az egyesület korábbi elnökhelyettese, hetedik osztályos tanuló, és topmodell szeretne lenni. Góré Borostyán Leona több rokona is egyesületi tag, hatodik osztályos, és cukrász szeretne lenni vagy pincérnő.
1999-ben az egyetem Népegészségügyi Kara pályázott egy kiírásra, amelynek témája a magyarországi cigánytelepek felmérése volt, és amelyet meg is nyertek. Azt vállalták, hogy a felmérést a helyiek bevonásával végzik, az egyetem oktatói készítették el a vizsgálati tervet, logisztikát és az adatelemzést, de a terepi adatgyűjtést helyi roma kérdezőbiztosokkal hajtották végre. 2000-2005 között mind a 19 megyében folytatták a kutatást.Összesen 735 telepet találtak, 130 ezer ott élővel, akinek 75 %-a romának vallja magát.
Egy olyan hatalmas problématömeget találtak, amelyet belátható időn belül lehetetlen megoldani. Debrecenben is találtak több telepet, és 2003 év elején első lépésként nekiláttak a környezet rendezésének, hogy megszüntessék a borzasztó állapotokat (egyetlen közcsap 80 emberre, szigetelés nélküli, döngölt padlós házak víz és villany nélkül) a telep – volt téglagyár – területén.
Egy önkénteseket szervező ifjúsági civil szervezet segítségével a házak felújítását tervezték, de végül technikai problémák miatt egy-két napos szemétgyűjtést, illetve az óvoda területén kertrendezést szerveztek. A kontakt személy a tábor előtt egy héttel sajnálatos módon börtönbe vonult, így új kapcsolattartót kellett keresni. Balogh Gyula igazi gyöngyszeme lett a programnak, és kiderült: van értelme a dolognak, a segítők és a telepiek lelkesen láttak munkához – a víz hiánya helyett inkább a patkányok jelenléte zavarta őket. Újabb pénzösszeget sikerült megpályázni, ezúttal az Egészségügyi Minisztériumtól, s így ősszel elindult a program. Egy éven keresztül kéthetente a debreceni roma közösségi házban 3-4 órás közösségi találkozókat tartottak. Busz hozta a telepről az embereket, meleg étel várta őket, és a végén busszal vitték haza őket.
A lakhatás az első számú probléma, amely életük minden szegmensét érinti. Ezért 2010-re egy lakhatási programot próbálnak összehozni 14 család részére.
Megalapították az Opre roma egyesületet, a háromtagú vezetőség minden tagja roma származású. Kósa Karolina tagja az egyesületnek, irattáros, ami kulcsfunkció. A deprivált közösségnek többek között az is gondot okozott, milyen címre jegyeztessék be az egyesületet, mert egyik tagnak sincs legális jogcíme a házhoz, ahol lakik. A legkülönfélébb fórumokhoz pályáztak lakhatási megoldással. Az önkormányzattal hosszas egyezkedés után az egyik telep felújításába – elvi lehetőségként belement, ám mire sikerült a terveket leegyeztetni, visszavonták a beleegyezésüket. Pert indítottak, de tudták, hogy el fogják veszíteni. Az első három év alatt a csapat kilakoltatását próbálták megakadályozni. Az önkormányzat el akarta a területet adni. Jogsegélyt kértek, a bíróság húzta az időt, másfél év alatt születtek meg a határozatok. Idő közben a társaság egy része elköltözött (Bianka és Borostyán is), a belső feszültségek miatt.
Bianka: Nem volt áram, mindig veszekedés volt, kiabáltak, összeverekedtek, este soha nem tudtak aludni. Ahova költöztek, csendes, nyugodt hely. Jobb, mint a régi, mert nincsenek patkányok, van áram és víz. Most jobban szeretnek ott lenni.
Karolina kérdésére – ti szegények vagytok? – a válasz, hogy nem, ők nem szegények.
Ki a szegény? A hajléktalanok, akik kint laknak az utcán, nincs pénzük, ennivalójuk. Biankáék segítik a szegényeket, Krisztián megveszi az ennivalót nekik, legszívesebben nyitna egy szállót a hajléktalanoknak. Azért ennivalót vesz és nem pénzt, hogy ne italra költsék.
Elvégeztek egy egészséghatás-elemzést annak kiderítésére, hogy mi a költségesebb megoldás, a lakhatási lehetőség biztosítása vagy a kilakoltatás. Kiderült: a kilakoltatás költségei ötszörösen meghaladják a lakhatási projekt költségeit, de a kilakoltatással a helyi önkormányzat nyer, míg a lakhatási projekttel veszít. A helyi szociális lakásellátásban erős piaci elemek vannak. Nincs ma valódi szociális bérlakás-program Magyarországon.
Ha emberi életkörülményeket biztosítanak a hátrányos helyzetűeknek, sokkal jobbak a munkavállalási lehetőségeik. A tanulás is sokkal nehezebb villany, víz nélkül.
Tervük az, hogy a lakásprojektbe úgy szálljon be az önkormányzat, hogy a közmunka programokban preferáltan kezeli a projektben lévőket.
2009-ben találtak egy felújítható ingatlant, és kidolgoztak egy tervet a megvalósításra. A Habitat for Humanity (http://www.habitat.hu/) segítségével felújítják az egész telepet (22 ház), az Önkormányzat pedig hozzájárul a projekthez, és odaadja a 4 üres lakóegység bérlőkijelölési jogát. Ezzel nettó profitot tudtak volna szerezni az Önkormányzatnak.
Katalin Barescu román szociológus, 2007-ben összefoglaló tanulmányt írt a román cigányközösségekről. Leírja, hogy a leghátrányosabb helyzetű családokat csak fokozatosan lehet fejlettebb komfort fokozatba vinni. Nem lehet kivenni a földpadlós lakásból 7 fős családot és berakni az összkomfortosba. Egy alacsony jövedelmű család nem tudja a távfűtéses vagy gázfűtéses lakást megfizetni. A fatüzelésű lakást rezsijét szabályozni tudja. Sok ilyen részlet van. Középosztálybeli ésszel nehéz megérteni, miért nem lehet beköltöztetni őket az összkomfortos lakásba, miért nem tudják azt kezelni. Mintha egy középosztálybelinek felajánlanák, hogy költözzön be egy kastélyba, amely 24 hálószobás, több fürdőszobával és konyhával, kertésszel, inassal stb. rendelkezik. Azt mondanák neki, hogy tessék beköltözni, tessék fizetni a számlákat, a személyzetet ott, ahol a havi villanyszámla 50000 Ft.
A nagyon deprivált család inkább eladja az összkomfortos lakást, vesz egy kicsit jobbat, mint amiből jött – mert azt képes kezelni –, és a különbözetet feléli.
Miközben liberális, demokratikus társadalomban élünk, aközben a lakhatás tekintetében az építési szabályzatokkal ellehetetlenítjük a legkiszolgáltatottabb rétegeket. Ez általános probléma, korlátozások, szigorítások történnek a lakásviszonyokban, ami a hajléktalanok tömegét növeli.
A jelenlegi legfontosabb cél egy éven belül felkészíteni a csapatot, hogy megértsék, milyen bonyolult a közmű-ellátást létrehozni, miért fontos fizetni a számlákat. Ellátogattak bio-falvakba, a vályogtégla-vetést, vagy tetőre csőrendszer összeállítását megtanulni, ami biztosíthatja a melegvizet. Egy debreceni építész helyreállítási tervet készített a telepre. Idén februárban kiderült, mégis fel akarják számolni a telepet. Most a privát szférában, illetve az egyházzal épít kapcsolatokat. Szeretnék egy ingatlanfejlesztőnek felajánlani, hogy a rossz állapotú ingatlanok felújítását elvégzik a telepiek bérlőkijelölési jogért cserébe. Az ingatlan többi részét a tulajdonos felparcellázhatja, és eladhatja. Előállítják az értéknövekedést saját munkával. Halason van létező példa erre.
Kérdés: kik fogják elvégezni a felújítást?
Krisztián, Erika, Margit 45 kg, de elképesztő energiái vannak – mindenkit be tudnak vonni a gyerekeket is. Tudja, mindenki, hogy nélküle nincs lakás, dolgozni kell.
Bizonyítani szeretnék, hogy egy elfogadható árú bérlakást fenn tudnak tartani, főleg, ha több család van együtt (közösség). A szomszédok kezelésére is van terve, olyan területet keres, ahol viszonylag kevesen vannak, és aki odaköltözik, vállalnia kell, hogy ott cigány családok élnek. Nem cigánylakhatási, hanem szociális bérlakás-projekt.
Péterfi Ferenc kérdése:
Az Önkormányzat miért és mikor döntött úgy, hogy eladja a területet ahelyett, hogy a felújíttatná az ő segítségükkel?
Válasz: Az önkormányzatokat rövid távú gazdasági érdekek vezénylik, a lakásprojekt kifejezetten hosszú távú, pénzügyileg soha nem fog megtérülni, de más módon igen: a gyerekek magasabb iskolai végzettségével, a magasabb foglalkoztatottsággal. Ezek nagy része nem az önkormányzathoz jut vissza. Ez a gondolkodásmód teljesen általános ma Magyarországon. Pénzügyi prés alatt vannak.
Az önkormányzatok és politikusok a többségi igényeknek próbálnak megfelelni, és ma szegényeknek, rászorulóknak olcsó lakást szerezni nem népszerű, elveszíti a következő választást. A többség azonnal feltenné a kérdést: neki mért kell a drágább lakást fizetni?
Ezek nagyon érzékeny kérdések. A többség kényszeríti erre a politikusokat.
Vercseg Ilona: A kislányok hogyan kerültek Bodaszőlőre?
Kilakoltatás kényszere miatt, a családdal együtt.
A lányok kisegítő iskolába járnak. Bodaszőlő tulajdonképpen egy gyümölcsös, nem téliesített bódékkal. A hajdúböszörményi önkormányzat felvette a kapcsolatot a Habitat for Humanity-tel. Böszörmény nem szeretné látni azt a gettót, ami ott kialakulóban van.
Péterfi Ferenc: Amit elmondott most, az is 6-7 év. A legnehezebb dolognak látja ilyen hosszú távon fenntartani a reményt.
Válasz: nem könnyű megoldani, hogy a frusztráció elviselhető legyen. Színes programokat szerveznek, kirándulásokat, táboroztatás, fürdőzést – élmények vannak, szeretik, sokan jönnek. Szomorúság, hogy az idei pályázaton nem nyertek pénzt nyári táborra. Abszolút Csináld magad mozgalom. Amióta az első kontakt személy kiszabadult a börtönből, kialakult a rivalizálás. Deprivált csapattal nem lehet leosztani a feladatokat.
Kérdés: Elvi kérdésről érdekli a véleménye.
Erős szakmai irányzat: szegregáció a legszörnyűbb dolog a világon, ha meglévő telepet fölújítanak, azzal tartósítják a szegregációt.
Létezhet jó megoldás?
Válasz: A kérdezőbiztosokkal együtt fogalmaztak meg az ajánlásokat. Ők mondták, hogy vannak olyan telepek, amiket nem kéne felszámolni. Az adott közösséget kell megkérdezni, mit szeretne. Az adatgyűjtés után ellenőrzést végzett kollégájával és a kérdező biztossal a felmért terepn 10 %-át. Négyezer km-t autózott. Meg tudja erősíteni, hogy sokfélék ezek a telepek. Meg kellene kérdezni az ott lakókat, vannak, akik nem akarnak elköltözni és vannak, amiket el kell dózerolni.
Nem tud elképzelni olyan helyzetet, amiben létezhet egy olyan megoldás, ami mindenre jó. Lehet a szegregáció jó és rossz megoldás is, ezt a közösségekkel együtt kéne eldönteni.
Az egyenlőtlenségek felszámolásával érdemes a folyamatokat úgy szabályozni, hogy a végeredményt kérjük számon. Ha a pedagógusokat hozzáértőnek, szakembernek tartjuk, akkor bízzuk rájuk a gyerekeket, és a végeredmény függvényében jutalmazzuk őket, ha sikeresek, és büntessük, ha nem hozzák az elvárható színvonalat. Majd ők ki fogják találni a jó módszereket. Az egészségügyi rendszerben érdekel valakit, hogy mi a végkimenet? Temérdek pénzt teszünk az oktatásba, mit produkál ezért cserébe? Honnan van félmillió funkcionális analfabétánk. Egy 16 éves gyerek nem tud adóbevallást kitölteni. Nem szoktunk az életben semmilyen végeredményt számon kérni, mindig csak a folyamatokat nézünk.
Veszélyei vannak, ha 6-8 millió Ft-ért létrehoznak egy lakást, vajon hogy védik ki, hogy az uzsorások ne akarják megvenni 8-millióért, azután továbbadni tízért. Ezért nem gondolkodnak magántulajdonban.
Ilika: Komoly dilemmákat vet fel ez az egész próbálkozás, a beavatkozás más emberek életébe. Ez a közösségfejlesztőknek is gondja (ő is vívódik ezzel). Ebben a példában hatalmas emberség, kitartás működik. Kinyitni a világot a felelősségre. Kiránduláskor meglátnak más világokat, beléjük csepegtetünk vágyakat. Talán másképp is lehetne, ez óriási felelősség. Úgy érzi, Karolináék jól csinálják. Visszautalva a tegnap esti filmre (Örvény), ott Emmi esetében szembesülhettünk: mit jelent vágyak nélkül élni.
Megkérdezni őket, hogy mit akarnak – ez nagyon nehéz. Budapesten, a Dzsumbujban tökéletesen ellenőrizetlen a létszám, akár tízszerese, ha ott megkérdeznék, mit szeretnének, akkor panaszkodnak. Ráadásul még az életük is veszélyben forog – bűnözés, kábítószerezés –, mégis azt mondanák, hogy ott akarnak élni. Kiismerik magukat mégiscsak Budapesten vannak, a lehetőségek kapujában, ha megszűnik, fogalmuk sincs, mit lehetne tenni.
Van egy határ, amikor nem a megkérdezés, hanem a felszámolás a megoldás.
Azt tapasztalja, hogy a cigánysággal kapcsolatban nem lehet általános kijelentést tenni, annyira heterogén, különböző a társaság, de azt is látja, hogy egységes. Jelentős spirituális kiéhezettség él a legelvetemültebbekben is. A szükségletek nagy része nem materiális, ezeken keresztül meg lehet próbálni az együttműködést. Nagy részük roncs közösségben él. Egymással is jelentősek a villongások.
Ligeti Juli jegyzete