Pörös Béla: Korkép – A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei az ezredforduló utáni Baranyában
Péterfi Ferenc házigazda:
Régi kollégánk, baráti szakmai kapcsolatunk van Pörös Bélával, aki pécsi, egy ifjúsági egyesülettel foglalkozott. Utóbb tudtam meg, hogy elvégezte a szociológia szakot, és egyre inkább a szegregációs folyamatok kezdték izgatni. Fényképezett, mindig volt nála fényképezőgép, egyre jobban elmélyült ebben, s már több kisebb albumot láttam tőle, pl. a Korképek címűt, amit most ide is elhozott.
A mai fő téma egy kutatás bemutatása lesz a tegnap este Pettendi Szabó Péter filmjében és fotói között szereplő Besencén végzett fejlesztői programjáról.
Pörös Béla:
Két dolgot mutatok be: a képek, amiket láttok, 2006-ban a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács részére készült kutatás keretében készültek. A kutatás tárgya a leépülő dél-dunántúli területek helyzete volt, amelynek fő jellemzője, hogy nagyon magas a szegények, az iskolázatlanok, ezen belül a romák aránya.
A másik téma, hogy a rendszerváltás óta, milyen folyamatok járultak hozzá ebben a régióban, a leépüléshez. A bányavidékeken jelentős munkaerő-leépülések történtek, amelyek felgyorsították a szegregációs folyamatokat.
Mi is az a szegregáció? Több válfaja van. Amiről most beszélünk, az a térbeli szegregáció, ahol különböző lakóterületek különülnek el. Két irányú lehet: vagy a gazdagok különülnek el a szegényektől, vagy a kedvezőtlenebb gazdaságú társadalmi csoportok különülnek el a gazdagoktól.
Besence a régió jellegzetes települése, a szerkezete kedvezőtlen, a régióban magas az aprófalvak aránya, nagyon sok helyen 500 fő alatti a népesség.
A rendszerváltás után bekövetkező negatív folyamatok hozzájárultak a leépüléshez, a kulcsszerepet játszó nagyipar, a bányák, építőipari vállalatok, tradicionális üzemek (pécsi kesztyűgyár, szigetvári kesztyű- és konzervgyár) megszűntek. A foglalkoztatási helyzet a meglehetősen visszaesett, a gazdasági struktúra megváltozott. Az új ipari-gazdasági szervezetek kvalifikált munkaerőt igényeltek, magas lett az inaktívak aránya, a korábban aktív munkaerők is munkanélkülivé váltak. A korábbi ingázók egy része alkotja a dél-dunántúli megyében a gettósodó kistérségek jelentős részét. Mindez kihatott a szociális ellátásokra is a rendszerváltás után. Emelkedett az anyagi okok miatt veszélyeztetett kiskorúak száma, valamint a különböző önkormányzati szociális kiadások költségvetése is.
A gazdasági térszerkezet átalakulása nem a rendszerváltással kezdődött, a leépülés jelei már korábban is mutatkoztak. A sellyei kistérség az ország elmaradott területe volt, az alapvetően gazdasági alapokra épült kistérség 40-50 km-es körzetében nincs város, a mezővárosi tradíciók gátolva voltak, a Szigetvárra és Pécsre ingázást komoly közlekedési elzártság, az utak nagyon rossz minősége akadályozta.
A rendszerváltás után a korábban hátrányos helyzetű kistérségek mellé újabbak zárkóztak fel, a Pécs körüli agglomeráció köré szerveződtek nyugati irányban újabb kistérségek.
A kutatás során vizsgálták a lakás és életkörülményeket is. A leépülés mellett megjelent a lakásszegénység, a rossz minőségű lakások magas aránya. A megyében viszonylag jó a lakáshelyzet, környező térségek rontják a statisztikát. A lakások komfortfokozata rossz.
A 80-as évek végére Baranya megyében felszámolták a cigánytelepeket (60-as évektől), újabb, nem hagyományos értelemben vett cigánytelepek jelentek meg.
Magas az állami gondozásba kerülő gyerekek száma, nemcsak vidéken, hanem Pécsett is. Itt elsősorban a korábbi ipari körzetek mellé települt lakóterületeket érinti, a rossz minőségű lakások miatt a szegregáció újabb formája jelent meg: a lakótelepi szegregáció.
Kérdőíves kutatást folytattak, az önkormányzati statisztikában szerepelt magas segélyezettek aránya kapcsán. 654-ből 140-ről érkezett visszajelzés. Legtöbb szegregált lakóterület Siklósi, Szigetvári kistérségben van. Minden második falu szegregáltnak tekinthető. A városok belső területei, az ipari üzemek közelében, a régi munkástelepeken és a roma telepeken.
Kérdés, hogy az uniós támogatások mennyire segítik a problémák megoldását. Ilyen célokra nem is nagyon költöttek a helyi önkormányzatok, másrészt nemhogy csökkentik a különbségeket, hanem növelik, a HEFOP programban pl. pont a legrosszabb helyzetű kistérségek kapták a legkevesebb támogatást.
Az illegális lakóhelyek főként a városokra jellemzőek, a városok szélén alakultak ki, elsősorban Budapesten, de Miskolc, Szeged és Győr környékén is – hétvégi házak, hobbikertek területén. Budapesten pl. a „sherwoodi” erdő ilyen terület. Az itt élőkre jellemző, hogy lakótelepi lakásukat elárverezték, és nem akarnak a gyermekvédelmi intézményrendszerbe bekerülni.
Besence tipikus ormánsági falu. Az 1750-es évek után rendelet eredményeképpen nem volt annyi föld, hogy az utódoknak tudják bővíteni. Egy családban ezért csak egy gyerek születhetett, hogy ne kelljen felosztani a birtokot. Ennek következtében a népesség nagyon alacsony, a legkisebb 80 fő,a legnagyobb 1000 fő.
A „Gondoskodó falu” országos foglalkoztatási közalapítvány programjának (41 millió Ft) célja a falut és környezetét önellátóvá tenni, olyan műhelyeket létesíteni hosszútávon, amelyek fenntartható, helyi adottságokra épülő tevékenységeket nyújtanak.
Hangsúlyt fektettek a lakóházak külső felújítására. Fontos, hogy néznek ki ezek a falvak. Az Ormánság kiemelt gazdasági ágazata a falusi turizmus, Besencén sikerült elérni, hogy nem épült új ház. Jelentős a romák aránya, de ők is a régi, felújított parasztházakba költöztek be. Létrehoztak egy egyesületet, inkubátorházat építettek a helyi vállalkozások betelepítésére. Besence 133 fős falu. 20 munkahelyet létesítettek (kertészet, építőipar, piaci műhelyek), pl. megpályáztak egy munkát a 30km-re létesülő cementműnél, úgy tűnik, megnyerték, és ha elkészül, a besenceiek fogják gondozni a környékét. Állandó munkát biztosít legalább négy embernek a faluban.
A Lakóépületeket képzési programmal egybekötve újították fel gyakorlati munkaként. A résztvevők (a falubeliek) kaptak szakmunkás bizonyítványt is. A falu identitását megőrizni, fejleszteni – régi fotókat gyűjtöttek össze. A faluból származó embereket összehívták, ez nagy aktivitást váltott ki, és létrejött egy állandó fotókiállítás. Visszajöttek a régi lakók egy-két napra, a fényképekről való beszélgetés kommunikációt indított el a közösségben.
Egyesületet alapítottak: a kulturális tevékenységgel foglalkozók bonyolították a falutörténeti kiállítást, emellett elindítottak egy másik kezdeményezést is: pályázati pénzből egy teniszpálya építését, az ütőket ingyen kapták, és egy pécsi sportkör vállalta, hogy a teniszoktatót kifizeti. Szeptemberben rendeznek teniszversenyt 3 csoportban – gyerekek, felnőtt férfiak és nők.
Az inkubátor ház gyümölcstermesztésre alapulna, valamint a háztáji gyümölcsösökre. Az önkormányzat is részt vesz a programban, gyümölcsfákat telepítettek, amelyek terméseit itt dolgozzák fel (lekvár, pálinka). Fontos az összefogás, egyenként nem tudnának mit kezdeni a gyümölcsösökkel. Ez 10-12 embernek ad majd munkahelyet. Kitalálták, hogy a környező erdőből begyűjtik az erdei gyümölcsöket és feldolgozzák.
Horvátok látogatták meg a falut nemrég, és javasolták, hogy működjenek együtt egy határ menti inkubátorházzal. Innen kapnak 140e eurót a tevékenységre. Ez azt is jelenti, hogy a horvát piacon is megjelenhetnek a besencei inkubátorházban előállított termékek, még a tengerparton is.
Az inkubátorházban hűtőház is lesz, ha nem lehet piacra juttatni.
Kérdés: Tényleg olyan pici házakban laknak?
Válasz: Ezek putrik voltak, a 60-as években épültek arra a mintára, amelyekben eddig éltek (amikor betelepítették a romákat).
Kérdés: A kulturális főváros programja befolyásolja ezt a helyzetet? Pl. a Zsolnay gyárat átalakították.
Válasz: érdemben nem, eredeti programban volt egy szociális városrehabilitációs program, amit a városvezetés elrontott. A régi bányatelepek felújítását programozta volna.
Kérdés: Egységes falukép kialakítása volt szükséges. A falusi turizmus mire épül?
Válasz: Azért kell felújítani, van egy-két ház, ahol vendéglátóhelyeket lehet kialakítani, de ahhoz, hogy valaki odajöjjön a faluba, ahhoz jól kell kinézni a falu házainak. Ez nem került egy fillérbe se senkinek, az önkormányzat fizette, csak az anyagot kellett megvenni, iskolások végezték a munkákat. Voltak műemlék védettségű épületek, ahol a lakóknak más véleményüknek adtak hangot, de ezt el lehetett simítani. Bele akartak szólni egy-két dologba, szín stb., van is egy-két fura színű ház a faluban. A pécsi egyetem urbanisztikai tanszéke végezte a munkát.
Kérdés: Volt-e hatása a fejlesztésnek, felújításnak a többi településre, környezetre?
Válasz: másik 3 ormánsági falu hasonló programot kezdett el. Volt féltékenység is, több minisztériumból kaptak pénzt, és sérelmezték, hogy miért pont Besence, kistérségi társulásban mindig viták voltak. a többi településen nem pályáztak, virágosítottak, majd árvíz elvitte az utakat, mert az árkokat nem tisztították.
Kérdés: hogy képzeljük el, be lett-e vonva Besencén a falu közössége, mennyire volt tárgyalóképes az ott élő lakosság, falugyűlés, fórumok stb.?
Válasz: Nagyon vigyáztak, hogy minden előzetesen meg legyen beszélve. A 60-as évektől kicserélődött a falu lakossága. Amikor meghirdették a fotókiállítást, eljöttek Szombathelyről, Békéscsabáról, ahonnan elszármaztak, és amikor bejöttek a faluba, megdicsérték az új lakosokat (romákat), hogy megőrizték az értékeket. A betelepült Dráva menti cigányokról nem volt fénykép, ezért kezdték összegyűjteni az adatokat, hogy kerültek oda. Az árvíz elöntötte őket, és szétrajzottak az Ormánságba. Hat család így került Besencére, addig kutattak, míg Zokogáról (eredeti településükről) szereztek képet.
Kérdés: Hogy lesz ez megőrizve, megtartva?
Válasz: Legfontosabb, nem a falufelújítás, hanem hogy legyen állandó jövedelmük, lehetőleg fix állásuk, és akkor ők majd vigyáznak a házakra. Általában nem azért pusztulnak le, mert nem akarnak rá vigyázni, hanem mert nincs pénzük. Ezek az értékek elpusztultak, mert ahelyett hogy felújították volna, helyette építettek „CSÉ” (csökkentett értékű) házak.
A faluban nagy energiaigényűek a házak, elég sokat költenek rá, pedig szegény háztartásokról van szó, a fát az erdőből hozzák. A horvátok javasoltak pl. napkollektort. Pillanatnyilag nem tűnnek veszélyeztetve az eddigi értékek.
Uzsorásokkal kapcsolatosan, utalva Kóczé Angéla előadására: az Autonómia Alapítvány beindította az 5000 Ft-os kölcsönöket, így nem járnak az uzsorások Besencére.
Kérdés: Szereplők-e a falubeliek ebben a folyamatban? Van-e vita a közös ügyekben vagy csak polgármester a kulcsember.
Válasz: Pl. tavaly alapítani kezdték az egyesületet karácsony előtt. A mikulásnapi ünnepség szervezésekor kitaláltak egy színielőadást a gyerekeknek, a Ludas Matyit. Két héttel előtte találták ki, de megszervezték, és előadták december 6-án. A sellyei óvoda is behívta a felnőtteket. Ez is egy aktivitás volt, a szereposztásnál volt a próbán. Nem mentek a férfiak a kocsmába, hanem részt vettek a próbán. Ez az aktivitás jele. A jövőre nézve bíztató. Látják, hogy van értelme. Ezek fontos dolgok.
Iskola nincs, iskoláskorú gyerekek vannak
Megvan a régi iskolaépület, 1980-as évek közepéig az alsó tagozat működött. Most bejárnak Sellyére a gyerekek. Ez egy nagy probléma. Pont az identitásukat veszélyezteti, 10-12 gyerekről van szó.
Kérdés: Nem lehetne az azonos gondolkodású embereket egy találkozóra összehívni, erősíteni bennük a tenni akarást? Felajánlja a 156 fős Pusztataskony együttműködését egy találkozóra a besenceiekkel.
Ligeti Juli jegyzete