Mindannyian érezzük, hogy jelenleg a társadalomban a szolidaritás kulcskérdés. Nekünk vajon mit kell tenni, hogyan tudunk segíteni másoknak, hogy önmaguk sorsát jobbra fordíthassák. Ezek nagyon komoly kérdések.
Ha egy kis lépést teszünk, hogy a társadalomban működjenek az összetartó erők, akik ténylegesen közösségekké teszik a társadalmat, akik figyelnek egymásra, tenni akarnak másokért és önmagukért is. Ha mások gondját megértjük, mi is gazdagabbak leszünk. Tudjuk, hogy mi az a lehetőség, amivel mindig jobbá lehet tenni a környezetet, amelyben élünk.
Alapvetően fontos ez a kérdéskör, és ma Magyarországon a társadalomból hiányzik. A kívülállók rácsodálkoznak: miért teszed? Nincs jobb dolgod? Erre is kell, hogy legyen magatartási mintánk.
A szakirodalom szerint nő a társadalmi szakadék a települések, a települések közösségei között. Szükséges valamit tennünk.
Egy megyei művelődési központban felkérést kaptunk, hogy egy településen, ahol sok fiatal is élt, készítsünk felmérést, mit akarnak az ott élők, mert igazából nem akartak semmit. A felmérés során mindenhol azt mondták: szükséges lenne egy játszótér. Amikor rákérdezett: miért nem csinálnak egyet, a válasz ez volt: Én kezdjem? Kezdje más! Az együttműködés első jeleként végül helyi összefogással elkészült a játszótér.
Nem csodákat akarunk megvalósítani, hanem saját környezetünket élhetővé, számunkra megfelelővé alakítani.
Ez a néhány nap, a VII. Nyári Egyetem erről fog szólni. Az utolsó nap kifejezetten a cselekvésre orientálásé. Ehhez kívánok sok okulást, élményt. Az ismerős arcok mutatják, hogy minden évben olyan munícióval mennek el, hogy a következő évben is visszatérjenek.
Jövőre viszontlátásra itt, Kunbábonyban.
A jegyzetet Ligeti Juli készitette.