Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán

Örvény c. film vetítése
Utána beszélgetés az alkotóval, Szekeres Csabával és ötletadójával, L.Ritók Nórával
Házigazda: Giczey Péter

L. Ritók Nóra címszavakban az előzményekről:
- Nem akartunk elitiskolát.
- Szerettük volna, ha egy jó integrációs program szerint dolgozhatunk,
ami tükrözi a helyi társadalmi összetételt.
- Egyszerűen működött a szociális érzékenységünk.
- Azt láttuk, hogy velük igazán senki sem törődik.

Kérdés: Mi lett a történet szereplőivel?
Válasz: A beteg kisfiú ingázik kórház és iskola között, csontvelő-átültetésre vár. A kórházi ágyról nem jelentik ki, ezért nem tudja az utazási költségtérítést megkapni az OEP-től. Az anyuka nem tud írni, nem tölti ki a kedvezményeket kérő papírokat. Az iskolakerülő kislányt sokáig tartották a családjában, mert csak a testvéreivel együtt lehetett volna állami gondozásba adni. Később találtak a Minisztériumban egy embert, aki el tudta intézni, hogy csak ő kerüljön intézetbe, a testvérei nem – egy felfedezett paragrafus alapján. Emiatt a helyi gyámügyesek ellenségnek tekintik, de a kislánynak jobb lett így. Felmerült a szexuális inzultálás gyanúja, ezek után kétséges, hogy jó lett volna-e, ha otthon marad. Ez a gyerek lelkileg megélt már annyit, hogy ez megoldás számára. A kicsik még nem érettek arra, hogy elszakítsák őket az anyjuktól.

IlikaVercseg Ilona kérdése: Ez egy iskolán kívüli foglalkozás? Ezek a rajzok az általános iskolában készültek?
Válasz: Egy anyuka adta a művészeti iskola módszertani részét.

Kérdés: Szerintetek hogy lehet segíteni, milyen lépések kellenének?
Szekeres Csaba reflexiója: szerinte a legnagyobb probléma, hogy a segítőknek összehangoltan kellene dolgozniuk, ez nem működik. A titok: Nóra személyisége. Hogy miért nincsen nála 8 órás munkaidő, az ő módszerét, hozzáállását hogy tudja működtetni, hogy lehetne ezt konkrétan mások számára módszerré tenni? A legnagyobb probléma, hogy egyedül van. A segítség a probléma szintjén: munka kéne, gyerekekkel foglalkozni kéne, szükség van ételre, ruhára, megtanítani dolgokat: pénzbeosztás stb. Ezekre meg lehet tanítani, de az odafordulás mikéntjét nehéz elsajátítani. Ebből fakad a konfliktus, ami most kialakult. A gyámügy számára ez hivatali baki volt, ha egy gyerek megy, megy az összes többi is. Jóhiszemű baki, aminek senki nem nézett utána. Minisztérium szintjén utánanéztek, és kiderült egy hiba, a dominósor elindult és bűnöst keresett. A bűnöskeresés odáig fajult, hogy nyilván Nóra a bűnös. Érdekes, hogy miért nem a lényegi hibára figyelünk oda, miért arra, hogy ki tehető felelőssé, elveszik a valós felelősség. Egyik lehetséges mód: sokat kellene beszélgetni ezeknek az embereknek egymással (segítők, Nóra, háziorvos, védőnő stb.) Legyenek közös fórumok, ahol nem közös bűnbakkeresés folyik, és emberként, nem pedig munkaköri leírásként lehet beszélgetni. El kéne indítani egy tanulási folyamatot, amelyben az adományozás mikéntje fejlődési lehetőséget jelent. Alapítványok és pénzek – pl. pályázatírója legyen a falunak (Told) vagy legyenek, akik segítenek, hogy a megfelelő adományok a megfelelő helyre kerüljenek. Az adományozás (karácsonyi) során két ütemben adtak ajándékot, és mire a másodikat kiosztották, az elsőket ellopták. Vagy pl. tavaly megkérdezték egy családon belül a gyerekeket, mire vágynak. Két kislánynak sose volt olyan babája, amit kocsiban tologathatnának. Megvették nekik a segítők. Nem tudtak vele mit kezdeni, hiányzik a beteljesített álom örömének élménye náluk.
Szekeres Csaba vágy, hogy meg tudjuk tanítani az ottani segítőket arra, amit Nóra csinál. Emberi odafordulásra van szükség, embernek, nem problémának nézni a másikat.

Nóra: a helyi intézményrendszer nem képes lebonyolítani pl. az élelmiszerosztást. Ők (Nóráék) bonyolítják ezt. Nincs rá kapacitás. A gyámüggyel megromlott a kapcsolat, a többivel működik. Keresi, hol rontotta el. Megsértették az egyenlő bánásmód törvényét. Fogorvoshoz küldte a kislányt, az orvos nem tömte be a fogát.  Nóra ismételten elküldte a gyermeket, és kérte: adja írásba, hogy nem tömi be a fogát. Ezek után megfelelően ellátta a gyermeket.
A szemléletbeli különbség a gond, Csaba kívülálló, de emberként meg tudja érteni, ha azt mondja a segítő: ennyi az erőm, nincs tovább. De amikor látod, hogy éheznek, akkor nem tudod azt mondani, hogy majd holnap esztek.

Kérdés: milyen céllal készült a film?
Filmként. Nézze-lássa, aki tudja. Moziban lesz szeptembertől, két fontos célja van: az egyik, hogy kiknek szól Azoknak, akiket érdekel, hogy hol élünk. Tapasztalata szerint sok embert érdekel, a visszajelzések is ezt mutatták, nem szakmabeliektől is.
Másik cél: szembesíteni saját magunkat saját magunkkal. Aki tud bármit is tenni, az tegye meg. Nem Told az egyetlen, csak emblematikus példa, ha ott el tud indulni valami, máshol is tudjuk használni.

Péterfi Ferenc: Hányan csináljátok?
Láttok-e olyat, akik innen kikerülnek és a külső segítség partnerei tudnak lenni? Létre kellene hozni olyan viszonyt az ottaniakkal, amikor ők is elkezdik alakítani az életüket. Van-e abban tapasztalat, hogy aki az iskolából kimegy, a kooperációra érzékeny lenne?
Válasz: az adományozás rendkívül kényes dolog. Lealacsonyító lehet. Ami a gyereknél az alkotás, az a szülőknél a szükségletek kezelése, pl.: a házuk kimeszelése, csempézés stb. Mi  megvesszük az anyagokat, ők elvégzik a  felújítást.
A gyerekek másfajta szemléletet kapnak. Jó lenne, ha az általános iskola is építene a munkánkra. Ez a pozitív hozzáállás visszahat a családra, de jelen kell lenni (fényképezés stb.), hogy érezzék: érdemes csinálni. Eredmények pl. hogy csökkentek az iskolai hiányzások; kirándulás, táborozás beindult.

Szekeres Csaba: a film után volt egy alapötlet, hogy egy szakmai mag szülessen, olyan emberek mennének Toldra, akik segíteni tudnak ebben a tanulási folyamatban. Megismerik a problémákat, válaszokat adnak rá, tervet állítanak fel, ami a kooperációra épít. Nóra egyszemélyes, jó lenne egy tőle független szervezet, akik meglévő vagy leendő pályázatokat tudnak elérni, ezeken keresztül ezt az utat meg tudják nyitni.

Nóra: sokféle modell létezik, sok úton lehet elindulni. Az intézmények adminisztratív szabályok kereteiből nem tudnak kilépni az. Ne ügyekben, hanem családokban, problémákban gondolkodjunk, gerjesszük egymást. Hiányzik az együtt-gondolkodás kialakulása.

Szekeres Csaba: Aki indíttatást érzett a dolog kapcsán, kedvet érez egy pályázat kapcsán Toldnak segíteni, pályázatíróként melléállna, az elérhetőség Péternél. Hétfőn a Minisztérium bevonásával Told ügyében lesz egy megbeszélés.

Giczey Péter: Az Életfa Biharkeresztesen pályázatot nyújt be, három mélyszegénységben élő közösség felzárkóztatására, a helyi erőforrások felkutatására. Told lesz az egyik akcióközösség. Ha nyer a pályázat, optimista becslés szerint jövő tavasszal beindul.

Péterfi Ferenc: Egy másik program módszertani központként próbál meg segíteni. Nemcsak itt, hanem országosan is.

Szekeres Csaba: van-e tapasztalat más településekről?
Vercseg Ilika: külföldi tapasztalat, katalóniai nyomortelep újjáélesztése. Ezek a segítő emberek papírhoz azért ragaszkodnak, ez nyújt védelmet, ezt a csődtömeget nem tudják megoldani.
Katalónia: kormányzat és megyei kormányzat alapított egy 10 éves programot. Utána 20 segítőt alkalmaztak, nem gyám, védőnő, stb. hanem a program alkalmazta. Szociális munkásként, vállalkozásfejlesztés, szövetkezetfejlesztés. Az volt a dolguk, hogy beszélgessenek az emberekkel, kidolgozza a saját, gyakorlatias megoldását. Mindenki tudott valamit hozzátenni.
5 év után felülvizsgálták, majd több évre meghosszabbították.
(Magyarországon volt hasonló kezdeményezés?)
Magyarországon nem tud hasonlóról. Közösségfejlesztői feladat, nem optimista. Szakemberekkel beszélni tud, a közösségfejlesztés nem biztos, hogy működik. Másik vonal a képessé tétel. Nagyon lassan, kétségbeejtő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. A segítő rendszer diszfunkcionális.

Nóra: A pályázatokat párhuzamos kifizetések jellemzik. Az állam lemerevedett, egy sikertelen intézményi rendszert működtet, miközben pénzt áldoz a megoldásra a pályázatokkal. A program csak addig működik, amíg a pályázat pénzéből futja. A jó megoldások mind le vannak írva, de a gyakorlatban nem alkalmazzák.

Vercseg Ilika: Azt kellene elérni, hogy a projekt-bűvöletből jöjjünk ki, helyi fejlesztői alapok létrejötte alakuljon ki. Hajlandó lenne a kistérségben dolgozni.

Péterfi Ferenc: Magyarországon nincs ilyen, de vannak kis részdolgok, egyik sem komplett. Biztos, hogy ezt egy országos program nem tudja megoldani, érdemes lenne sugallni, hogy központilag ez nem megoldható. Helyben, megyében, településen felelős. A program első két évében általában még semmi nem történik, csak azt tanulják, hogy kell együttműködni.

Szekeres Csaba: Csak hozzá kell adni, nem megcsinálni. Idegenlégiósokkal kell elkezdeni. Ha valaki itt (a közösségfejlesztők közül) késztetést érez, szívesen verbuvál egy csapatot katalán mintára.

Vercseg Ilika: Járható út, bár sok pénz kell hozzá. Az a szörnyű, hogy ebben a politikai akarat nincs meg.

Velencei Ági: hiányérzet fogalmazódott meg benne, Olgáról beszélve. Borzasztó helyzetben vannak ezek az emberek, ő találkozott hasonló helyzetben lévő fiatalemberrel is. A rendszerbe az van bekódolva, hogy nem kap folyamatos lelki tréninget, amitől tovább tudna menni.

Ligeti Juli jegyzete

2 hozzászólás “Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán” bejegyzésre

  1. クロエ chloe 長財布 パラダイスピンク szerint:

    クロエ chloe 長財布 パラダイスピンク…

    Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán « Nyári Egyetem 2012 Kunbábony…

  2. コーチ COACH バッグ セールレビューを書いて送料無料正規アウトレットレガシーウィークエンドプリンテッドシグネチャーミディアムジップトップトートバッグ ライトカーキコーラル 激安 szerint:

    コーチ COACH バッグ セールレビューを書いて送料無料正規アウトレットレガシーウィークエンドプリンテッドシグネチャーミディアムジップトップトートバッグ ライトカーキコーラル 激安…

    Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán « Nyári Egyetem 2012 Kunbábony…