Jegyzet – VI. Nyári egyetem – Kunbábony, Civil Kolégium
Internet – blog – web2 – közösségi nyilvánosság c. műhelybeszélgetésről 2009.07.25. de.
Előadók: Kácsor Zsolt, Porcsin Zsolt (újságírók) és Huszerl József (informatikus)
Beszélgetésvezető: Giczey Péter
Téma felvezetése (Giczey Péter)
A társadalmi nyilvánosság funkcionális problémákkal küzd, mind országos, mind helyi szinten, a „rendszerváltó” magyar társadalom nem volt képes 20 év alatt a civil társadalom artikulációs nyelveként használó nyilvánosságot megteremteni.
Meglepetésként és antagonizmusként megélt tény, hogy az állam „lenyúlta” ezt a területet, s így gyakorlatilag azt – eredeti funkcióját vesztetten-, saját hatalmi gyakorlása eszközeként használja. A funkcionális torzulás velejárójaként, az eszközt bitorló, finom, de következetes módon óvja állásait. Ebben partnerek, ill. megtestesítők e gépezet távlatosan nem látó alkalmazottai (a hatalomgyakorló funkcionáriusok), akik néha zsigeri, néha szokásjogi mechanizmusaik rendelkezésre bocsátásával fenntartják e rendszert. (Pl.: bikacsökkel fenyítő, kritikát nem tűrő polgármester.)
Mégis lényeges dolog az, hogy a jövőlátó közösségeknek kell rendelkeznie olyan eszköztárral, amely a demokratikus nyilvánosság megteremtését célozza. Ilyen – kimondottan közösségi műfajként is funkcionáló – manapság az internet, blog, wiki, web2,…. Minden családban van már számítógép és valamilyen szintű gyakorlat is, persze a tanulási folyamat elengedhetetlen, hiszen mindez technikafüggő eszköztár, s mint ilyen alig követhető.
Kácsor Zsolt (Népszabadság újságírója Hajdú – Bihar megyében)
19 éve vagyok újságíró, s elkeserít az, amit a rendszerváltás utóbbi éveiben érzek csupán, hogy a nyilvánosság új módjaiban (internet, web2,…) artikulálódva, nem alakultak ki olyan normák, melyek valódi normává alakulva, hitelessé tehetnék a nyilvánosság tereit. Bizonyára következménye ez annak, hogy az állandó politikai erőtérben mozgó – s így befolyásolt – médiát nem tudja már tolerálni a társadalom. Eme közállapot – romlás miatt úgy tűnik számomra, hogy nincs igazán remény a demokratikus nyilvánosság kialakulására. Minden településen talán egy – egy helyi Don Quijote kellen!!
Porcsin Zoltán (Basahalom Boulevard közösségi blog szerkesztője, Hajdú Bihari Napló volt főszerkesztője)
Nem ért egyet az előtte szóló pesszimistába hajló konklúziójával. Helyzetértékelése és cselekvés potenciáljának indoklása a következő:
Fikció: Mi lenne, ha 100 év múlva egy fiatal történésznek rekonstruálni kellene korunkat, de úgy, hogy ehhez csakis sajtótermékek állnának rendelkezésre? (Azzal együtt vizsgáljuk ezt a kérdést, hogy tudott dolog, a sajtó csak a kritikai hátizsákkal együtt értelmezhető.)
Vizsgáljuk a vidéki médiát! Mit látna visszatekintve? Tökéletes állapotokat: Kiváló képességű és szándékú polgármestereket, kitűnő gazdasági szereplőket. Miért? Mert egyrészt külföldi tulajdonú, reklám bevétel orientált helyi sajtó, meg önkormányzati sajtó létezik, mely utóbbi a polgármester fénye emelésének eszköze. Nyilvánvalóak a torzulások.
Mit tehet az, akinek van alternatív és lényegi – tehát társadalmi közbeszéd rangját elérő – mondanivalója? Megcsinálja a saját médiumát! Ebből pedig a papír alapú drága, nyűgös, tehát adódik az internet alapú. (Jó példaként felemlegeti Csobánka és Cserépfalu blogjait!)
Következmények: A közösséget érintő - a hivatalos sajtó által került, elhallgatott – témák, reakciókényszer szülnek a problémagazdákban és a problémákban érintettekben.
Huszerl József (informatikus, Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya)
Meglátása szerint az internet, blog, web2, wikipédia,… lehetőségei már megvoltak régebben is az informatika technikai repertoárjában, de a konstelláció mostanság jött el csak. Felelőssége van a szoftverfejlesztőknek és a felhasználóknak is, főként az on-line és off-line használatok ritmikus használatát lehetővé tévő rendszere használatában!
Az igazán nagy probléma viszont az, hogy úgy tűnik nincs amit mondaniuk egymásnak a blogozóknak ill. a virtuális térben hálózatokat építőknek. Ez az igazi gond és a közösségi nyilvánosság kérdésében különösen súlyos, ha nincsenek közös, tartalmi mélységet, vitaalapot, megoldásra váró feladatot biztosító témák!
Kérdések, hozzászólások:
- Miért érzi a két Zsolt egymással ellentétesen a NET lehetőségeit, szabadságát? Válasz: KZS: Nem volt ennyi idő alatt sem normaképző erő, nincs strukturáltság, nincs rend mint egy újságban (pl.: vezércikk, kulturális rovat,…). PZS: Egy újságos standon sincs az, van érték és van szemét is, a felhasználó felelőssége a választás, Viszont megjelenik a lehetősége az azonos hullámhosszon lévők találkozásának!
- Ki moderáljon? PZS: leghatékonyabb a használó közösség által kialakított moderáció!
- Anonymitás – felelőtlenséget kell csupán vállalni! HJ: Én választok + van moderátor. PZS: a téma viszi a hangnemet (kvázi a témák moderálják magukat) pl.: informatikai szakoldalakon nincs durvasák, obszcenitás, de pl. politikában már igen! PZS: az anonymitás védi a pozitív, előremozdító véleményformálókat is! (U.is: biztonságban mondhatják el pozitív véleményüket!)
- Használja fel az informatika pozitív fejlődését az informatikai társadalom! Ld.: Varga Máté mintablogok – weben!
- Zárványossá, belterjessé válnak az internetes blog – közösségek is – leképezve ezzel a társadalmi izoláltságot (csoport, szervezet, intézményi) is! Épp olyan átjárhatatlan távolság, mint a földrajzi távolság volt valaha.
- Kereső rendszerek – gépi intelligenciája – elzár az infóktól, főleg az alternatív infóktól, véleményektől! (Pl.: leggyakrabban látogatott oldalakra való rákeresés)
- Van aki olyan hangnemben szeretne (arctalanul) beszélni telefonon is, mint az interneten.
- A virtuális kommunikációs tér csak előképe, előkészítője kellene legyen a helyi közösségi kommunikációnak, hiszen a problémamegoldás valójában ott keletkezik. Gond lehet továbbá, hogy kimegy a nagyvilágba olyan ügy, amely nem a nagyvilág kompetenciája. De lehet olyan ügy, melyet éppen a kikiáltás szorít helyes vágányba!
Szummázat: Tanulási folyamat visz el az új típusú, technikai alapú nyilvánosság eszközök használatához, de lényeges, hogy a közösségi nyilvánosság generálója, nyilvános, létező, működő közösség legyen, mert ennek tartozéka csak az előző!