Városmegújítás közösségi részvétellel

2009. 07. 24. Kunbábony

Ismét egy újabb közösségi részvétel esélyéről kezdődött műhely beszélgetés Kunbábonyban a Nyári Egyetem 3. napján.

Péterfi Ferenc elmondta, hogy ma, amikor uniós források állnak rendelkezésre városok felújítására, rehabilitációjára, szükségét érzik, hogy már a tervezési folyamatban a helybéliek, a városrészt használók is elmondhassák javaslataikat. Nem régiben egy kis team alakult azzal a céllal, hogy a funkcionális- és szociális város fejlesztés helyett város megújításként kerüljön definiálásra e projekt. A lelkes csapatban építész, tájépítész, közgazdász, szociológus és közösségfejlesztők ( Sain Mátyás, Bardóczi Sándor, Tarnai Mária, Pörös Béla, Péterfi Ferenc, Giczey Péter, Varga Máté, Peták Péter…) . Elképzeléseik megvalósításának forrása egy elnyert Norvég Civil Alap. Gondolataik abból  a tapasztalatból formálódott közösséggé, hogy azt látták, az eddigi hasonló felújításoknak a lakosság inkább elszenvedő alanyaivá váltak,  és ezen változtatni szeretnének.

Peták Péter azt fejtegette, hogy valós  város megújítási folyamatokban  a közösségi részvételt kell kezdeményezni főleg a jelenlegi aktualitások (pályázatok) miatt. Fontosnak tartja, hogy a tervezések kezdetén szólalhassanak meg az emberek, legyen átlátható, érthető, tér használható  minden folyamat.

Péterfi Ferenc példaként említette a Magdolna negyed „állatorvosi” esetét (érdemes rálinkelni). Hangsúlyozta, a tervezési folyamatoknak több szereplősnek kell lennie. A piaci szereplők, helyi hatalom, civilek, lakosság.

Sain Mátyás körkérdést tett fel, mit gondolnak a résztvevők  a város megújítás fogalmáról.

Elhangzott:

-         A közösség által használt terekről lehessen véleményeket mondani úgy, hogy az jól használható legyen, térjenek ki a közlekedésre, intézményekre, szolgáltatások hozzáférésére.

-         Legyen fenntartható, akadálymentes, közösségi terek alakuljanak.

-         Fel lehet mérni, milyen meglévő eszköztára van a városnak, központi értéke, újragondolni azok hasznosítását és fejlesztését, bővítését.

-         A közösségek bevonásával jobban magukénak érzik a megújulás után a várost.

-         Fel kell fedezni újra a várost. Ami mindennapos, nem figyelnek rá, látni kell új szemmel. A helyi közösség kulcsszereplő a tervezés időszakában, de a megvalósítás idején is.

-         Infrastrukturális megújulás. Valódi minőségi változás csak megfelelő térben lehetséges.

-         Az ott lakók szükségleteit fel kell mérni.

-         Fizikai, technikai változás.

-         Kérdezzék meg az ott élőket, milyen városban élnének szívesen!

-         A helyi értékek megtartása mellett a hiányzó és lakossági szükségletnek megfelelő szolgáltatások, intézmények létrehozását biztosítsák és megtartó szerepük legyen.

-         Élhetőbb város alakuljon, közösségeket teremtő.

-         Arra is gondolni kell a közösségek, helyi lakók bevonása mellett, akik a térségből használják e város részt szolgáltatásaival együtt.

A gondolatok összefoglalása után megerősítette Péterfi Ferenc az egyik kulcs tényezőt: A várost a környezetével együtt kell értelmezni.

Elhangzott, hogy a korábbi évek tapasztalata alapján amit az építészek terveztek, azt az emberek használva elfogadtak. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha a közösségi tervezést komolyan vesszük. Sok esetben kimarad a fizikai környezet használható átalakítása.

Folytonos folyamatokat, belső spontán folyamatokat is figyelni, használni és azzal tervezni kell oly módon, hogy az érintetek pszichés és fizikai közérzete javuljon.

A városmegújítónak figyelnie kell, hogy milyen folyamatok vannak a városban, pld. a fiatalok ülnek esténként a padokon, nincs közösségi terük. Súlyos kérdés, ki mondja meg, mi a jó?

Rendkívül fontos a tervezési folyamatok idején, hogy legyenek irányított kérdések. Szükséges megtudni, hogy mi hiányzik a városból, de nem szabad mellőzni azt sem, hogy mit szeretnek a városban, amit megtartani és azt fejleszteni kívánnak. Mindez taktikai szempontból is fontosnak tűnik.

Péterfi Ferenc bemutatta Schnierer Katalin fiatal közgazdászt, aki diplomamunkáját az autómentes városról írta, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen kizárják az autókat a városi közlekedésből, hanem jelentősen csökkentik forgalmukat. Reklámozásról ír, és hogy miként érhető el ez a cél, hasznosságukat méltatja, hasonlatokkal él Nyugat Európai országok eseteiről.

A beszélgetés áttért a városi közlekedés javításának gondolataira és a jelenlegi autó függésre.

Kitértek a megszólalók arra, hogy a tervezőknek a parkolók elhelyezését körültekintően kell elhelyezni. Végig kell gondolni  közösségi bevonással  mindazt, hogy mi közelíthető meg gyalogosan, kerékpárral, hol lehet autóval leállni úgy, hogy egyszerűbb legyen a gyalogos megközelítés. Többen foglalkoztak azzal, hogy miként lehetne csökkenteni az autós forgalmat a városokban. Pld. a közintézmények megközelítése gyalogosan, kampány a levegő tisztaságáért, parkolók építése és több út lezárása az autós forgalom elől. Az autózás egy pszichés dolog is, és egy erős elzárkózás. A legrövidebb útra is autóval indulnak el. Nem sétálnak vagy kerékpároznak kiváltva az autót, nem akarnak többet látni, találkozni, esetleg megállni emberekkel.

Kampányolni is lehetne az autózás csökkentéséért.

A városmegújítás idején különös gonddal kell megtervezni a közlekedést, törekedve arra, hogy jó érzés legyen gyalogolni. E folyamatban is ha ott a közösségi részvétel, még a felelősség megoszlása is előtérbe kerül.

Péterfi Ferenc állítja, hogy a közösségnek módja van az életét meghatározó változtatásokra. Ha lenne párbeszédre, mérlegelésre fórum, az könnyítő lépés lenne. A csoportjuk legfőbb motivációja az, hogy miként lehet bevonni a lakosságot a tervezésbe, a városmegújításba.

Judit egy kisebb történetet mesélt el, ami Budapesten a VIII. kerületben történt. Az egyik lakótömb környékén megnőttek a pici gyerekek, akiknek volt játszóterük. A kamaszok e helyett kosárlabda pályát szerettek volna, amit a szülők kijártak az önkormányzatnál. Amikor ez kitudódott, ugyanabból a lakótömbből 52 aláírással mentek be az önkormányzathoz, hogy ne engedélyezzék ezt az építkezést, mert nagyon hangos lesz. A tiltakozás ellenére mégis elkészült kb. 6 éve a pálya. Közben semmilyen felújítást nem végeztek itt, mára már elhasználódott, s lebontották. Lassan újra játszóteret kell építeni. A folyamat ismétlődni fog. A tervezés idején csakis az ott élők véleményének meghallgatásával érdemes tervezni. Nem jobb lenne, ha játszótér is és sportolásra alkalmas pálya is épült volna?

A másik példája arról szólt, hogy akik nagyobb városokban dolgoznak, munkahelyeik körül vannak kis éttermek, presszók, boltok, s a közelsége miatt oda járnak. Az idő múlásával a köszönésen túl szóba is elegyednek, néha elegendő a keresztnéven szólítás. Ez nem a vendég, vásárló megtartására fontos csupán, hanem az emberi közeledés. Ugyancsak vannak lakótelepi közösségi kezdeményezések is. Ők karácsonyi ünnepséget rendeztek.

Érdekes gondolatot vetett fel az egyik fiatal részt vevő. Vajon erősebb-e a közösségi élet azokban az országokban, ahol jelentős a kerékpározás? Bizonyára!

Egy másik példa volt, hogy egy 6000 lelkes kisvárosban úgy döntött a képviselő testület, hogy a város központjában körforgalmat építtet. Nyertek is erre forrást, de erős tiltakozás kezdődött a lakosság részéről, mivel a városnak egyik ékességét, a főút melletti két oldali gyönyörű gesztenyesor megcsonkításával készülhet el, ráadásul nem teszi indokolttá a forgalom. Szobrokat, világháborús emlékművet kell áttelepíteni. A körforgalom építését leginkább azzal magyarázta a testület többsége, hogy ezzel megoldódik a vízelvezetése e központi településrésznek, megfelelő lesz a közlekedés. Egy képviselő aláírás gyűjtésbe kezdett népszavazás kiírására. Sokan elbátortalanodtak, féltek aláírni munkahelyek féltése miatt. Kb. 10 aláírás hiányzott ahhoz, hogy a helybéliek döntsenek egy  számukra nagy  értéket jelentő ügyről.

Szó esett a Gödöllőn kezdeményezett Tesco építéséről. Többszöri kemény tiltakozásba kezdtek különböző csoportok, erős volt az egyetemisták tiltakozása is. Azt viszont nem is akarták figyelembe venni, hogy a lakosság várta a Tesco megépítését. Nos ez is egy olyan példa, amikor egy csoport tiltakozik, bizonyára fontos érvelésekkel, de a többségi akaratot nem veszik figyelembe. A Tesco épül Gödöllőn.

Péterfi Ferenc hazai esettanulmányok gyűjtésére ösztönzött. Megerősítette, hogy munkájuk a definiálás (városmegújítás) mellett olyan dokumentum elkészítése, mely a lakossági bevonást erősíti meg. Most pedig igenis aktuálissá vált az EU-s pályázatok követelmény rendszere miatt is, ill. ez egy kiváló megerősítése munkájuknak. A másik fontos dolog, hogy ezzel a szakpolitika is változhat jó irányba. Tudjuk, hogy milyen erős lobby tevékenység zajlik minden beruházás kezdetén, s a végzés idején, a dokumentum létrehozásával ebben is pozitív változások történhetnek. Munkájuk során még ez évben kezdenek el egy sorozatot „Tervezz bátran!” címmel, mely 3 vidéki városban történik majd pár napon át.

A részt vevők szóltak arról, hogy a város megújítások idején a szereplők közötti manipulálások milyen formáival lehet találkozni. Pld. tudatos rávezetés a tervező által jónak ítélt elképzelések elfogadtatására. Vagy fordítva, a megrendelő csekély szakértelem nélküli elhatározásának mindenáron keresztülvitele. EU-s pályázatok esetén mondva csinált, „hamisított” jegyzőkönyvek, jelenléti ívek gyártása, stb. Általában mindig visszatérnek az első eredeti elhatározáshoz, melyet mindenféle okkal, látszat magyarázattal indokolnak.

Megjelent a beszélgetés során az érték hangsúlya. Az az érték, amit a helyiek is annak ítélnek, és azt óvják, felújítását, bővítését javasolják. A lakosság a tárgyalásos folyamatokba is lépjen be. Miről szól ma a beruházás? Pénzről! Nem az értékről! A jólét, a közérzet forintosítottá vált.

Említésre került a politikai szándék is a pénz nyelve mellett. Az érdek: kinek az érdeke a fontos? Egyes vezetőké? A beruházóké? A városé? A várost használóké? Az oda érkező idegeneké? Esetleg az ott élőké?

Hatástanulmányok készítésének fontosságáról is szó esett, a pozitívumok, negatívumok magyarázatának, javításának, hangsúlyozásának kérdése, de minden esetben a helybéliek bevonásával és nem csak a kezdetekkor, hanem az egész folyamatban való részvétellel.

Volt, aki fontosnak tartotta, hogy meg kellene tanítani az embereket a képviselő testületek által összehívott közmeghallgatásokon való részvételi fontosságra, véleményalkotásra.

A városmegújítások során lehet közvélemény kutatásokat is tartani, azonban ennek is vannak ártalmai. Ilyen kutatások során általában nem gondolják át a kérdésekre adott válaszokat, hírtelen rámondanak 1-1 választ, ebből kialakul egy torz kép, de ez csak későn derül ki.

Péterfi Ferenc azzal zárta le a beszélgetést, hogy terjesszük a csoport javaslatait, kapcsolódjunk be új gondolatokkal, gyűjtsünk hazai eseteket, írjuk le, a közösségfejlesztők a lakossági részvételt segítsék. Az est során folytassuk az elmélkedést.

B.A.E.

Hozzászólások lezárva.