Kis történeti visszatekintéssel elmondta, hogy 1994-ben, Debrecenben a Csapókerti Közösségi Ház igazgatójaként akarta a házat settlement típusú működésre állítani, ami a szomszédsági kapcsolatok jó működését a szociális, kulturális és közösségi igények kielégítését egyaránt képes kiszolgálni. A múlthoz tartozik, hogy felidézte Balipap Ferenc és Hallgató Éva a közösségfejlesztők honlapján fellelt 1989-es felhívását, amit tartalmában, gondolataiban nagyban megegyezik a két éve útjára indított felhívással. Ezért a gondolat már 20 éves bár szárba szökkenésnek még nem mondaná a jelen helyzetét.
Giczey Péter: 2005-ben eljöttem a Házból, de magát a gondolatot nem engedtem el. Így került sor rá, hogy a debreceni ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület, a pécsi Istenkúti Közösségért Egyesület és a budapesti Nap Klub Alapítvány közös felhívást megfogalmazva kezdett csapatot gyűjteni a gondolat köré 2007–2008 során. Majd felmerült a gondolat, hogy főiskolákat és egyetemeket hogyan lehet bekapcsolni a settlement hagyományoknak megfelelően a munkába. A megkeresett intézmények érdeklődést mutattak a közös munkára, amiben a terepgyakorlatként való bekapcsolásuk a felsőoktatási intézményeknek és a szervezeteknek egyaránt fontos.
A hallgatók valódi élettel találkozva, hasznosítható munkában végezhetnek terepgyakorlatot, amit a civil szervezetek segítségével tudnak elvégezni. Az oktatóknak is tud ez a program feladatot adni, például egy valódi, aktualizált szükséglettérkép, a helyi társadalom aktuális állapotát felmérő kutatás elkészítésében.
Továbbra is várjuk a mára már bekapcsolódottak mellé, a gondolattal azonosulni tudó és abban részt vállalni kívánó szervezetekhez csatlakozni kívánó szervezeteket.
Peták Péter: Mit jelent a settlement? Olyan, lehetőleg egy helyszínen létrehozható teret, ahol az állandó szociális, kulturális és közösségi szükségleteknek nyújtható szolgáltatások egymást kiegészítve léteznek.
Vercseg Ilona: Ne a szolgáltatás szót használjuk, mert az valaminek a nyújtása valaki felé és nem segíti a bevonódást.
Horváth Judit: Volt bennünk is ellenállás a szóval kapcsolatban, de hosszas gondolkodás után sem nem találtunk jobbat. Munkánkat végiggondolva rá kellett jönnünk, hogy ha a helyben aktuálisan felmerülő szükségletekkel találkozunk, ahhoz többnyire szolgáltatásokat is kellett szerveznünk és nyújtanunk, ingyenesen, az arra rászorulóknak. Például volt, hogy a lakások megvételekor jogászt kellett biztosítanunk, vagy a gyerekek napközbeni foglalkoztatását kellett megoldanunk.
Vercseg Ilona: Nem találom jónak a szolgáltatás szó általános használatát az összes tevékenységre.
Peták Péter: Istenkúton a működő intézményben közösségi teret biztosítunk az azt igénylő civil szervezeteknek programjaik lebonyolítására.
Vercseg Ilona: … intézményesült szokás…
Peták Péter: A nemzetközi szervezet szomszédsági központok szövetsége. Nem egy középosztály szomszédsági központját nevezzük settlementnek, hanem az alsóbb osztályok, kirekesztett csoportok szomszédsági központjait. Ezeknél mindig van egy külső segítő szegmens, mint például az egyetemisták. Fontos jellemzője az ott együttlakás.
Móra Vera: Jól gondolom-e, hogy az Integrált Közösségi Szolgáltatási Terek erről kéne, hogy szóljanak?
Giczey Péter: Hát annyira van összefüggés a gondolatok között, hogy akik az IKSZT programját kitalálták és meghirdették, Angliában az Életházakat látva, ezekből indultak ki. Így már fel is vettük velük a kapcsolatot, felmutatva a gondolati közösséget.
Móra Vera: Nem az történt, hogy a program meghirdetése arra vezetett, hogy összeraknak a pályázók már meglévő intézményeket a korszerűsítésre fordítható pénz reményében?
Giczey Péter: Ezt mi is sok helyen így látjuk, pont ezért úgy gondoljuk, hogy szakmailag tudunk ide beszállni.
Peták Péter: Valóban ez történik, és a pályázók azt remélik, hogy a több funkció magával hozza, a későbbiek során a több helyre való pályázási lehetőséget a fenntarthatósághoz.
Azt gondolom, hogy éppen ezért legalább 3 szereplőjének kell lennie ennek a programnak. Az egyik a főiskolák, egyetemek részvétele, a másik a helyi civil egyesület, ami a szervezés motorja, és az általuk működtetett önkéntes program, plusz az önkormányzat, akiknek a működési feltételek anyagi alapjához kell hozzájárulnia, és nem vonulhat ki a fenntartói felelősségből. Ezek együttese lehet erre képes.
A megkeresett felsőoktatási intézmények nyitottak, csak pontosan meg kell tudnunk fogalmazni, hogy milyen feladatokra várjuk a hallgatókat és az oktatókat, és nagyon meg kell szervezni, hogy működjön.
Horváth Judit: Az integráció erőforrás-koncentrációt jelent. Régen eleinte nagy felzúdulás volt az Általános Művelődési Központok létrehozása ellen, de ahol jól csinálták, később beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Az IKSZT is magában rejti ennek a lehetőségét. A kistelepüléseken vélhetően terem olyan motor, fáklyavivő, aki ennek a tartalmi szervezését is fel tudja vállalni.
A settlement típusú szervezetek közösségfejlesztő tevékenységében nagy szerepe lehetne a felsőoktatás szereplőinek.
Mindkét oldalnak – a tanároknak és a diákoknak egyaránt – fontos lenne a folyamatos kapcsolat a társadalmi valósággal.
A diákok részére azért, mert fiatal felnőttként 23-24 éves korig csak tanuló státusban vannak a felsőoktatásban, hallgatóknak hívjuk őket – ami már önmagában is beszédes, – hisz sem az oktatás folyamatában, sem a társadalmi valóságban nem jutnak valódi, felelősségteljes munkához, kreatív feladatokhoz. A fiatalok kreativitása pedig megtermékenyítő hatással lehetne a civil szervezetekre, a civil szakma részére önkénteseket nyerhetünk a diákok bekapcsolásával, és lehetőséget az utánpótlás nevelésére.
Mindkét részről van kockázata is ennek a kezdeményezésnek, egyik a tanárok időhiánya, hogy részt tudnak- e venni érdemben a terepmunkában, a másik pedig, hogy a civil szervezeteknek van- e elegendő energiája a terepgyakorlaton lévők mentorálására.
A Nap Klub a kezdetektől fogva hívott – önkéntesekként – főiskolásokat–egyetemistákat, akik gyakran 3-4 éven át dolgoztak az alapítványnál, majd újak jöttek folyamatosan. Most is szeretnénk egy kis ifjúsági értelmiségi csoportot létrehozni.
Faragó Maja: Fontosnak tartottam már régebben a gondolatot, amikor találkoztam vele, csak az egyéb feladataim és a főiskola nem hagyott erre energiát, úgy gondoltam, hogy ezt majd a főiskola elvégzése utánra teszem. Amikor voltunk A Nap Klubbal Pécsen és Debrecenben, azok a tapasztalatok is nagyon izgalmasak voltak. Vitatkozom abban Peták Péterrel, hogy csak a szegény rétegekről lehet szó, hiszen Debrecenben a Csapókerti Közösségi Ház szomszédságában nem a középrétegnél lejjebbi szintet láttam. A 2007-ben megjelent könyvben, megfogott Balipap Ferenc anyagában a Némethy Károlytól idézett gondolat:
„A szegénységből fakadó tudatlanság és a tudatlanságból fakadó szegénység, örök körforgásában a szociális gondozás feladata a szegénység, a népművelés feladata pedig a tudatlanság elleni küzdelem. Az elmélyülő szociális gondozás minden esetben eljut az ismeretközlés és nevelés szükségességéhez – és minden népművelő rábukkan munkája közben a szociális gondozás igényére.”
Láttam Rotterdamban olyan példát, amit követésre méltónak találtam. A kerületi önkormányzat tartott fenn egy hasonló nyitott házat (helyieknek, s bevándorlóknak). A főiskola végzése közben voltam olyan gyakorlaton (szoc.igazgatás), ahol azt tapasztaltam, hogy a segélyért fordulót megalázó helyzetbe hozó történések során végre eljut a hivatal és akkor az ügyintéző nagyon sok munka után egy minimális segély ígérvényét (5.000.- Ft; majd postán) tudja nyújtani a kérelmezőnek. Kerületünkben a helyszín is stigmatizál, mert az utcán kell sorban állnia a segélyt igénylőnek. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon drága megoldás. Meg kellene keresni a megoldást, hogy mindezt másképp, egyszerűbben, olcsóbban.. pl, egy Settlement típusú házban.
Horváth Judit: Még a gyermekvédelmi törvényből következő feladatait sem tudja az önkormányzat ellátni, mert forráshiány miatt nem tudja felvenni és foglalkoztatni a szakembereket az előírt létszámban.
Faragó Maja: A főiskolások bevonása fontos lenne, hogy a terepgyakorlaton megismert életből tudják megfogalmazni a feladataikat. Főiskolai tapasztalatom, hogy nem egyszer érdeklődést tudtam kiváltani a hallgató társaimból azzal, hogy egy-egy téma felvetésekor elmondtam, hogy közösségi szociális munka vonatkozásában mi ezt a Nap Klubban hogy csináljuk.
Mészáros Zsuzsa: A mi közösségi házunkban az ott működő falugazdász irodája előtt is sorban álltak az emberek, még ha nem is az utcán, és hosszú erőfeszítésembe került, míg a meglévő közösségi térnek a várakozás idejére való igénybe vételére rá tudtam venni őket.
Vercseg Ilona: Kicsit más aspektusból indulok. A közösségfejlesztésben a szakma fejlesztéséért mindig is és jelenleg is felelősséget érzek. Már a kezdetektől fontosnak tartottuk és műveltük a terepgyakorlaton a szakmaköziséget. Úgy állítottuk össze a csoportokat, hogy abban különböző szakmák képviselői vegyenek részt. Ez a közösségeknek és a fiataloknak egyaránt adott. A fiatalokban felébresztette a felelősségtudatot.
A közösségfejlesztés komplex feladat és ehhez kell a szakmaköziség, ami most úgy látom hiányzik.
Engem a settlement gondolatnak izgat a mozgalmi jellege. Az lenne a cél, hogy a közösség maga fejlessze magát, természetesen segítő támogatással. A társadalom önsegítő jellege lenne a fontos, és ehhez kéne támogatást nyújtani.
Nincsen demokráciára való közösségi szocializáció a fiatalok számára. Nem ismerik meg szűkebb hazájukat, nem tanítják meg a közösségi szocializációra. A fiataloknak korosztályuknak megfelelő felelős feladatot kell adni, ahol a különböző korosztályok egymást segíthetik.
Francia példát tudok elmondani, ahol egy nagyon szegény faluban azt találták ki, hogy nyaraltatást szerveznek gyerekeknek. A nyaralók helyi családoknál laktak és étkeztek, helyi fiatalokat képeztek ki animátoroknak, akik nap közben megszervezték a vendégeknek a napközbeni foglalkoztatását, kirándulásokat szerveztek, és egyéb programokat.
Magyar példa, hogy 94-97-ig pécsi egyetemistákkal végeztünk terepmunkát, ahol az ott élőkben merült fel az a gondolat, hogy a megszűnő helyi iskolák, a gyerekeknek más települések iskoláiba járása a helyi identitás hiányához vezet náluk. Erre alapozva egy 10 napos vándortábort rendeztünk a helyi gyerekeknek, ahol az volt a feladat, hogy minden helységet egy ott lakó gyereknek kellett bemutatnia a többiek számára, ha főztek, akkor azt ették meg és mindebbe a felnőtteket csak tanácsadóként vonhatták be, nem végezhettek el feladatokat helyettük.
Nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk és megerősítette a gyerekeket. Miért nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogy a csellengő gyerekeknek a szünidőre visszaérkező gimnazisták, egyetemisták foglalkoztathassák, ezáltal a saját felelősségérzetüket és fontosságtudatukat is növelve?
Horváth Judit: Berzenkedem a mozgalmat csinálni gondolattól, mert ezzel szemben van egy ellenállás az emberekben. Amivel azért nem értek egyet, mert úgy látom, hogy a rendszerváltás után különböző okokból sok jó gyakorlatot, a korábbi években jól működő gyakorlati módszert is kidobtunk a gyakorlatból.
Vercseg Ilona: Folytatnám a megkezdett gondolatomat. Úgy gondolom, hogy már kis kortól folyamatosan kell feladattal ellátni a gyerekeket, fiatalokat. Egy a „Fiatalokat a közösségekért!” mozgalmat álmodok.
Fogadó települések kellenének és ebbe bele kéne kapcsolni regionálisan a már meglévő hálózatokat.
Helyi igények felkeltése és megfogalmazása szükséges a fogadó oldalon. Támogatói oldal maguk az egyetemista fiatalok.
Az egyetemisták adottak a terepgyakorlatra, de intézményről-intézményre ki kell alakítani a helyi igényekre alapozott programot.
Első évben felkészítő képzés tanári segédlettel, a megadott órakeretben ill. választható sávban, vagy az ifjúsági animátorok képzés elvégzése a CKA-ban. A KÖFE által működtetett Nonprofit Képzési Műhely a felsőoktatási intézményekben folyó, különböző szintű közösségi és civilképzéseihez ajánlhatja, hogy a mozgalomban való részvételt a képzés kötelező gyakorlati munkájaként ismerje el az intézmény, stb.
Második évben megalakíthatnák a saját egyesületüket, önszervező kelkészülés a settlement-jellegű munkára (ld. Az egykori Téli Népművelési Gyakorlatot, a műegyetemi önszervező-köri mozgalmat és a későbbi párbeszéd-köri mozgalmat, az Egyetemisták a közművelődésért mozgalmat stb.),
Harmadik év maga a gyakorlat, mely egy adott iskolai csoport segítő fejlesztéséből, a helyi közösségért végzett munkájának szervezéséből és képzésből áll.
Az idősebb diákok (felső tagozatosok, középiskolások, egyetemisták és már végzettek) vegyenek részt a fiatalabbak (alsó tagozatosok, felső tagozatosok, középiskolások) közösségre és demokráciára történő nevelésében, (egyetem és vonzáskörzete).
A segítő-tanító diákok saját közösségi-civil szocializációjukért is meghatározóan fontos lépéseket tesznek, saját társadalmi tapasztalatokat szereznek és maguk is elköteleződnek a demokrácia és saját közösségük mellett.
Az igényeket a regionális szervezési központokhoz lehet benyújtani. Összegyűjtésükben olyan szervezeteket kell érintetté tenni, amelyek a helyi közösségek fejlesztésével foglalkoznak.
Ilyenek:
A Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat minden megyében szerteágazó kapcsolatrendszerrel. A fogadó településeket ők biztosítanák együtt.
A Szövetség a közösségi kezdeményezések támogatásáért Egyesület, 11 országos szervezetével és hálózataival.
Az SzMM más programjaiban résztvevőkkel (Esélyek Háza stb.)
Egészségterves településekkel.
A TÁMOP-ban résztvevő településekkel és kistérségekkel.
Művelődési és Közösségi házak, teleházak, családsegítő központok, egyházak és karitász szervezetek, karitatív szervezetek.
Oktatási, képzési intézmények és civil szervezetek.
Ökoiskolák, Integrált Közösségi Szolgáltatás.
A képzési programokba egyfelől a felsőoktatási intézmények hallgatói, másfelől a közösségi és civil felnőttképzési szervezetek és hálózatok tanárai kapcsolódhatnak be, ez utóbbiak főként „képzők képzője” programokkal: tereptanár-képzés, senior hallgatók!
Civil Kollégium Alapítvány
KRÉTA hálózat
DIA, Mobilitás
Training and Learning for Community Development európai hálózata.
Ezt a munkát össze lehetne kapcsolni Miszlivetz Ferenc által bemutatott programmal. (értelmiségi felelősség vállalása?)
Peták Péter: Mit és hogyan? Istenkút el tudja kezdeni például regionálisan Baranyában. Ez a jó út vagy az országosan együtt indulás?
Velenczei Ágnes: Fel kéne gyorsítanunk a gondolkodást és valódi cselekvésre fordítani, mert a jelenlegi válságokból fakadó leszakadásban, egyik napról a másikra kerülnek emberek olyan helyzetbe, mint a 90-es évek elején, amikor megjelent hazánkban a munkanélküliség. Ezekben a helyzetekben az azonnali segítségekre van szükség és nem a hosszas agyalásra a hogyan cselekedjünkről.
Molnár Aranka: Kéne pár jól működő példát megmutatni. Az IKSZT-ben benne van a veszély, hogy a helyi hatalom kiszolgálója lehet.
Mészáros Zsuzsa: Az IKSZT-éknél lesznek olyanok, akik elveszítik a címet. Ők jó merítést jelenthetnek számunkra. Elsősorban azok, akik civil szervezetként indultak és nem nyertek.
Országos elindítást javaslok. Amiket helyi szintről meglévő és kipróbált modellként akartunk elindítani innét a Felső Kiskunságból, az sem kapott országos nyilvánosságot.
Molnár Aranka: Észak-Magyarországon vállalnánk az elindítását.
Vercseg Ilona: Demokratikus és közösségi mozgalom szervezői megbeszélés kéne.
Peták Péter: Országosan lehetne indulni, a már meglévő kapcsolatrendszereinket használva azonos hálózatokkal, szervezetekkel való országos szerződéskötésekkel.
Vercseg Ilona: Tudjátok, hogy 200-nál több ökoiskola van már? Nem is tudom, mért hagytam ki a felvezető anyagomból, be is írom.
Mészáros Zsuzsa: Tisztázzuk a fogalmakat! Settlement mozgalomnak nevezzük és ezen belül az Ilika által javasolt „Fiatalok a közösségekért!” mozgalom? Az utóbbi a rész vagy az egész?
Giczey Péter: A settlement mozgalom az egész, és a „Fiatalok a közösségekért!” a része.
Peták Péter: Az első évben intézményben gondolkodtunk, de most a „Fiatalok a közösségekért!” mozgalom okán lehet, hogy el kell engedni az intézményben gondolkodást?
Faragó Maja: Nem engedném el az intézményi funkciót.
Varga Máté: Minden rendelkezésre áll, csak az irdatlan nagy feladatra, a szervezésre van szükség. A TÁMOP 5.5.1 összpontosított erőforrás. Szélesebb kört összefogva lehet pályázni ezzel rá.
Giczey Péter: A TÁMOP 5.4.4. szociális képzések megújítására pl. a főpályázó ebben az önkormányzat.
Horváth Judit: A szélesebb kört a meglévő hálózatok összekapcsolásával lehet biztosítani