Saly Noémi magyar-francia szakos tanár eredetileg, kávéházak témájához az irodalom felől érkezett. Egészen elsöprő volt az előadása, azt hiszem, még néhány órán át elhallgattuk volna. Az alábbi emlékeztető persze nem adja vissza ezt az élményt, de talán felvillant egy-két érdekességet a tartalomból. Saly Noémi könyveiből ismerhető meg bővebben a téma, így a Törzskávéházamból zenés kávéházba címűből.
A Cvil Rádióban folytatott kávéháztörténeti sétaműsorra utal vissza Edit, ahol már megvillantotta Noémi azt a gyönyörű képet, ahogy „Ül a költő a kávéházban és költ”. Ez a kép vonzotta őt is, de az 1896-os budapesti „Czím- és lakjegyzék szerint 500 kávéháza volt a városnak, ebből 5 irodalmi. Mi van a többiben?
Egy budai kávéház, a Philadelphia kávéház, történetét akarta megírni, a szakmai környezetet, hogy milyen figurák a kávésok, a vendégek, a Szimpla kör kapcsolódása…
Hamar kiderült, hogy ebben megtalálta élete kutatási témáját.
Ki a kávéházi publikum? Az iparosság középrétegétől az arisztokráciáig mindenki.
Hogy kezdődött a kávézás Magyarországon? Közhely, hogy „jön a török, jön a kávé” De ekkor általában a magyar ember nem iszik kávét, az az ellenség itala. Ennek ellenére magyar hagyatékokban találnak kávésfindzsákat, de maga a kávézás még nem szokás.
A szokás a törökkel kimegy, megnyugvás után jön a peregrinus diákok korszaka, nyugatra utazás, hamar rátalálnak a fiatalok, mint az ötvenes években a Coca-Colára, hogy buli, mégpedig közös buli.
Első említés: Teleki Pál: 1693: peregrinus diákként Londonban, „kofiházban kofit ittam, 6 penny”.
Magyarországra két úton jön a kávézás:
- Arab közvetítésű, török kávéház, kis büdös, demokratikus, mindenki együtt, mesemondók, kávézók, felnőttek, gyerekek,…
- Északi út: fűszerekkel együtt, drágán. Főuraknak, nagypolgárságnak, szép külsőségekkel.
A kávéházak Észak-Nyugat-Európában: ezek alapján. Jön le dél fele, délről jön a füstös-büdös, Pesten találkozik, az eredmény: csillogó külsőségek között és mindent lehet. Demokratikus, van hierarchia, ki hol ül, de mindenki benn ül valamilyen kávéházban.
Kötelező kellékek:
- Északi: olvasás
- Olasz típusú: játékokkal: dominó, kártya, sakk
- Török típusú: pipa. Ez biztonsági okokból csak itt, amúgy egy város csupa gyúlékony anyagból van. Utcán tilos, otthon meg a függönyök miattJ
A három pesten találkozik.
A mai dohánytilalom nem hagyományos a kávéházakban, mindenhol volt hölgyterem, ami füstmentes volt.
Klasszikus közhelyeket mindenki tud A KÁVÉHÁZRÓL. Ezek a legjobban dokumentálóktól erednek, akik a kávéházakat látogató írók-költők. De nem tudni igazán a más osztályok által látogatott kávéházakról. Vágóhíd kávéház, muszlim kávéház, ahová a magyarok jártak (Ferencváros), Csarnok kávéház, …
A teljes budapesti élet megjelenik, távol a belénk vert sztereotípiáktól: kizsákmányolt munkás vs. „tisztelt munkás vendégeink számára szaklapok” egy kávéházi hirdetésben.
Puella classica (irodalmi kurvaJ, versfelolvasó) visszaemlékezéseiből új vonások.
Sztereotípiák egész más képet ültettek belénk.
Árkülönbségek, rétegek, szubkultúrák szerinti elkülönülés, de nem kizárás miatt, hanem mert kinek-kinek megvolt, hogy hol vannak az ismerősök, hol van keresnivaló. De az egyes rétegeken belül is megvoltak az egyes tevékenységek színterei, máshol itta az ebéd utánit, máshová öltözött ki a nejével,…
Szakmák szerinti szakosodás, nem véletlenül, elhelyezkedés, tulaj eredeti szakmája, környezet jellege, csend, konyha, járatott lapok szerint.
De mindenki bejár, és kommunikál. Beszoktatás: fokozatosan, de egy hét alatt az új vendég eljutott a visszaköszönéstől a becsaládiasodásig.
Minden férfi minden lapot elolvas, és „Amit az egyik kávéház 2kor tud, azt 5kor tudja valamennyi”
Szarajevói merénylet: mire bejelentik Bécsből, addigra a rikkancsok már vitték ki a lapot, mert a szerkesztő hitt Lajoskának, a Balaton kávéház pincérének.
Ezért kellett kiirtani ezt az életet, bár a II. világháború lenullázta, zsidó kávésok, pincérek, katonának elvitt, megrokkant pincérek, megtizedelt vendégek
Az első üzlet, ami kinyit a háború után, a Belvárosi kávéház. Van kávéház, tehát van élet, ezt jelentette a kávéház a pestieknek és a kávésnak.
Az államosítások idejére már 150 kávéház van, a semmiből ennyi burjánzott elő.
Forradalmak mindenhol a kávéházból indultak. A diktatúra meg a kocsmából. Nem véletlen, hogy az arabok „a világosság italának” nevezték.
Kávéház: Információ, nyilvánosság, sokféleség, sokféle gondolkodás, minden kávéház minden lapot járatott.
Kocsma pont az ellenkezője, amint intézményesül, és belép valamilyen ideológia, bármilyen színben.
A vidéki kocsma más, ott az az agóra. A kávézás vidéken később lép be, és a reggeli kávézás szokása csak lassan terjed. Úgy is mondták, hogy „kávét ettem”. Itt a közösség kontrollja erősebb is, mint a városi szegények között, ahol a kocsma lefelé húzó hatása így erősebb.
Mit ettek, mit ittak?
Volt kaja, de a vendéglősökkel kellett küzdeni, végül 3 féle alakult ki: kávéház, zenés kávéház,.
Kávéház: Reggeli egész napJ, egytálételek. Zónaadag: Baross Gábor idejéből jön az elnevezés, zónák szerinti vasúti díjszabást ő vezette be, ennek analógiájára, a legkisebb egység a zónaadag. Tojásétel mindenféle, virsli, „egyfogatú”,…
Café restaurant: rendes étlap.
1949: a kávéház a polgári forradalmak, információ, nyilvánosság fészke: ki kell radírozni. (Találtak is egy kávéházlistához tűzött, szemmel láthatóan dühödten kitépett lapot, nagy, dühös betűkkel: „Miért van ezekből ennyi?? Ki engedélyezte??Gerő”)
Helyette presszó: más. Gyors randira, gyors kávéra alkalmas. Nem 30fős társaságoknak, akik közéletet alakítottak.
Kávéház újralétesítése: ezt a civil önszerveződő, független intézményt szeretnék néhányan, így pl. a Centrál kávéház is konzultált velük a nyitás előtt. Nem csak a vendégek felejtették el, hogy milyen volt, hanem a működtetők is. A kávéháznak kell, hogy legyen LELKE, áruval, pénzzel, bútorral nem lehet igazi kávéházat csinálni. A kávés benn akarja tartani a vendéget minél tovább. Ott éltek gyakorlatilag, de ez persze nem vonatkoztatható el az akkori lakásviszonyoktól. Felnőtt napközi otthon volt J.
Kaszinók: Széchenyi István óta: 1827: Nemzeti Kaszinó: zárt világ, angol klubok mintájára, kötöttségek, szabályok vannak. Vidéken elterjedtek, mert nem volt kávéház, vagy nem olyan. Úri Kaszinók: gyakorlatilag kártyabarlangok lettek, néha bálok, jótékonysági alkalmak, de a kávéház funkcióit nem tudta adni. Belterjes, unalmas („Bólint a láng az üres kaszinóban”) lett végül.
Anyagilag: napi gyakorisággal belefért mindenkinek. Olcsó és sokféle szolgáltatás.
5-6 kurvás kávéház volt az 500-ból.
Visszahozni: ösztönözni lehet legfeljebb. Más szükségletek vannak ma, más kor. Mai vendéglátósokat kellene ilyenről tanítani, a képzésnek nincs lelki oldala, csak menedzserképzés, de már vannak fiatal vendéglátósok, akik érdeklődnek.
Jó új helyek: Tranzit (Kosztolányi), Esti Kornél (Pápa)