3. műhely (péntek délelött)
2010. a szegénység és kirekesztés elleni európai év kommunikációs kampányára készülve
Előadó: Márton Izabella (a Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója)
Beszélgetés-vezető: Herpainé Márkus Ágnes
A mostani beszélgetés témáját úgy próbálták kitalálni, hogy egyrészt illeszkedjen a Nyári Egyetem témájához, másrészt megmaradjanak a Hálózat fontos elemei, amiről érdemes szót ejteni. A ma reggeli előadás sok eleméhez kapcsolódik ez a beszélgetés. Fő témája: hogyan jelenik meg a szegénység a közbeszédben, a tömegkommunikációban tudjuk-e ezt befolyásolni, milyen módszerekkel tudunk tenni valamit
Márton Izabella.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat céljai:
- Érdekképviselet, a mindenkori kormányzat befolyásolása, tevékenységének nyomon követése, hogy olyan döntések, jogszabályok valósuljanak meg, amelyek javítanak a szegénységben élők helyzetén, megelőzzük a szegénység növekedését
- A társadalmi tudatosság növelése, a szegénységgel kapcsolatos közgondolkodás befolyásolása, intenzíven együttműködve a médiával
- A szegénységben élő emberek részvételének, önszerveződésének segítése
Két kiadvány:
„Vágóképek rögzítve 2009.” című kötet, egy 2007 óta minden évben megjelenő jelentés-sorozat egyik eleme. A „Legyen jobb a gyerekeknek” elnevezésű nemzeti stratégiát, amelyet 2007-ben az Országgyűlés elfogadott, a Hálózat megpróbálja nyomon követni, hogyan valósul meg. Módszer: évről évre minden régióban 10-10 szegénységben élő családot interjúvol meg, és az elhangzottak alapján áll össze a jelentés.
A másik kiadvány a „FAIR” program (Független Adósság-megelőzési és Adósságrendezési Információs Rendszer). Ez egy most futó projektünk, melynek keretében képzést nyújtunk szociális szakemberek és szegénységben élő emberek számára pénzügyi, gazdálkodási ismeretek terén, és az ismereteket saját közösségeikben továbbadhatják, illetve bankokkal próbálunk együttműködést kialakítani, hogy a szolgáltatásaikat próbálják elérhetőbbé tenni a szegénységen élők számára, együttgondolkodni pl. az etikus hitelezés mibenlétében.
Körkérdés:
az elmúlt egy-két hétre (napra) visszamenőleg milyen hírek jutnak eszünkbe szegénységgel kapcsolatosan?
A felötlött hírek:
- alternatív csatornán kapott hír: felhívás a hajléktalan embereknek képzésére októberben, saját önreprezentációról, képviseletükről, az utcán élő emberek fejlesztése a cél
- a szegények bankja – elég nagy sajtója volt.
- a Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezése az aluljárókban élő hajléktalan emberek felé történő közelítés megváltoztatására és a balesetveszély elhárítása
- az etikus hitelezés, a bedőlt hitelekről sok híradás van, más kérdés, milyen olvasatban, bűntudatot keltve. A 400 %-os THM és fenyegető hírek arról, hogy nagyon rossz lesz, elszegényedés, nyomor.
- A Biztos Kezdet pályázat eredményhirdetése, a gyermekszegénység leküzdésére szóló magyarországi öt kísérleti kistérségről, amivel készülnek a TÁMOP-os pályázatra
- Indexen: monoki polgármester – kártyára utalják a segélyeket, erre a kormányzat mindjárt reagált.
- júniusi Beszélőben volt egy interjú Havas Gáborral a szegénységről, visszatekintés elmúlt húsz évről
- nyaralással kapcsolatban nincs a szegény családoknak lehetősége 2 hónapra megoldást találni, a nyárra
2010 A szegénység és társadalomból kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz.
Mit jelent az európai év?
Attól európai, hogy az EU különböző döntéshozó szervei közösen döntöttek erről.
Különböző stratégiai keretdokumentumok születtek, a célokról, megvalósításukról, a hozzárendelt költségvetésről.
Magyarország esetében 160 MFt-ról van szó, a pénz 50 %-át adja az EU 50 %-át Magyarország.
Minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy saját programot, ezt Magyarország már kidolgozta, benyújtotta, Brüsszel már el is fogadta. Nagyrészt (kb. 90 %-ban) a Szegénységellenes Hálózat anyagából áll ez a program, amelyet civilek alkottak meg, és a megvalósításban meglátjuk, mennyire tudnak részt venni, mi most ezért lobbizunk.
Fontos és evidens, hogy az év nem arról szól, hogy megoldjuk a szegénység problémáját, hanem inkább arról, hogy szó legyen a szegénységről, járuljunk hozzá a társadalmi szolidaritáshoz. A programban három fő területet jelöltünk meg:
1.) kormányzati felelősség és szerepvállalás erősítése – elérni, hogy meghonosodjon a törvényhozásban a jogszabály elfogadása előtt megvizsgálni: hogyan fog ez hatni a szegénység helyzetére.
Másik fontos terület: megnézni, milyen források állnak rendelkezésre a szegénység csökkentésére. ami egyébként van, de talán nem arra használják, amire kéne.
2.) társadalmi tudatosság formálása, előítéletek csökkentése, szolidaritás fejlesztése.
3.) szegénységben élők részvétele – az egész program kialakításában részt vettek társadalmi részvétel erősítése
Az egész felfogható egy kommunikációs kampánynak, stratégiának. Fő cél a paradigma-váltás elérése a szegénységről szóló közbeszédben. Ne a pénzügyi érvek uralják a szociális kérdésekről folyó közbeszédet, vitákat, hanem szociális és társadalmi szakemberek, az ő érveik.
Kommunikációs kampány fő üzenetei:
- A szegénység nem örök
- A szegénység nem válogat – különösen igaz ez most, a gazdasági válság idején
- Akik szegénységben élnek, azoknak is van, sőt sokszor nekik van leginkább értelmes és releváns mondanivalójuk a saját helyzetük javításával kapcsolatban (aki szegény, az nem hülye).
Gondolatébresztőnek is jó lehet, a 2010-es évvel kapcsolatos kommunikációról gondolkodva – fontos lenne megtalálni a közös érdekeket, a különböző társadalmi csoportok mozgatására. Az ország kevésbé mozgatja meg az egyéb társadalmi csoportokat. A szegények érdekei egyúttal a teljes társadalom érdekei is.
Lehetnek olyan felvetések, amelyek mentén a középosztályt is megmozgatják. Nemcsak a meanstreem (főáramlatú, kiemelt) média, a pici helyi közösségek szerepe nagyon fontos, itt milyen érvek, vélemények kapnak nyilvánosságot. Ha az előítéletes gondolkodás az uralkodó, akkor magasabb szinteken is hiába próbálunk bármit elérni.
Herpainé Márkus Ágnes kiegészítése:
A Szegénységellenes Hálózat komoly hangsúlyt fektet arra, ne a szegényekről beszéljünk, hanem a szegények beszéljenek. Ők mondják el a problémáikat. Ez összecseng a közösségfejlesztők közelítésmódjával.
Sok kilátástalan élethelyzetű ember él a világ végén. Fontos, hogy lehetőséget kapnak nyilvánosságra (Magyarországon, de akár az EU-ban). Hihetetlen élmény látni azokat, akik 2-3 évvel ezelőtt még csak a problémájukról tudtak beszélni, mára már elkezdtek hinni magukban, változásokat kezdeményeznek, szervezetet alakítanak, egyetemre jelentkeznek. A Hálózatnak ez nagyon nagy értéke.
Egyszerűbb lenne legyártatni néhány óriásplakátot, kampányfilmet, de ezzel semmit nem csinálnánk, Izabella által említett ötletek sokat segítenének a helyi közösségek, civil aktivitásoknak. Most itt tartunk. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.
A tömegkommunikáció. hogyan kommunikál a szegénységről. Az okokat mennyire látjátok valósnak, mit gondoltok az eddig elhangzott ötletekről?
Jobbágy Mária:
Egyetért, hogy az érdekérvényesítés problémás.
Érez ebben valami ellentmondást, bár nagyra becsüli az ötletet, de van abban valami paradox, hogy azok a kormányok, akiknek a működése révén a szegénység ilyen méreteket öltött, azok most egy 160MFt-os összeggel csinálnak kampányt. Egy olyan ügyben, ami elfogadhatatlan, mert maga a működés hibás. Ellentmondás, hogy a tévé, rádió eközben milliárdokról beszél. Tegnap éppen a 96MFt-os végkielégítést hallgatta a csőd szélén álló BKV elment vezetőjéről. Van egy nagyon erős disszonancia, attól tart, ezzel akarjuk elintézni a rossz működést és tendenciát. Ez a világ minden pontján jelen van. A mértéktelenség. A szegénység ilyenfajta kezelése fontos, de nincs lényegi változás, amikor ilyen disszonáns dolgok vannak – 8-10-100 milliók kidobása az ablakon, havi 7,5 milliót kereső bankelnök azt mondja, nincs ingyen ebéd. Vannak vérlázító dolgok, ez a társadalmi igazságosság leköpése.
Civilek ebben tudnak segíteni. Ez nem önhiba. Aki nem látja át ezt a rendszert, nincs információja (tudatlanság, tájékozatlanság bizalma), rábízza magát a szakemberre. Pénzügyi szerződések szövege érthetetlen, a szisztéma olyan, hogy nem jöhetsz ki belőle nyertesen. A másik oldalon, a médiában meg az van, hogy te vagy a bűnös, mert külföldi nyaralásra költöd a pénzed, holott megélhetésre veszik fel az emberek.
Forprofit szervezetekkel is dolgozik, megrázó élményben volt része egy egyesületi fiatalembernek, aki eljutott egy állami gondozottak otthonába karácsonykor. Utána megrendült, másképp látta a dolgokat.
Az Art Missio Alapítvány képviselője elmondta a programmal kapcsolatban, hogy lehet ez az összeg kevesebb is. Ők 2008-ban akartak pályázni (Kulturális Párbeszéd éve volt), és megtudták: az államnak nem kötelező hozzátenni a maga 50 %-át, ők sem kapták meg, a pénzügyi technokrácia eluralkodott a kérdésen, közölték, hogy nincs rá pénz, maradt 80 MFt, aminek a felét rögtön elosztották egy kommunikációs cégnek, a maradék részből 3-4 projektet támogattak kb. 1-1 MFt-tal, ami semmire se volt elég. A Kultúrpont iroda úgymond kommunikációs támogatást nyújtott. Azért sok sikert kíván.
Más: nagyon tetszettek a megfogalmazott célok. Ő is úgy látja, hogy pénzügyi emberek beszélnek, fontos lenne a közkeletű félreértéseket megcáfolni. Ilyen az uzsoráról szólni, fontos lenne bemutatni, hogyan működik a rendszer.
Vercseg Ilona:
Az uzsorával kapcsolatban megdöbbenésére, igazán a szegényekkel foglalkozó emberek elmesélték, csak a középosztálybeli emberek gondolják, hogy az uzsorásra haragszanak. Nagyon kell ezzel vigyáznunk, hogy mit tudunk helyette nyújtani, hogyan lehet kiváltani ezt az intézményt.
Rendek Sándor
A közvetett segítségre akarja felhívni a figyelmet. Nem ért egyet azzal, hogy áthárítunk mindent a kormányra, mi vagyunk a mai magyar társadalom, tőlünk olyan, amilyen. Rendkívül fontosnak tartja az általános civil társadalom megerősítését. A képzetlenség, fegyelmezetlenség, szervezetlenség – ez a szegénység 3 okozója, ezen kell nekünk változtatni.
A feladatunk összefogni, társadalom-erősítő, közös munkában, hálózatszerűen.
Herpainé Márkus Ágnes
Két véglet: a társadalom 10 százaléka fizeti meg a profitot termelő és újrafelhasználók hasznát – helyi szinten próbáljunk meg változásokat generálni. Mindkettőnek van igazsága, de a szegénység kialakulásának ez két végletes értelmezése.
Bihariné Asbóth Emőke
Gyermekszegénység elleni programban dolgozik, rossz tapasztalatai vannak. Nagy probléma, hogy mitől válik egy projektgazda féltékennyé, nem nyit, bezárul. 5 nagy EU-s projekt működik a térségében, nem hajlandók egymással szóba állni, mindegyik a szegénység ellen működik, hasonlók a céljaik. Talán szakmai féltékenység. Nem egymás mellett eldolgozni, azonos célokat más módszerekkel megoldani, ez lenne a jó. Hiányzik a tudatosítás, megnyílás, megértés.
Fellegi Borbála
Példa a párhuzamosan futó projektek között kialakult feszültség kezelésére, kerekasztal a döntéshozók, projektvezetők, résztvevők számára. Cél, hogy ne dolgozzanak el egymás mellett. Tanulság: ha nem egy kampány van, ott veszélyt érezhetnek, mit fog a másik ezen nyerni, ezen feszülnek be a partnerek. Egy külső képviselő jobban össze tudná hozni a hosszú távú projektek résztvevőit, összehangolná a munkájukat. Ennek komoly társadalmi-kulturális gyökere van, nem hisszük el, hogy közösen tudunk dolgozni.
Janó:
Régóta követi a Hálózat működését. Ha nincs is pénz, ötletek vannak. Látott egy gerilla-marketing szerű akciójukat. Zsíros kenyeret osztogattak. Rengeteg tévé volt jelen, az újságírók sorakoztak, hatalmas nyilvánosságot kapott.
Vercseg Ilona:
Lassan és nehezen reagálunk, a bajok közben iszonyatos gyorsasággal mélyülnek. Saját felelősségünket keresi, és az nagyon vaskos. Bár megvan az igyekezet, hogy megakadályozzuk a kirekesztést, bevonjuk az embereket. Nem értünk hozzá, nem tudjuk őket megszólítani, ahogy kell.
Ahhoz, hogy nálunk is társadalmi kérdés legyen, nyomásgyakorlást kell csinálnunk (együtt más szervezetekkel), hogy el tudjuk érni, hogy (a szegénység minden gazdag országban relativizálódik, de nő) egy fő társadalmi ügy legyen, A szakmáinknak meg kell változni. Mit jelent a jó segítés? Krízishelyzetben: a takaró, az étel, de minden embert, akiben még remény van (ma ilyenek, akiket elbocsátanak az állásukból). A szociális munkáshálózat hatalmas, több ezer ember. Erős intézményeket tart fenn. Valami mozdulás azért mégiscsak van, de ami ma Magyarországon van, ahhoz mi is hozzátettünk, nagyon sokat.
Abban talán még nem vagyunk elkésve, hogy ezeket a munkákat civilekként csináljuk, és ne állami függésben. Hollandiában és Angliában csapdában vannak, akik állami szektorban dolgoznak. A társadalom szolidaritásával bajok vannak, és semmilyen program nem fog változást elérni, csak ha a helyi közösség akarja és támogatja.
A szolidaritás, ahol nekünk mindent meg kell tennünk, korlátokat ki kell tágítanunk.
Hosszú távú, öt-tízéves programokra volna szükség. Abba kell hagyni a projekt-szemléletű életet.
Jobbágy Mária
A társadalom passzivitásában van egy rejtett félelem is, nem tudjuk, ki lesz a következő, sokakban jelen van a nehogy „én is idekerüljek” félelme. Lehet, hogy ezzel is érdemes foglalkoznunk. Ha olyan akciókat szervezünk, amely a közösségmegtartó ereje miatt növeli annak az esélyét, hogy egy közösségi háló megtartja, a szolidaritás-érzést erősíti.
Nagy Andrea
A szociális szakmából hiányzik a küldetéstudat, az egyénekben sincs ott, nincs is hitük abban, hogy tehetnek valamit. Megkeseredettség van a szakmában. Táncba kellene hívni az ellátórendszert – akciókra, oda nem kell pénz, csak elszántság. Legalább meg kell próbálni a lehetetlent. A saját megyéjében szívesen vállal feladatot. Ne kérjünk lehetetlent, mozgalomként használjuk az intézményrendszert, ha nincs pénz, jön a civil kurázsi.
Herpainé Márkus Ágnes
Azok az emberek, akik a Hálózatban felvállalják, hogy beszéljenek magukról, felvállalják a szegénységüket, ők igazán hitelesek.
Zárásképpen 3-4 gondolatot emelt ki:
- A hozzászólások nagy része megnyugtatóan visszaigazolta a legfontosabb elemek létét, mi az, amit biztosan változtatni kéne a szegénységről és arról szóló közbeszédben.
- a kampány fő üzenetei fontosak, a tevékenység, nem a vége, hanem az eleje a folyamatnak.
Készítette: Ligeti Julianna